10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A 2017-es Alibi.com nem szakított az átlagos francia vígjátékok hagyományával. Dobjunk össze pár tökéletlen karaktert, hogy szerencsétlenkedésükön nevessünk egy jót. A szerencsétlenkedéshez itt adva van egy ficsúr, aki a haverjaival alibiket gyárt másoknak. Őt kiegészíti a “bombacsaj”, aki lányos zavarában már olyanokat mond, ami minden első randin megtörténik, pl. “leszophatlak”? Jön egy fickó, aki alibit kér, hogy megcsalhassa feleségét. Hogy a szálak összefussanak, kiderül, hogy a fickó a csaj apja, a ficsúr meg azt hazudja a lánynak, hogy légiutas kísérő. Ebből lesz a francia zutty, amely az elején még cuki, meg kedves, meg aranyos, de a közepétől kezdve rendkívül idegesítő és szánalmas. Ezzel pedig beáll a francia vígjátékok közé. Egyik karakterrel sem tudunk azonosulni, az érzelmeik teljesen nélkülözik az őszinteséget, a valóságtól is elképesztően elrugaszkodott.

Viszont kedves, mert megmutatja a gyarlóságunkat, ami – mint a végén kiderül – akkor is megmarad, ha egyébként belátjuk hibánkat. A megbocsátás persze fontos dolog, én is megbocsátok ennek a filmnek, mert legalább megpróbál minket kikapcsolni – de ha valaki nem francia film mániás, jobban teszi, ha kihagyja.

10/5

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Az öreg papikról nem tud leszállni Hollywood, minden évben kell legalább egy olyan film, amiben a már öregedő színészóriások mutathatják meg, hogy idősebb korban is lehet csajozni, meg menőnek lenni, jó nagypapit játszani, kiállni a jogainkért, no meg akár bankot rabolni. Hogy mi a jó abban, hogy pár jófiú hirtelen bankrabló sunyi alak lesz – az nem mentség, hogy kicseszett velük az élet -, gőzöm nincs, de itt mégis ezt próbálják a szánkba rágni. Körülbelül ez a végüzenet: mindegy mit teszel, ha szereted a gyerekeket, azok meghálálják neked, szóval nyugodtan rabolj bankot, nem gond, lebukni meg úgysem fogsz, mert a franci vígjátékok óta tudjuk, hogy a zsaruk hülyék. Pont.

Ennek ellenére a Vén rókákban vannak vicces momentumok, kellemesen szórakoztató percek, de az utolsó 10 perc tipikus “megmutatjukhogyloptukmegabankotúgyhogynemvettedészre” megoldása és enyelgő végszava elveszi azt a csepp örömet amit kaptunk, a nagypapik szerencsétlenkedése közben. Mert sokkal többet érne, ha a földön maradna, és így szórakoztatna. Különben csak egy nagy adag sületlenség marad.

10/5

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Budapesti kémkedés

Hollywood gyártósoráról újabb kémkedős, jópofizós filmet kaptunk 2015-ben. A kém bár szerethető és abszolút nézhető film lett, semmi olyan pluszt nem nyújt, ami miatt nem felejtenénk el rögtön a stáblista felbukkanásakor.

A 2002-es Én, a kém-re nyomokban nem csak a film felépítése miatt hasonlít, hanem mert ismét budapesti helyszíneken járunk (tehát nem csak forgatási helyszín volt), csak emiatt nem mondom, hogy ne nézzétek meg.

10/5

10/2 - Katasztrófa, 10/3 - Nem ajánlott, 10/5 - Átlagos, 10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Van az úgy, hogy az embert lábra dönti a tüdőgyulladás. Van az úgy, hogy ilyenkor csak a háttérben szól a tv, hogy néhány olyan filmet is megnézzen, amit egyébként eszébe sem jutna. Az elmúlt napok filmterméséről most egyben számolnék be, mert ezek a filmek több szót talán nem is érdemelnek.

