10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Valamilyen erős megpróbáltatás, nehéz, már-már elviselhetetlen megrázkódtatás mindannyiunkat ért már. Valami gonoszat, valami furcsát, valami sötét mind hordozunk magunkban, a múltunkból fakadóan. Persze elnyomjuk ezt és bízunk benne, hogy sosem tör a felszínre. Gerald játékában, vagyis a Bilincsben című filmben minden adott ahhoz, hogy megpillantsuk az egyikét ezen sötét eseményeknek. Jó hír az elmélyülni vágyóknak és rossz hír a drámát és erős jeleneteket kerülőknek, hogy itt tényleg elmerülünk abban a bizonyos sötétben. No nem horror, vagy slasher szinten, nem fetrengünk feleslegesen vérben és nem riogatnak minket. Csak megmutatják a csupasz valóságot.

Egy kiszolgáltatott helyzetbe került nő a történet főszereplője, aki a tipikusan átlagos személy karaktere. Kívülről úgy tűnik, minden rendben, sőt, még annál is több. De aztán elkezdenek leperegni a külső alatt rejtőző sötétebb pigmentfoltok. És ez okozza a film varázsát. A napfogyatkozással pedig eljő a teljes sötétség. Hogy mi jön a helyére, az a film végén kiderül, mely le sem tagadhatná Stephen King alkotói munkáját. A témára és a műfajra érzékenyeknek nagyon ajánlott ez az “egyszereplős kamaradráma”. Novella a vásznon, erre találták ki a nagyvásznat!

10/8

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Misztikumba bugyolált gyenge csavar. Tapasztalt írók jól tudják: először egy történet végét érdemes megírni. Ha ismered előre, milyen eseményekhez szeretnél eljutni, utána sokkal könnyebb lesz megírni, hogyan történik meg ez az út, mely karakter honnan indul, és mit tesz meg célja elérése érdekében. A Regression (még nincs magyar cím) filmből ez abszolút kiérződik. Megszületett egy gondolatiság, egy csavar az író fejében. De aztán hiába mindez, ha az előtte lévő események hatástalanok a befogadóra, ha minden igyekezete ellenére unalmasak, vagy túlságosan misztikusak, esetleg egyértelműek.

A történet szerint egy lány megvádolja az apját, hogy egy súlyos bűnt követett el, az apa feladja magát, de semmilyen emléke nincs arról, hogy elkövette volna azt a bizonyos bűnesetet. A nyomozó pedig önmagában is dilettáns, mit várunk hát tőle, ha egy ilyen elvont, nem túl hétköznapi szituációba kerül. Összességében nem egy vállalhatatlan film, de tökéletes példája annak, hogy egy jó alapötlet még abszolút nem elég a sikerhez.

10/5

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

A Twin Peaks 2. évada csak részben követte azt, amit az elsőből megszoktunk. A fura karakterek, a vicces-morbid-mitikus-véres jelenetek ugyanúgy váltották egymást, de az egész mintha sokkal elborultabb lett volna. Annyira nehéz volt követni a mellékszálakat, ami a fő eseményvonalra is negatívan hatott. Számos felesleges jelenetet szőttek az értelmezhetetlennek tűnő képsorok közé.

A barlang keresése ettől függetlenül izgalmas, és kellően kellemes volt, a seriff és a kisváros annyira erős egyveleget alkotott, ami nem véletlenül emelte az egész sorozatot időszaka egyik legerőteljesebb művévé. Be kell vallanom, ha csak a második évadot vizsgálom, az 5-ös 6-os osztályzat között döntenék. Azonban olyan remekül folytatta az előző évadot és olyan hihetetlenül erőteljes, filmtörténeti és filmművészeti értelemben is zseniális képsorokat hozott össze az utolsó részben, amely miatt megérték azok a részek is, melyek némiképp kínlódásnak tűnhettek.

Katartikus élmény volt! 10/7

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Egy fiatal csaj meghal egy kisvárosban. Különböző okok miatt mindenki hallgatásba burkolózik. Minél több mindenre derül fény, annál több kérdőjel ugrik elő a fenyőerdőből. És annál több mellékszereplő. Az első évadban Twin Peaks megtelik élettel, miközben egy hulla miatt megérkezik az egyik legnagyobb karakter, melyet krimisorozat adott: Cooper ügynök Kyle Maclachlan megformálásával új fényben füröszti az eseményeket. De ezt el lehet mondani az összes kurta-furcsa egyéb karakterről is, no meg persze a rendezőpárosról: Mark Frost és David Lynch fantasztikus képeket alkottak.

