10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Olimpiai szárnyalás

Az Eddie, a sas egy tipikusan túlszínezett történet, mert a valóság már nem elég. Pedig a valóság is kellően izgalmasnak tűnik. Egy semmiből jött fickó, aki az országának egy nem létező sportágában akar olimpián indulni. Nem az eredményesség, a részvétel miatt. És ez egyébként egy gyönyörű üzenet.

A film egyébként nagyon is jól működik, érdekel a történet, érdekel a srác sorsa és jó ezt érezni. Jó látni, hogy képes még film megragadni és az utolsó percig kitartani egy történet mellett. Ez pedig becsülendő, még ha az érzelmeinkre is játszanak. Az Eddie, a sas tehát dicsérhető, de meg vannak a saját korlátai, ezt nem árt figyelembe venni.

10/7

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Ki ne vágyna arra, hogy valami különlegeset, nagyszerűt vigyen véghez? Nem csak másoknak, saját magunknak is bizonyítani akarunk. Ez a bizonyítás pedig sokszor áldozatokkal járhat – gondoljunk csak az oly sok hegymászóra akik a különböző csúcsok megmászása közben életüket vesztették. Róluk és kicsit rólunk is szól az Everest című katasztrófa-kalandfilm egyveleg, melyben  a drámaiság viszi magával a nézőt. A hegymászás nehézségeibe, a táborállításba, a serpák hihetetlen munkájába, a nyolcezer méteres magasságokban jelentkező élettani hatásokra is fantasztikus módon hívja fel a figyelmet, már-már dokumentumfilmként is megállná a helyét.

everestmoviereview759

Nyilván azt nehéz megérteni, valaki miért kockáztatja saját életét akár sokadjára is. Miért vállal embertelen körülményeket. Azonban a csúcs elérésének fontosságát talán nem is kívánja velünk megértetni. Erőteljes drámát látunk, kicsit szétcsúszó, túl sok, emlékezetest nem nyújtó szereplővel, eszméletlen szép képekkel, amit biztosan lesznek olyanok, akik többször is képesek lesznek végignézni. Az Everest az el-eltűnő katasztrófafilmek felé tett egy óriási lépést, amit a műfaj kedvelői bizonyára örömmel vettek.

Értékelésem: 10/6

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

feh

Dongó még csak kisfiú, de már most meghatározzák merre tart élete. A torna pedig kemény. Pláne a rendszerváltás előtti Magyarországon. Utólag persze izgalmas belegondolni, látva a Las Vegas-i sokadalmat: megérte-e a sok fájdalom? A Fehér tenyér a legjobb magyar filmek között van. Legalábbis nálam. Az a hangulat, amit áraszt magából, az a zavarodottságot, feszültséget keltő hatás-sokaság, amitől a végén már a fejünket fogjuk, biztosítja, hogy ne hagyjon nyugton minket ez az egyébként olyannyira igaz történet, hogy a szereplők fele saját magát játssza(!).

A szimbólumrendszere fenomenális, a nyitva hagyott kérdésekért pedig nem kár. Nem egy tucatfilm annyi bizonyos. Épp a határán táncol annak, hogy ne csapjon át művészfilmbe és még élvezhető legyen. Aki pedig szereti, ha mindennek meg van a súlya, aki szereti, hogy a film hagyja elmélyülni, gondolkozni, annak tökéletes választás. Debrecenieknek pedig még egy lapáttal rátesz az egészre, hogy számos jelenetet bizony itt vették fel.

Tenyerek elő, jöhet a fehér por!

10/8

10/2 - Katasztrófa, Camera Obscura

“Odaadom még a sisakomat is, csak kérlek, hagyd már abba ezeket a nyálas dumákat, mert már NEM BÍROM!” Áááá!!! Hogy lehet egy film ennyire nyálasan giccsesen csöpögősen ömlengős??? … 12. Jelenet: a haverunk meghalt, szomorúan ácsorgunk a sírjánál. 13. Jelenet: a középiskolai csapat kikapott 150 győztes meccs után és sírunk rívunk mint a kisgyerek és az élet szar és minden szar és brühühüüü. 14. Jelenet: nem baj, elmegyünk a katonai kórházba és ezután már mindenki heppi. 114. Jelenet: edző bá, edző bá, edző bá! Nyertünk, hu-húúúú, ki gondolta volna!!!

am

A csapatjáték, angol nevén a When the Game Stands Tall (végre egy cím, ami magyarul jobban hangzik!) egy olyan rószaszínű gumicukor, amibe ne harapj bele, sőt, rá se gondolj, mert már attól megfájdul a gyomrod. A 120 perc kb. 110 perce ömlengős nyáláradat az edzőbá meg az apuci meg a feleség meg a barát szájából. Kösz, erre nekem nincs szükségem. Az amerikai-focis jelenetek meg még jók is lennének, ha azok legalább betartanák e szép sport szabályait! Akkora hibákat követnek el, mintha készítenék egy európai focis filmet, ahol mondjuk a tizenegyesnél is lenne sorfal, vagy ahol minden gól véletlenszerűn érne 1, 2 vagy 3 gólt…. (Csak a legfőbb zavarosság: aki ért hozzá, figyelje meg, hogy a touchdawn-ért hol 6, hol 7 pontot írnak jóvá kapásból… szuper.)