A kábelbarát – Nem első alkalommal láttam, de mindig kerestem benne azt a kis szikrát ami miatt szerethetném. Továbbra sem találtam meg a szikrát, ez abszolút nem vicces, nem poénos, sokkal inkább szenvedtetős alkotás (kicsit hajaz ezzel a Távkapcsra), pedig Jim Carrey hozza a figurát. Talán a rendezőnek csapnivaló Ben Stillerben keresendő a hiba, mely olyan súlyos, hogy kvázi nézhetetlenné teszi ezt a ’96-os játékfilmet. Kedvenc jelenetem, amikor reggel elindul a két jóbarát, hogy egy pár órás út után végül este érkezzenek meg úticélukhoz, mely a film későbbi jelenetében kiderül, hogy órás távolságon belül van…
10/3

06

Veszélyes iramban – Legális középiskolás gyorsulási verseny. Aha. A színészek mindent beleadtak, de a karaktereknek kábé se eleje, se vége, karakterfejlődést nem látunk, az igazán jó kocsikat pedig ne ettől a filmtől várjuk. A végén pedig jön a tanulság: ha sok pénzed van, akkor megnyerhetsz egy ilyen versenyt.
10/3

03

Marslakó a mostohám – Ez az 1988-as vígjáték már-már klasszikusnak mondható, a ’90-es években számolatlanul adta a tv, mert szórakoztató, és az akkori egyik top-téma fura feldolgozása: földönkívüliek mindenhol. Nehéz is értékelni, hiszen önmagát sem veszi komolyan, csupán egy egyszerű, szórakoztató játékfilmnek készült. Annak 30 éve megfelelő volt, ma már azért ez kevéske.
10/3

05

A specialista – Sylvester Stallone, 1994. Robbantásszakértő és kamuzsaru párharc egy mindenkit megkavaró nővel. Tipikus akciófilmsztori, a főszereplők tipikus bambulós nézésével. Ergya.
10/2

Gyilkos szezon – Egyik pillanatban a balkáni háborúról van szó, a másik pillanatban két fickó hubertusozik, a harmadik pillanatban meg úgy csinálnak, mintha meg akarnák ölni egymást. A végén kiderül, hogy igazából nem is akarták megölni egymást, csak feldolgozatlan feszültség bujkált bennük és örülünk, hogy már nincs a balkánon háború. Juhúú. Ha nem Robert de Niro és John Travolta lenne a két főszereplő, a filmet semmi nem mentené meg. Így talán egyszer nézhető. Talán.
10/2

02

A sötétség határán – Mel Gibson kínlódása, hogy kiderítse, miért halt meg a lánya. Igaz, ha 2 perccel később ölik meg, már a film első jelentéből kiderült volna minden és egyből a fináléra ugorhattunk volna. Így eltelt másfél óra szinte a semmivel. Amiért viszont jár a pirospont, az az apa-lánya kapcsolat megjelenítése: realisztikus, bájos és a végén megható.
10/3

04

Dupla csapda – Remek szereplőgárda, amivel nem sikerült kezdeni semmit. De tényleg. Egy trükkösnek látszódni akaró film, amiben több a visszaemlékezés és az értelmetlen párbeszéd, mint a cselekmény. Ha ebből a listából csak egyetlen filmet választhatsz, amit nem nézel meg, ezt válaszd.
10/2

01

Néma düh – Chuck Norris film 1982-ből. Nem szuperhős, de azért leveri a főgonoszt és ez így van rendjén. Ha egy kicsit többet tudtunk volna meg megőrült embertársunkról és kevesebb logikátlansággal találkozunk, akár még mai szemmel is működőképes filmet láthattunk volna. Így marad a B kategória és a gyenge eresztés.
10/3

07

Na ez lett volna a címben felvázolt nyolcas csomag. Tanulság: nem szabad betegnek lenni, különben be kell érni ilyesmivel. Úgyhogy most gyorsan felgyógyulok.