A misztikummal sem bánnak híján, de a sorozat fő báját az adta, hogy megelőzte korát. És emiatt hiába érződik a jeleneteken egyfajta furcsa szappanoperai stílus (azok az állandó zenei betétek kikészítik a Netflix-hez szokott agyam), az, hogy egyik pillanatban komédia, másik pillanatban thriller, a harmadik pillanatban pedig krimi, a negyedik pillanatban pedig szappanopera, nem zavaró, sőt! Epikus! És talán ez a stílusteremtés, vagy a stílusokból való szuper merítés emeli oda a Laura Palmer haláláról szóló sorozatot, ahol van. Mert hihetetlen, annak ellenére, hogy mégis hihető. Nice job, sheriff!

10/8

Ui.: Ne felejtsd, ha túl finom a kávé, tuti, hogy tonhalas!

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Az egészség ellenszere igen hatásos film – lehetne. De egyet kell értenem sok kritikussal: nem lett hatásos műremek. Ez pedig azért fájó mert olyan nagyon közel volt hozzá. Ehhez pedig elsődlegesen egy kiváló vágó és egy-két további csavar kellett volna. A jelen formájában ugyanis olyan, mint egy átlagos novella, amit azonban egy regény hosszúságával írtak meg. Az első 20 perc lassúsága nem beindítja a fantáziánkat, meg a szereplők cselekvéseit, hanem elaltat bennünket. Kikapcsolódás közeli állapot helyett kikapcsolás közeli állapotot előidézve. És ezt a lassúságot az ég világon semmi nem indokolja.

Ugyanez a gondom a kamerakezeléssel. Túlságosan egyértelművé teszi, mire figyeljünk, mik az árulkodó jelek. Meg sem fordul a fejünkben, hogy ebben a diliházban normálisan mennének a dolgok. Pedig a képi megvalósítás, a képzelgések fantasztikusan erősek, szürrealizmusból még az épp most futó Twin Peaks 3. évadával is felveszik a versenyt. Viszont hiába a jó szürrealizmus, ha az unalmasan és kiszámíthatóan van tálalva.

10/5

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A Fermat szobája nagyon izgalmasan indít és a feszültséget képes sokáig fenntartani. Egy kísérlet részeseivé válunk a remek színészi munkának köszönhetően. Kérdés, hova torkollik, hova fajul a talány.

fermat-room-003

A film második felével kevésbé vagyok elégedett, a misztikum és a fantasztikum keveréke túlságosan földhöz ragadt módon és egyszerűen oldódik meg, miközben azért kapunk meglepetést rendesen. Talán itt érződik leginkább, hogy európai filmről beszélünk: a zárás feloldása és a misztikum megoldása nem működik igazán, és bár minden szál lezáródik, mégis lehet hiányérzetünk. Legalábbis nekem volt hiányérzetem.

10/5

10/2 - Katasztrófa, 10/3 - Nem ajánlott, 10/5 - Átlagos, 10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Van az úgy, hogy az embert lábra dönti a tüdőgyulladás. Van az úgy, hogy ilyenkor csak a háttérben szól a tv, hogy néhány olyan filmet is megnézzen, amit egyébként eszébe sem jutna. Az elmúlt napok filmterméséről most egyben számolnék be, mert ezek a filmek több szót talán nem is érdemelnek.

A kábelbarát – Nem első alkalommal láttam, de mindig kerestem benne azt a kis szikrát ami miatt szerethetném. Továbbra sem találtam meg a szikrát, ez abszolút nem vicces, nem poénos, sokkal inkább szenvedtetős alkotás (kicsit hajaz ezzel a Távkapcsra), pedig Jim Carrey hozza a figurát. Talán a rendezőnek csapnivaló Ben Stillerben keresendő a hiba, mely olyan súlyos, hogy kvázi nézhetetlenné teszi ezt a ’96-os játékfilmet. Kedvenc jelenetem, amikor reggel elindul a két jóbarát, hogy egy pár órás út után végül este érkezzenek meg úticélukhoz, mely a film későbbi jelenetében kiderül, hogy órás távolságon belül van…
10/3

