10/2 - Katasztrófa, Camera Obscura

A 2014-es Szexvideóban nagyon bíztam. Nem is tudom miért, talán Jason Segel és az alapvetően poénos alapszituáció miatt. Van egy még lélekben fiatal, de azért mégis idősödő apucink-anyucink akinek megsavanyodott a szexuális élete, így elhatározzák: videóra veszik éjszakájukat, hátha attól felpörögnek. Aztán persze majd kitörlik… Ez természetesen elmarad és eljut a rokonokhoz, közeli ismerősökhöz…

sexvid

Hogy lehetséges mégis, hogy egy ilyen könnyed alapszituációba is hibák ezreit öntötték? És most nem a színészi játékról, a vágásokról vagy a zenéről, mint filmes eszközökről beszélünk. Egyszerűen a cselekmény lett úgy megírva, ami egyenesen irritáló. Azon már nem is akadok ki, hogy egy kisgyerek zsarolja meg őket elég durván; azon pedig végképp, hogy (minispoiler, bocsi) pillanatok alatt bejutnak egy pornóoldal szervertermébe, hogy szétverjék azt, majd fél percen belül megjelennek a tulajok (minispoiler vége). Mintha nem ebben a világban élt volna a forgatókönyvíró… De azon már kiakadok, hogy a film több mint fele arról szól, hogy vajon az asszonyka megkapja-e élete szerződését, vagy sem, ezért mennek bele őrültségekbe, ez az egésznek a fő mozgatórugója… és mindez A FILM VÉGÉRE SEM DERÜL KI! Ez a filmes szakma teljes megalázása, a nézők semmibe vevése, totális balfékség. Mintha Indiana Jones mosolyogna egyet miután átjut a második talányon a Szent Grál kutatása során, ott állna a barlang mélyén, majd megjelennének a nácik akiket egy nagy viaskodásban legyőzne, majd kinézne a nézők közé, bedobná a “Harrison Ford mosolyt” és a végcím megjelenne feje felett: “És boldogan élt míg meg nem halt!”.

Hát köszi a szemenköpést Jake Kasdan és Kate Angelo, sikerült szemetet alkotnotok. (Ezt mi sem mutatja jobban, hogy az egyébként ilyen könnyed filmekre kevésbé érzékeny nemzetközi társadalom is csupán 5.1-re értékelte imdb-n.) Én még ilyen jószívű sem leszek.

Értékelésem: 10/2

10/9.9 - Szinte tökéletes, Camera Obscura

Ha van olyan, a szexualitást a maga természetes valójában ábrázoló, nem öncélú és nem ezzel a fegyverrel az eladási listák élére kívánkozó alkotás (vagy legalábbis mentes mindenféle további hátsó szándéktól), akkor az A Nimfomániás I-II. Olyan brutálisan őszinte és megmutató (pedig még nem is a rendezői verziót láttam), amely már önmagában is lefőtt kávévá varázsol pár perc alatt. Azonban itt nem pár percről, hanem 4 kőkemény óráról van szó, ahol a tabuként emlegetett, pornóba illő események, illetve jelenetek folyamatosan tüzelik és a pokolba vagdossák a nézőt. Leszbikusság, szado-mazochizmus, pedofília, egyoldalúság, irodai, hétköznapi jelenetek, párkapcsolati, alkalmi partnerek sokadalma ez, melyek mindegyike tanítani, megismertetni akar. Tanítani, ha már ismered ezt a világot, és bemutatni, megismertetni, más szemlélettel láttatni, ha még nem találkoztál vele a maga valójában.

A nimfomániás személyek már-már kórosan függnek a testi érintkezésektől, az odalentről feltörő vágyaik kielégítéséről és ilyen formán nem különböznek az alkoholistáktól, drogosoktól, vagy akár a facebook-like-függőktől. Az, ahogyan mégis látjuk egy kis leányka nagylánnyá és nővé cseperedését (minden tekintetben), egyszerre taszító és perverzen vonzó. Nehéz is erről a filmről írni. Megbotránkoztató, kemény, és fájdalmas – minden tekintetben.

De az egész nem öncélú. A jelenetek közötti átvezetések, az “átlagos” emberek hétköznapjaival való példák, filozofikus, magas intellektusú beszélgetések talán még mélyebbre visznek minket, mint amit a film valójában megmutat. A testi érzések szintjén túl ugyanis ott az a belső érzék, mely akkor is képes nevetni, amikor a legkomorabb helyzetben valami ironikus történik – és akkor is képes sírni, amikor a felszínen látszólag semmi érdemleges nem történik. Nincs karakterbe helyezkedés, nincs “szurkolás a karakternek” érzés, sőt, az egész alkotás távol áll tőlünk – Lars von Trier mégis közel, rendkívül közel hozott hozzánk egy olyan témát, egy olyan jelenetekkel tarkított életsorsot, melyről nemhogy órákat, napokat, hanem heteket, hónapokat lehetne (és kellene is) beszélgetni.

Mielőtt leülünk elé, kicsit vetkőzzünk ki abból a helyzetből, amit a kultúránk, társadalmunk elvárna és próbáljunk sokkal messzebbről, emberi, sőt, már-már vadállati lényként az életre, az életből fakadó vágyakra, belső mozgatórugókra tekinteni és meg fogjuk látni ennek a filmnek azt a csodálatos szépségét, báját, melyet talán csak azok a személyek érthetnek meg igazán, akik legbelül kicsit gnómként tekintenek önmagukra és a világra (még ha az erről tudomást sem vesz). Mert talán mindannyiunk mélyén is ott lapul egy kis gnóm, aki régóta azért esdekel, hogy engedd ki, vagy fojtsd el: örökre…

Értékelésem: 10/9.9

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Közhelyes, de tény: a kapcsolatok zátonyra futásának elsődleges oka sokszor az egyoldalúság. Amikor elvárások zúdulnak egymásra, akkor az egész mehet a levesbe. Fogadjátok el egymást olyannak amilyen, osszátok meg egymással gondolataitokat és ha lehet ne akarjatok egyoldalú párkapcsolatot se az ágyban, se azon kívül.