+1 Nyomorultak (1995) – Első nézésre sokszor zavaros, kesze-kusza és túlságosan mélyre törő filmnek tűnt, mely kiváló adaptációja az eredeti műnek. Mégis, bár sok jelenete kiváló volt, olykor túlságosan is művészi jeleneteivel zavarossá tette azt is, amit amúgy felesleges volt (pl. ugyanaz a színész az apa és fia). Túldramatizált alkotás, melyben van kraft, csak én voltam hozzá talán kevés. Úgyhogy nem is pontozom. Na jó, de 10/5.

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Játéktermi nosztalgiavonat

A Pixel (vagy angolul: Pixels) nem azzal nyeri el a szívünk, hogy olyan nagyfokú poénáradatot küld át az éteren. Nem azzal, mert olyan különleges lenne a története. Nem is azzal, hogy a szereplőválogatásban találunk kellemes (Tyrion) és kellemetlen (Sandler) ismerősöket. A Pixel nagyjából egyetlen erénye, hogy tökéletesen eltalált nosztalgiavonaton szállítja vászonra a játéktermek hangulatát. A mesébe illő jelenetek sokasága és a bugyuta eseménylánc ellenére, a néha valóban jó poénok miatt nézhető filmecske lett belőle, de csak annak való, aki érti is az utalásait.

10/6

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

argo2

Több mint 10 év telt el az első rész óta. Nem is nagyon értettem, minek ilyen hosszú idő után folytatás, de a színészek belementek, és a megszokott karakterek, helyzetek könnyen áthidalták az eltűnt időt. Bár sajnálatos, hogy nem az előző rész záró akkordjával folytatódik minden, és engem kicsit ez a japán vonal sem győzött meg, mégis, továbbra is élő maradt a vászon. Bár kevesebb felejthetetlen jelenettel, mókás eseménnyel gazdagodtunk, így is épp időben jött újra és újra a megmosolyogtatás. Így az Argo 2 nem válik kínos folytatássá, de hiába szórakoztató, fölöslegesnek tűnik.

10/5

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

argo06

Nem létezik jó magyar film? Miről beszélsz? Az előítéleteket nem szeretjük, az Argot viszont annál inkább. Ez a 2004-es kis magyar csoda pont az, aminek vallja magát. Egy beteg, bolond, magyar suttyó film, ahol mindennek a legalját látjuk. Mégis, mintha megelevenedne az álprofizmus, a hozzáértés teljes hiánya és a könnyen, gyorsan, minél több pénzt effektus. Mindezt úgy, hogy VICCES marad az alkotás! Értitek, egy magyar, 2000 után készült film, ami tényleg vicces, szórakoztató, és a maga módján teljesen élvezhető. Annak ellenére, hogy a szokásos “celebfelhozatal” lefelé húzza az egészet. Az Argo a túlélését és jóságát nem csak a Guy Ritchie-féle művekből kivett elemek dinamikus felhasználásának köszönheti, hanem annak a magyaros erőnek is, ami kitörésre készen várja nyitott szívű befogadójától.

10/7

10/3 - Nem ajánlott, Camera Obscura

Nem szoktam televíziót nézni, egyedül a sport miatt tartom ezt a matuzsálem elefántot, mely néha bekapcsolva marad a meccsek után. Így esett tegnap is, így végül megnéztem a Benjamin közlegényt, melyet korábban már részleteiben azért itt-ott láttam. Van egy elég erőteljesen drámai nyitány: az ifjú férj a nászéjszakán szívrohamot kap. De dráma helyett az egész nagyon gyorsan átmegy könnyed vígjátékba, ami már csak azért sem érthető, mert túlságosan drámaian van ahhoz tálalva, hogy csak úgy elfeledjük mindezt. A morbid alapszituáció aztán még morbidabb folytatást hoz: a csajszi beáll a hadseregbe, miután egy rádiós betelefonáló műsornak hála találkozik egy vadidegennel. A hadsereg meg persze kemény és látjuk, miként teszi próbára a csajszit, de hiába az ötlet, a megvalósítás nem okoz igazi gyönyört. Nevetni nem nevettem, szánakozást annál gyakrabban éreztem. Volt egy-két csettintős, “ez tetszett” jelenet, de ennyi. Egy teljesen átlagos film volt mindaddig, amíg meg nem érkezett az új szerelme és nem csak a leányzót vitte el más irányba, hanem a filmet is.

bk

Az utolsó fél óra merő unalom és értelmetlenség, pláne a lezárást látva. Nem függ össze azzal, mi történt előtte a film nagy részében, logikailag totál érdektelen (főleg az a jelenet, ahol kiderül, LEHET, hogy kommunista a vőlegény). Kidolgozatlan, de még vázlatnak is gyenge. Így pedig a film is az, ami hazánkban valamiért különösen népszerű, kedvelt alkotás. Én viszont nem kegyelmezek.