06

Veszélyes iramban – Legális középiskolás gyorsulási verseny. Aha. A színészek mindent beleadtak, de a karaktereknek kábé se eleje, se vége, karakterfejlődést nem látunk, az igazán jó kocsikat pedig ne ettől a filmtől várjuk. A végén pedig jön a tanulság: ha sok pénzed van, akkor megnyerhetsz egy ilyen versenyt.
10/3

03

Marslakó a mostohám – Ez az 1988-as vígjáték már-már klasszikusnak mondható, a ’90-es években számolatlanul adta a tv, mert szórakoztató, és az akkori egyik top-téma fura feldolgozása: földönkívüliek mindenhol. Nehéz is értékelni, hiszen önmagát sem veszi komolyan, csupán egy egyszerű, szórakoztató játékfilmnek készült. Annak 30 éve megfelelő volt, ma már azért ez kevéske.
10/3

05

A specialista – Sylvester Stallone, 1994. Robbantásszakértő és kamuzsaru párharc egy mindenkit megkavaró nővel. Tipikus akciófilmsztori, a főszereplők tipikus bambulós nézésével. Ergya.
10/2

Gyilkos szezon – Egyik pillanatban a balkáni háborúról van szó, a másik pillanatban két fickó hubertusozik, a harmadik pillanatban meg úgy csinálnak, mintha meg akarnák ölni egymást. A végén kiderül, hogy igazából nem is akarták megölni egymást, csak feldolgozatlan feszültség bujkált bennük és örülünk, hogy már nincs a balkánon háború. Juhúú. Ha nem Robert de Niro és John Travolta lenne a két főszereplő, a filmet semmi nem mentené meg. Így talán egyszer nézhető. Talán.
10/2

02

A sötétség határán – Mel Gibson kínlódása, hogy kiderítse, miért halt meg a lánya. Igaz, ha 2 perccel később ölik meg, már a film első jelentéből kiderült volna minden és egyből a fináléra ugorhattunk volna. Így eltelt másfél óra szinte a semmivel. Amiért viszont jár a pirospont, az az apa-lánya kapcsolat megjelenítése: realisztikus, bájos és a végén megható.
10/3

04

Dupla csapda – Remek szereplőgárda, amivel nem sikerült kezdeni semmit. De tényleg. Egy trükkösnek látszódni akaró film, amiben több a visszaemlékezés és az értelmetlen párbeszéd, mint a cselekmény. Ha ebből a listából csak egyetlen filmet választhatsz, amit nem nézel meg, ezt válaszd.
10/2

01

Néma düh – Chuck Norris film 1982-ből. Nem szuperhős, de azért leveri a főgonoszt és ez így van rendjén. Ha egy kicsit többet tudtunk volna meg megőrült embertársunkról és kevesebb logikátlansággal találkozunk, akár még mai szemmel is működőképes filmet láthattunk volna. Így marad a B kategória és a gyenge eresztés.
10/3

07

Na ez lett volna a címben felvázolt nyolcas csomag. Tanulság: nem szabad betegnek lenni, különben be kell érni ilyesmivel. Úgyhogy most gyorsan felgyógyulok.

+1 Nyomorultak (1995) – Első nézésre sokszor zavaros, kesze-kusza és túlságosan mélyre törő filmnek tűnt, mely kiváló adaptációja az eredeti műnek. Mégis, bár sok jelenete kiváló volt, olykor túlságosan is művészi jeleneteivel zavarossá tette azt is, amit amúgy felesleges volt (pl. ugyanaz a színész az apa és fia). Túldramatizált alkotás, melyben van kraft, csak én voltam hozzá talán kevés. Úgyhogy nem is pontozom. Na jó, de 10/5.

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Cloverfield Lane 10. Egy leányzó autóbalesetét követően egy bunkerben ébred, a föld alatt. “Fogvatartója” nem közeledik hozzá szexuálisan, sőt, ételt ad neki, ápolgatja, majd amikor elérkezettnek látja az időt, közli vele: odakint mindennek vége, ha kinyitják a bunker ajtaját, meghalnak. Vajon mi az igazság? Igazat mond a fickó? A látszat minden másodpercben változik. Eszméletlen jól felépített thrillerrel van dolgunk, ami épp csak a kellő mértékben kiszámítható, amely nem rágja szét az agyunkat, de azért elmélyít néhány kérdésben. Az alakításokon túl ami eszméletlen jól működik a filmben, az a valóságérzet: mintha mi is be lennénk zárva, ott lennénk a szereplőkkel együtt, a föld alatt. Ez pedig kúl.

cloverfield5-xlarge

Amiért pedig dicséret illeti az alkotókat, hogy nem hagynak minket csávában: a legtöbb rejtélyre fény derül, vagy így, vagy úgy. A befejezés mondjuk szerintem nem elég sötét, de így is izgalmas, élvezetes kis mozi ez, méltó a megtekintésre!

