10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

A Trónok harca 5. évada nem igazán kápráztatott el minket. Persze voltak ismét felejthetetlen(nek tűnő) jelenetek, ütős képek, de mintha a sorozat eszenciája, a váratlanság, az emberi döntések és az ármánykodás poétikája elkezdett volna lelohadni. Ugyanis, akár tetszik akár nem, Trónok harca kedvelőként is ki kell mondanom: ez az évad a közhelyes színpadiasság évada volt.

E bekezdés SPOILEREKET TARTALMAZ, ha még nem láttad az évadot, ezt a bekezdést HAGYD KI! Miért is mondtam ezt a közhelyes színpadiasságot? Gondoljuk csak végig, ott van Jon Snow esete az áruló táblával. Nem lett volna egyszerűbb nem beengedni őket? Nem. Be kell hívni, majd Ollynak kell Snowért futnia, hogy végül ő döfje bele az utolsó szúrást. Aha, igen, köszönöm, ilyet még sehol nem láttam… Nem, ez nagyon béna, színpadias dolog volt, no meg logikátlan is az “ellenségeitől”… nem is igazán tudtam “megsiratni” e pozitív “hőst”. De ott van mondjuk a Baratheon-család esete. Egyszerűen előre 2 résszel lehetett tudni, hogy a kiscsaj máglyán végzi. Fakón áll mindenki, a gyerek jajong, miközben busong a téli táj és ennyi. Az jobban meglepett és lefagyasztott, megborzasztott, amikor egy korábbi évadban levágták a Királyölő kezét… Ugyanilyen színpadias, művi dolog volt, amikor a zombivezér feltámasztja az összes hullát, mint egy karmester. Mintha addig nem tehette volna meg. De előtte az anyukát meg kell ölni aki épp az utolsó pillanatban kimenekíti két kicsi fiát. Nem Disney ez, pls!!! Vagy amikor a várakozást a legrosszabbkor megunó Brienne, a csata után egyedül életben maradó, két harcos által megsebzett Baratheont halálra csapja (vagy legalábbis ezt sejteti)…. Aztaaaa… (Előtte azért a “király” megmutatja, ő keménylegény.) Annál idegesítőbb, és olcsóbb fogást pedig talán az eddigi összes rész közül egyben sem láttam, hogy másodperceken múlik az, hogy Brienne észreveszi-e a kigyúló gyertyát az ablakban. SPOILER VÉGE!

És nem, nem a történéssel van bajom. Szerintem ezek a forgatókönyvben királyul néznek ki, ahogy a korábbi évadokban is. Izgalmasra megkreált koreográfiák lehettek volna most is. De mintha mégsem lett volna bennük elegendő élet. Mintha fakóbban játszanának a karakterek, mintha már annyira megszoktuk, megszokták volna az állandó halált és erőszakot, hogy vállat vonva továbblépnek.

Ez most lehet negatívan hat, hiszen volt számos elképesztően nagy jelenet is (pl. Cersei jelenete egyszerűen hihetetlen, de Sansa is “megkapta a magáét” végre), és összességében ez az évad is rendben volt, egy bizonyos szint alá nem adta. De ritmustalannak, enerváltnak éreztem – ami persze lehet nem is a sorozat hanem az azt megtekintő szubjektum, jómagam hibája (ez persze mindig benne van a pakliban).

Ami optimizmusra ad okot: ez az ötödik egy olyan évad volt, ahol mindenki bedühödött. Ahol mindenkiben felgyülemlett a BOSSZÚSZOMJ, a harag, az indulat. Egy olyan, folyamatosan gomolygó kőkemény füstfelleget sikerült összehozni, amiben komoly lehetőségek rejlenek egy kegyetlen, véres, “trónokharcás” 6. évadra. És ez jó. Mert kell ilyen évad is, ahol még csak a szikrák vannak elvetve és a következő évadban végre minden lángba borulhat. Ebben a BADASS folytatásban bízva várom a 6. évadot, és ne higgyetek nekem, fanyalgónak, azért olyan rossz ez az évad sem volt! 😉

Értékelésem: 10/6

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Kevés üresjárat – AGOT 4. évad

Emészteni kell még a Trónok harca 4. évadát, de első blikkre nagyot lehet csettinteni, ezt a feladatot is ügyesen megoldották. Az erőszak és pornográf jelleg néhol megmaradt, de tovább enyhült, az új karakterek megállták a helyüket, a cselekmény váratlan fordulatot is gyakran vett és úgy-ahogy az évadot is sikerült lezárni. Sok esemény, kevés üresjárat. A fantasztikus történet, a remek helyszínek mellett van valami, ami még nagyszerűbb: a színészi játék. Bámulatos, ahogy az összes karakter figurája elvarázsolja a nézőt. Ha valamiben, akkor ebben nagyon ütős a sorozat továbbra is. Érdemes nézni – és érdemes várni az 5. évadra!