10/3

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

tumblr_o0lmt79LCB1sn6gt7o2_1280A Galaxis útikalauz stopposoknak az igazi angol humor megtestesítője. Már-már a Monty Pythonnal versengő módon van itt minden ami abszurd humor. Aki bírja, az maximálisan élvezni fogja, akinek viszont nem ez a zsánere, talán jobb ha messzire elkerüli. A humor mellett azonban túlmutat a szokásos amerikai “röhögjünkegyjót” érzeten. Társadalomkritikája (nyomtatványok, imádlak titeket) mellett igen sajátos szemszögből magyarázza a létet és talán a legizgalmasabb kérdésekre keresi titkon a választ. És a Galaxis útikalauz talán a kérdés feltevésekor is tudta már: vannak kérdések, melyekre nincs egyértelmű válasz. Ezt felismervén önmaga paródiájává vált – szándékosan. És ez jól áll neki. Nagyon jól áll neki.

Értékelésem: 10/8

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

tumblr_nzqj3dHb6w1sn6gt7o1_1280Abszolút felejtős, talán még egyetlen estére sem igazán szórakoztató film a Get Hard, azaz Keményítőkúra, amolyan Nekem 8 stílussal. Csak amíg az a film óriási alakításokat, jeleneteket tartalmaz, addig ez nem több holmi sületlen gagyarászásnál.

Adott egy fehér fickó, aki gazdag, de bepalizzák, és most szeretné visszaszerezni az életét, és adott egy fekete fickó, aki segít neki, persze azt hazudja, hogy ő aztán ért mindenféle csínytevéshez (talán a film előítéletekről szőtt meséje az egyetlen komoly pozitívuma). Kettejük kabaréja inkább lesz fárasztó, mint vicces, de akinek ez kell, annak kapcs be, aztán kapcs ki, majd sleep time.

Értékelésem: 10/4

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Az Idétlen időkig nálam mindig is azon a listán lesz, amin a túlsztárolt filmek vannak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a film rossz lenne. Sőt, ez a kelekótya vígjáték abszolút nézhető, vicces, szórakoztató. Mégis, annyira frusztráló ez az egész önmagát ismétlő nap, hogy én nem tudom élvezni. Ahhoz túlságosan rózsaszín, ahhoz túlságosan elvont. Az üzenet egyértelmű és szuper; de jobban belegondolva, a főhős a sikerét nem is önmagától szerezte meg; nem azzal lett sikeres, hogy önmagát adta. Csak annak köszönhető, hogy megváltozott az élete, hogy ideje volt mindarra, amire amúgy a munka és család mellett nem igazán: irodalom, nyelvészet, zongorázás, jégszobrászat, stb.

c3

A szereplők amúgy jók (bár engem Bill Murray itt kifejezetten irritál), a felvetés is jó és tényleg egy jól összerakott móka az egész. Valahogy nekem mégis olyan szürke marad; sokadik megnézése után is…

Értékelésem: 10/6

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

c4

Bill és Ted zseniális kalandja az időutazás paradoxonjáról, két tipikus ‘80-as évekbeli középiskolás történelem-tanulmányairól szól, egy csipetnyi humorral és nagyon sok (ön)iróniával. Nem komolyan vehető, persze ilyen szándéka nincs is, egy őrült fantázia vászonra kerülése ez, ami még mindig nézhető, bár rettentően kopott és néhol a kellemetlenül béna kategóriába tehető. Egynek azért elmegy. Heavy metáááál.

Értékelésem: 10/5