Értékelésem: 10/8

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Aki ismeri a pszichológiai kísérleteket, nem lepődik meg azon, hogy az abban résztvevők sokszor jóval kevesebbet tudnak arról, mit miért csinálnak, mint a kutatók. Alapvetően sokan vonzódnak a hasonszőrű filmes témákhoz, ahol emberekkel kísérletet hajtanak végre, mely a kognitív képességeket és az egymással való kapcsolataink változását is egyaránt érdekes szemszögből mutatja be. Ugyanezekre a tényekre épült a 400 nap c. sci-fi thriller, melyben úgy érezhetjük magunkat, hogy mi magunk vagyunk a tesztalanyok. És ez szuper érzés. Valóban tesztelnek minket, vagy a teszt mögött egy jóval nagyobb teszt lakozik? Vajon 400 nap leteltét követően kijöhetünk az ál-űrhajónkból? Vagy ez nem is ál-űrhajó? Mi történik, ha megszegjük az előírásokat? Hogyan viszonyuljunk egymáshoz és a környezethez?

400-days-film-4

Izgalmas, körmönfont, ügyesen előadott a film első 60 perce. Bár a karakterek nem túl erősek, a szituáció amibe kerültek kicsit a Wayward Pines-ra hajaz. Teli rejtéllyel, furcsa eseménnyel. Aztán jön egy hüledezésekkel és lassulásokkal teli utolsó harmad, aminek a zárása sem igazán nevezhető zárásnak. Kaptunk egy szuperül kinéző, tejszínhabos forró csokit, a tetején étcsoki reszelékkel, egzotikus kókusztejjel, szívószállal. De az öröm csak addig tart, amíg meg nem kóstoljuk, és ki nem derül, hogy valami olcsó kakaóport használtak hozzá.

Szóval a 400 nap jó arra, hogy bemutassuk, hogy lehet elrontani egy jó alapgondolatot, megtekintését csak a rejtélyeken szívesen agyaló olvasóimnak ajánlom.

10/5

SPOILER
A sajátos megoldásom a film végére, hogy végig tesztelés alatt álltak, de tudatmódosító hatás alá kerültek, ami miatt furákat haluztak. Mire alapozom mindezt?
– A kamera az utolsó jelenetekben is pásztázott. Lehet, hogy mozgásérzékelős a kamera, de mindig volt jelentősége, mely események során mutatta a rendező a kamerát.
– Az ajtó felnyílásakor beáramló erős fény egyértelműen utal rá, hogy odakint nem az a világ van, mint amire ők gondoltak a film utolsó 20 perce alapján.
– A végén lejátszódó videófelvétel vagy ÉLŐ vagy pedig FELVETT adás. Mindkettő arra utal, hogy végig megfigyelés alatt voltak. Miért? Ha élő az adás, akkor egyértelmű a dolog, ha pedig felvett, akkor előre, jól tudták, hogy a) el fog romlani a kommunikáció b) nem fognak velük érintkezni, akkor pedig az első üzenet amit kapnak a végén, jó, ha egy ismerős arctól érkezik. Én ez utóbbit tartom leginkább elfogadhatónak, mivel a fickón és a videón nem látszik változás a 400 nappal azelőtti állapothoz képest.
– A külső történések hallucinációja elő van készítve, hisz két szereplőnél is jelennek meg látomások, mintha egy teljesen más helyen, más állapotban lenne.
– Az, hogy ők négyen ugyanazt haluzták, egyrészt benne van a pakliban, másrészt az is lehet, hogy egymást is bele-haluzták saját haluzásukba. 🙂
– Érdekes módon, pont e két szereplőhöz mentálisan és fizikálisan nagyon hasonló másik két ember hal meg a film során, akiket ráadásul pont az a két karakter öl meg, akik végül túlélik a 400 napot. —> Ha pedig feltételezzük, hogy végig a föld alatt voltak, akkor egyértelmű, hogy, ahogyan a hallucinációban, úgy a valóságban is pont a két túlélő karakter ölte meg a másik 2 kísérleti alanyt. Ez mindent megmagyaráz, és nem csodálkoznék rajta, ha végül elmegyógyintézetbe kerülnének.