Nagyjából ez a mondanivalója a Don Jonnak, mely jól, sőt talán túl jól is indul. Sőt, a pornó és a párkapcsolatok összefüggését is realisztikusan mutatja be – a film első felében. Aztán hirtelen előkerül egy idősebb “szerető-féle” és egyszerre változtatja meg Jon életét, valamint a film addigi élethű cselekményét. Persze a tanulság a végén átjön, de azt nem mondja meg, mit kezdjenek magukkal azok a fiatalok, akiknek nem adatott meg még olyan párkapcsolat, ami átvezeti őket a való életbe? Erről a filmecske is hallgat, mely amilyen gyorsan beindult, olyan gyorsan zuhant mélybe, hogy hirtelen lezárja azt, mielőtt még bármi érdemleges születne. Pedig ez tényleg olyan téma, ami amennyire elhallgatott és “tabu”, olyannyira komoly és létező “probléma”.

Értékelésem: 10/5

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Bár már régebben láttam az Eden Lake – Gyilkos kilátások című horrorfilmet, mélyen belém égett a története, a hangulata. Mindezt a rettentően nyomasztó légkörnek köszönheti. A film olyan ügyesen mutatja be, hogy az igazi horrort nem a vérben-fetrengős-fűrészes-látványközpontú, hanem a hétköznapi emberek és hétköznapinak látszó, de végül elfajuló cselekedetek sokasága indítja be, ahogyan arra korábban csak Hitchcock volt képes. És ez azért nem kis szó.

A történet lesújtó, komor és mindig akkor rúg belénk egy hatalmasat, amikor már azt hisszük, hogy jó irányba fordulnak a dolgok. Feszült, folyamatosan együtt menekülünk a főszereplőkkel és reméljük, hogy véget ér ez a rémálom. Bárhogyan is végződjön azonban, a horroron túl komoly kérdéseket vet fel az emberi természetről, a bizalomról, a másokban való hitről. Kemény, komoly, nyomasztó, drámai. Azaz hús-vér horrofilm!

Értékelésem:10/8

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Ha megkérdezném, hogy melyik film volt számodra a legviccesebb / legijesztőbb / legédesebb / legemlékezetesebb / legdrámaibb / legizgalmasabb / legidegesítőbb / legbrutálisabb / legvonzóbb / legmeghatóbb / legizgatóbb / legélethűbb / legszomorúbb / legvidámabb / legromantikusabb / legértelmetlenebb / leglátványosabb, akkor bizonyára képes lennél filmcímek garmadáját felsorolni. Most képzeld el azt, hogy a felsorolt érzelmek mindegyikét átélheted egyszerre, egy film alatt. Képzeld el, hogy a felsorolt filmek egy filmben találkoznak. És képzeld el: ez nem csak képzelet!

Olvasd tovább!

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Nem hoz lázba

Gyilkos vágyak. A címhez és a vártakhoz képest meglepően kevés az erotikus és az erőszakos jelenet. Ez még nem is lenne baj, ahogy az olykor szürreális kép sem zavaró – de nem is felkavaró. Nem hoz lázba, nem mozgatja meg a fantáziámat, és tudom: pár nap múlva már nem fogok emlékezni erre a filmre (pedig nincs semmi gond a memóriámmal).

Egy cég, számtalan dolgozó. Mi kell nekik? Hírnév? Pénz? Románc? Szerelem? Szenvedély? Ki tudja. Talán mind. És hogy ennek megszerzéséért meddig mennek el egyesek? Hát túlontúl is sokáig. Talán így foglalható össze a film első, lassan csordogáló része. Aztán az addigra megszokottá váló állóvízből másodpercek alatt össze-vissza csapkodó, zavaros hullámok lesznek. És a hullámok, mint a (gyilkos) vágyak nem tágítanak. Így hát jól vigyázz, mikor vágyadnak engedve felkavarod az állóvizet és felbőszült Krakent játszol!

Értékelésem: 10/5

10/2 - Katasztrófa, Camera Obscura

Hókefélke betrashel

Köpök a sírodra. Miért készít valaki értelmetlen brutalitású és erőszakosságú filmet? Miért? Mi a jó ebben, de most komolyan? Nem, nem az erőszakosság milyenségével van gondom, vannak alkotások, ahova egyszerűen oda kívánkozik. De ez most mi volt? Értelmetlenség a köbön. Egyedül az operatőr dicsérhető az olykor szép természetképekért, a szépen elmosott képekért, de ennyi… (Vajon mennyit kapott a csaj, hogy ezt bevállalja?) Ez a trash műfaj megszégyenítése volt… Ne nézd meg!

[Ha mégis beteges vágyat éreznél erre és posztommal csak kíváncsiságot gerjesztettem, elárulom: miután egyedül elmegy egy csaj egy tanyára, ott pár vidéki suttyó, hát hogy is mondjam, hókefélkét játszik vele, aztán a csaj megmenekül és kegyetlen bosszút áll rajtuk.]

Értékelésem: 10/2