Értékelésem: 10/8

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

A Trónok Harca a 3. évadra forrott ki igazán. Mostanra szinte minden karakter sajátos hangulatot képes teremteni csak azzal, ha megjelenik. A cliffhangerek (váratlan fordulatok) tökéletes összhatást hoznak létre, mert jóval több ilyen esemény történik mint más filmekben, sorozatokban, mégsem válik általánossá, így sosem lehet tudni (amennyiben még nem olvastuk a regényfolyamot), vajon mit tartogat számunkra a következő jelenet.

A helyszínek váltogatása ritkább lett, így a sorozat is követhetőbb, a drámaiság pedig jóval erősebb hatásokat gerjesztve teszi elviselhetővé a még mindig – de talán már ritkábban – megjelenő erotikus és erőszakos tartalmakat. A zene fantasztikus légkört teremt ehhez a középkori fantasy világhoz, mely remélhetőleg még számos emlékezetes pillanattal örvendezteti meg a nézőket a következő évadok során – és ennél alább sosem adja!

Értékelésem: 10/9

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

A Trónok harca második évada ott folytatódik, ahol az első abbamaradt, bár érezhetően kevesebb az erőszakos és a pornográf jelenetek száma. A harc a trónért most indul be igazán, a cselszövések mögül igazi sötét fellegek bukkannak elő. Az első évad intrikái után magasabb szintre lép a sorozat, igazán nagyszerű jelenetekkel tarkítva (a falon túli tábor, khart vezetője, a stark kislány sorsa, a csata, jacquelin, theon cselekedetei, stb.), amivel a szereplők többségéhez kapcsolódó érzelmeink is változnak, árnyalódnak. És ez az a pont, amiben ez a sorozat kiváló: senki nem tökéletes, mindenkinek megvannak a pozitív és a negatív tulajdonságai, amiért szerethetők és amiért gyűlölhetők.

Talán pont emiatt, ez az évad kevésbé tudott megragadni. Az olykor fontos kérdéseket nem megválaszoló történet folyamatosan lekötött, de olyannyira csak külső szemlélővé tesz, ami már problémás lehet egy ilyen “epic” sorozat kapcsán. Így értékelésem most bukott az első évadhoz képest, de a folytatás biztosan csak jobb lehet!

Értékelésem: 10/6

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

A Trónok harcának első évada felemás érzéseket kelt bennem. Egyrészt hihetetlen mélységek, nagyon jól összevarrt szálak, élvezetes és izgalmas, ráadásul olyan fordulatokkal tarkított, melyet egy egész estés mozi csak kívánhat, de általában nem valósít meg… Itt viszont tényleg, minden a helyén van. Fantasztikus mondatok, ütős jelenetek. Holtidőről a film készítői mintha nem is hallottak volna, mégis van egy kellemes lüktetése és hangulata az egésznek. Egyszóval “fasza” az egész.

tumblr_mx4titZNIN1sn6gt7o1_1280

A jelenetek közötti vágások viszont rontanak az összképen. Egyrészről sokkal nagyobb odafigyelést kívánnak, mint arra egyébként szükség lenne, másrészt sokszor elveszünk a tér és idő labirintusaiban. Annyi szereplőt,  annyi helyszínt és annyi “idősíkot” kell bemutatnia, hogy mire visszatérünk egy korábbi helyre, már rég nem tudjuk, hogy ki kivel van, milyen indítékból cselekszik. És mindez egy-két apró felirattal, lassabb vágással elkerülhető lett volna. Tényleg mindössze ennyi gondom volt vele, mert egyébként magasan kiemelkedik a fantasy/középkori filmek és sorozatok közül!

Értékelésem: 10/8