SPOILER2
Párom azt gyanította, az lesz a kísérlet igazából, hogy 400 nap elteltét követően sem jöhetnek ki a föld alól. Én is kíváncsi lettem volna egy ilyen opcióra…

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Ha megcsörren egy telefonfülke telefonja amikor te épp arra jársz, az elég bizarr, nem? Pláne, ha a hívó tudja a neved és a kis titkaid. Az pedig, hogy mindezt valami magasztos célra szeretné használni, remek dolog. Csak kár, hogy a túloldalon egy igazi, hidegvérű “mutáns” epedezik verejtékező homlokodért.

201504270841_phone-booth-2002-1

A fülke egy minimál-helyszínes, meglepően rövid, feszültséggel teli  thriller arról, mennyire védtelenek vagyunk, ha a hazugságok ösvényein járunk. Tanulságos, kellemesen konfrontatív filmről van szó, melyben nincs pozitív vagy negatív főhős, a párbaj mindkét résztvevője egyaránt egyszerre pozitív és negatív. Ez pedig elegendő meglepetést és végigtartó lendületet hordoz. Ajánlom.

Értékelésem: 10/7

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Szimbólum a kobakon

Átlagos bűntény, átlagos élethelyzet, átlagos történet – egy átlag feletti, a bosszú lehetőségét különös formában megkapó fiatalemberrel.  Radcliffe uraság nehezen fogja levedleni magáról a Harry Potter szerepét, most megpróbálta, és nem vallott kudarcot. De ez nem jelent sikert, tervében. A Szarvak egy egészen kellemes, néhol már a slasher műfaji elemeit magára kapó filmecske egy brutálisan erőteljes szimbólummal (szarvak), melynek megítélése együtt változik bennünk a főhőshöz hasonlóan.

Értékelésem: 10/7

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Fargo

A sorozatok egyik legnehezebb feladata, hogy folyamatosan fenntartsa a feszültséget és az érdeklődést. Láttam én már jobbnál jobb szériát, de eddig maradéktalanul mindegyikkel ez volt a fő gond. A Breaking Bad lassan indul be, a Dexternek van legalább 2 tökéletesen felesleges évada, a Battlestar Galactica folyton ugyanazt a fő problémakört járja körül, a Wayward Pines hamar lerántja a leplet, mi is a valóság, a Walking Dead pedig már inkább szappanopera, mintsem posztapokaliptikus túlélde.  De mondhatnám a True Detective-et is, amelynek az első 4 része után szintén volt egy nagy visszaesés, mielőtt az utolsó részekre ismét “feltámadt volna”. A Fargo első évada ilyen szempontból abszolút az ugyanabban az évben (2014) megjelenő True Detective mintáját követi – erőteljes első 2-3 rész, aztán fokozatos visszaesés, de a 8-9. rész ismét felfelé ível, hogy aztán adjon egy minden lezáró végkifejletet.

w1

És hiába ez a hullámzás, a megfelelő lezárás számunkra is kellemes és pozitívum. A szereplők alakítása pedig igazi éke ennek a kurta-furcsa bűnügyi sorozatnak, amelynek azonban nagy rákfenéje, hogy nincs igazán kedvelhető karakter (egyedül talán Molly). Nem szurkolok senkinek sem, sőt, egyes személyek indítékait nem is értem, egyes tevékenységek totál logikátlanok és megmagyarázatlanok. Az évad és a sorozat amúgy abszolút rendben van. A hófödte táj és a kisváros érzete, a gyilkosságok megtörténte kellően drámai, a főgonosz oda-odamondása, visszakérdezése pedig eszméletlenül jók.

Ügyes rendezés, ügyes gondolatok, de mégsem igazán emlékezetes sorozat. Nem nézném újra – de a második évadnak még adok egy esélyt (bár nem ez a cselekmény folytatódik), ami azért jelzésértékű. Ha gondolkozol, hogy megnézd-e, az első részt mindenképp nézd meg: már egy rész alatt is meglátod majd, ad-e neked bármiféle pluszt. ha igen, nézd végig, ha nem, lépj tovább.

10/6