10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

A Netflix a Bilincsben mellett egy másik kis költségvetésű Stephen King novellát is bevállalt, az 1922-t. Egyetlen főszereplő, de számos karakter. Egyesek egysíkúak, mások árnyaltabbak. Egyesek hihetőbbek, mások még reálisabbak. Jól elemezhető filmes szempontokból, de a csekélyke történet is számos kibeszélhető (és kibeszélendő) jelenetet tartalmaz. Valóban gonosz volt a feleség? Valóban csak ez volt a fiatalok egyetlen lehetősége? Valóban akkor is ez a végkifejlet jött volna el a fiatalok számára, ha a főszereplő a film elején máshogyan dönt?

Az azonban bizonyos, hogy izgalmas képet fest arról: bárminek is beszéljünk az értékéről, azt soha nem csupán önmaga árazza be. A beárazást a körülötte lévő más létező entitások, tárgyak, gondolatok végzik el. Mit ér egy föld az urbanizáció közepén, vagy mit ér ugyanaz a föld a vasútépítés esetén, vagy mit ér ugyanaz a föld család nélkül? Mit ér ez a film híres színész nélkül és mit ér ez a film ilyen egyszerű történettel? Mit ér egyetlen év egy ember életében?

Nagyon is sokat!
10/6

10/2 - Katasztrófa, 10/3 - Nem ajánlott, Camera Obscura

A Közöttünk az űr és A setét torony egymást múlta alul a 2017-es legrosszabb tini-sci-fi kategóriában. Így most én is egy bejegyzést szánok nekik. Kezdjük az egyszerűbb falattal, nem mintha bármelyik is olyan könnyű élvezet lenne. A közöttünk az űr egy űrszappanopera két fő vonallal. Az első egy szerelmi szál, ami nem működik, nem szikrázik, a csaj és a srác nem illik össze, nem is szeretik egymást – legalábbis a vásznon az derül ki, hogy jobban rühellik egymást, mint amennyire szeretnék. A második fő vonal a Föld-Mars utazásról és kolonizálásról szól, de olyan blődségekkel, eszetlenségekkel, amit felelőtlenség és naivitás lenne sci-fi-nek nevezni. Eleve az egész film egy ordas nagy kamu, amit a bántóan rózsaszín naplementés tengerpartos záró taktus csak odáig fokoz, hogy a műkönnyeink között várjuk a vége feliratot. Nincs benne semmi szerethető.

A setét torony ellenben legalább elmondhatja magáról, hogy használhatóbb alapanyagból dolgozik. A fantáziavilág eszetlen hülyeségeit ugyanis még mindig könnyebb elnéznem, mint egy ál-sci-fi-t, aminek minden mondata égbekiáltó szarság. Az alapanyag Stephen King regényfolyama, de ebből semmit nem sikerült átemelni, csak egy szerencsétlen gyereket látunk, aki átjut az univerzum középpontjába, hogy ott összeálljon egy keménylegénnyel és szembenézzen egy fickóval, aki valami megmagyarázhatatlan okból el akarja pusztítani a világunkat. A karakterek motivációja ismeretlen, a karakterek felépítése gyenge, a világ amiben játszódik nevetségesen gyenge lábakon áll és az egész olyan mint egy kisiskolás meséje. Talán nálam is többet elmond a filmajánló utolsó sora: “csak Roland lovag és az ő különleges fegyverei akadályozhatják meg a feketébe öltözött világpusztító tervének valóra válását.”

Egyik sem érdemli meg, hogy megnézzétek, talán még a szó is kár rájuk.
Közöttünk az űr: 10/2
A setét torony: 10/3

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Valamilyen erős megpróbáltatás, nehéz, már-már elviselhetetlen megrázkódtatás mindannyiunkat ért már. Valami gonoszat, valami furcsát, valami sötét mind hordozunk magunkban, a múltunkból fakadóan. Persze elnyomjuk ezt és bízunk benne, hogy sosem tör a felszínre. Gerald játékában, vagyis a Bilincsben című filmben minden adott ahhoz, hogy megpillantsuk az egyikét ezen sötét eseményeknek. Jó hír az elmélyülni vágyóknak és rossz hír a drámát és erős jeleneteket kerülőknek, hogy itt tényleg elmerülünk abban a bizonyos sötétben. No nem horror, vagy slasher szinten, nem fetrengünk feleslegesen vérben és nem riogatnak minket. Csak megmutatják a csupasz valóságot.

Egy kiszolgáltatott helyzetbe került nő a történet főszereplője, aki a tipikusan átlagos személy karaktere. Kívülről úgy tűnik, minden rendben, sőt, még annál is több. De aztán elkezdenek leperegni a külső alatt rejtőző sötétebb pigmentfoltok. És ez okozza a film varázsát. A napfogyatkozással pedig eljő a teljes sötétség. Hogy mi jön a helyére, az a film végén kiderül, mely le sem tagadhatná Stephen King alkotói munkáját. A témára és a műfajra érzékenyeknek nagyon ajánlott ez az “egyszereplős kamaradráma”. Novella a vásznon, erre találták ki a nagyvásznat!

10/8

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Stephen King 1974-es novellája úgy látszik kezd klasszikussá, kortalanná nőni. Legalábbis ezt bizonyítja, hogy az 1976-os Carrie egy remake áldozata lett. A remake pedig itt tényleg remake, nem nevezném a 2013-as verziót még adaptációnak sem: mindössze a szereplők, az őket körülvevő világ (ruhák, technológia, stb.) változott meg, a történet teljesen ugyanaz maradt. Ez az egyik oka, hogy nem értem a remake célját. A másik oka pedig egyértelmű: ahelyett, hogy még tovább fokozná a megismert történetből fakadó feszültséget és drámát, itt jóval több lapos résszel van dolgunk.

Azonban ez a kis novella továbbra is jól működik. A vér szimbolikája különösen megragadó ebben a rémálomszerű történetben, ami kicsit olyan, mint a tinédzserkori fantáziánk: a sérelmeinket néha olyan szívesen megbosszultuk volna – amire persze a való életben sosem került sor (még szerencse). Talán éppen ebben rejlik a novella bája is: az eleje és a vége fantáziadús, kielégíti az igazságérzet szülte vérszomjat; de közben a közepe szívbe markolóan- valóságosan hétköznapi (na jó, talán a limuzin kevésbé).

Értékelésem: 10/6

10/9.9 - Szinte tökéletes, Camera Obscura

Küzdelem az élet?

Az ember az egyedüli lény a földön, mely úgy éli le életét, hogy tudja: egy napon véget ér a földi pályafutása. Hogy aztán hogyan tovább, van-e tovább, az csak hit kérdése. Ettől függetlenül egy biztos: valahogyan de el fog jönni a vég. Mi mégis, ennek dacára képesek vagyunk boldogan élni, képesek vagyunk mosolyogni, nevetni, megbántani másokat, olyan dolgokon filozofálni, merengni, rengeteg időt tölteni, ami pár nap, pár év múlva a teljes feledés homályába vész. Mint egy ködfátyol, úgy borul életünkre mindez. Hogyan lehet együtt élni ezzel, hogyan lehet feldolgozni? Jogos kérdések.

A Halálsoron filmben is folyamatosan meg kell küzdenünk velük. Jobbnál jobb jelenetek, sajnálható, szerethető, gyűlölhető karakterek. Tom Hanks és Stephen King gondoskodtak róla, hogy ezek után átértékeld az emberi lét minden percét. Azt kell mondanom: ezt a filmet mindenkinek LÁTNI KELL!

Értékelésem: 10/9.9