Katasztrófa, nézhetetlen, értelmetlenül haladunk a sehova, semmit nem üzen, semmit nem örökít meg, semmilyen értéket nem teremt és semmitmondó. Na megyek megpróbálom levakarni magamról ezt a nyáltengert amit a nyakamba zúdítottak…

Értékelésem: 10/2

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Egyik szemem sír, mert az 1970-es éveket látja, amint még mindig súlyos problémákat okoz Amerikában a bőrszín és a fehérek-feketék közötti ellentét; másik szemem pedig örül, hiszen fény derül rá, hogy az amerikai fociban mennyire kulcsfontosságú a csapategység és a megfelelő támadófal. Így pedig az NFL 2015. február elsejei döntője után azt hiszem, ennél jobb filmet nehezen találtam volna a mai napra.

Dráma ez a javából, a maga giccses, csöpögős jeleneteivel, vágásaival, zenéjével, ahol persze így áldrámából is kapunk egy keveset, de bepillantást nyerünk abba is, hogyan próbál úrrá lenni a helyzeten pár tanár (akik között szintén súlyos ellentét van). Hogy végül megnyerik-e a maguk kis bajnokságát, beválnak-e az edzői húzások? Hollywoodi filmről lévén szó, semmin ne csodálkozzunk. Mégsem rossz film az Emlékezz a titánokra, mert megmutatja, hogy igenis együtt kell dolgoznunk a sikerért, és le kell vetkőznünk az előítéleteinket, bármilyen mélyen is gyökerezzenek ezek…

Értékelésem: 10/6

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Az emberségesség, az empátia, a másikért való szolgálatkészség és önkéntesség valahogy mindig szép történeteket eredményez. Érdekes módon, ezek között gyakran megjelenik a sport is, mely varázslatos erejével sokakat képes magához ragadni. Így van ez a fogyatékossággal küzdő Rádió életében is (akit csodálatosan alakít Cuba Gooding Jr.), akit csak a rádiók és az amerikai foci érdekel. Életébe egy “tornatanár”, Harold Jones (Ed Harris) visz változást. Kettejük történetéről szól a 2003-as, szívet melengető, néha már-már túl csöpögőssé is váló Rádió, mely nem mellesleg, valós eseményeket dolgoz fel… És szintén nem mellesleg: IGAZI ÉRTÉKEKET KÖZVETÍT.

Értékelésem: 10/9

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A Nyerő csapat egy teljesen átlagos hollywoodi történet egy középiskoláról, ahol a kosáredző hathatós közreműködésének köszönhetően egy lány kosárcsapat emlékezetes menetelésen keresztül jut el hihetetlen magasságokba. Mindez annak ellenére történik, hogy az edzőnek magánéleti gondjai vannak, a lányoknak pedig a tipikus tini-gondok mellett  önmagukkal és családjukkal, származásukkal is meg kell küzdeniük.

020_wsea_V5.qxd:MECHANICAL
Sam Rockwell alakítása kiváló, és az egészből hiányzik a sablonokra épített filmek velejárója: a b-kategóriás jelenetek és szereplések. Bár mindez dicsérendő, közhelyekre építkezni nem kifizetődő.

Értékelésem: 10/5

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

A Halálos iramban épp akkor készült (2001), amikor még a friss levegő ugyanolyan csábító volt, mint a számítógép előtt ücsörögni, azaz néha még szaladgáltunk odakint, szerelgettük a bicajunkat és figyeltük hogyan szerelik a “nagyok” a motorjaikat, trabantjaikat, ladáikat és vágyakozva tekintettünk rájuk.

1tumblr_n55qim7TCq1sn6gt7o1_1280

Valahogy ezt a benzingőzzel teli, lemoshatatlanul olajos élményt próbálná visszaadni ez az akciófilm, ahol egy zsaru, mint valami kínai utángyártott Lego-kocka próbál beilleszkedni “igazi” társai közé, hogy elkapja a motoros bűnözőket, no meg az illegális száguldozókat. Persze száguldani ő is szeret, ami át is jön a filmen, de ennél többet nem nyújt. A hangulaton és egy-két jó kocsin kívül ugyanis semmi nincs a filmben amit igazán szeretni lehetne (még egy igazi belevaló nőci sincs, ami azért egy ilyen múvitól elvárható lett volna). Nem is nagyon értem, hogy élt meg még 5 részt ez a gyengén induló “sorozat”…

Értékelésem: 10/4

10/3 - Nem ajánlott, Camera Obscura

Találós kérdés: melyik film ugrik be, ha azt mondom: francia vígjáték + labdarúgás. Várj, segítek: peugeot + marseille? Hát persze! TAXI. A franciák jó érzékkel nyúlnak a vígjátékokhoz és általában életszerűvé is varázsolja filmjeiket, ha mindebbe a foci szeretetét is belecsempészhetik (még egy példa: Rózsaszín párduc). Aztán létrehozták A csodacsapat néven ezt a… SEMMIT. Hisz látod: annyira mély és élvezetes a film, hogy eddig totál más filmekről beszéltem…

1tumblr_mvrl1e9T8X1sn6gt7o1_1280

Szóval van néhány ősrégi, ma már lúzer focista akik összeállnak, hogy megmentsék egy kis falu gyárát. Szedett-vedett csapatként aztán menetelnek egy kicsit. Idáig ok, és a film első felén még mosolyogni is tudtam. Aztán jött a második fele és az egész teljesen szétcsúszott, kiszámíthatóvá, lapossá, és a megszokott, sablonfilmmé vált. De még ezt is elnéztem volna neki, ha a végső üzenete nem az lenne, hogy “a sportfogadás nyerő üzlet (pláne ha magad ellen fogadsz)”. Olyan művi és érzelem-manipulatív volt az egész (főleg a film második felétől), ami miatt átlagos film helyett most csak ezt a lehúzó kritikát tudtam róla összehozni. Ez van.

Értékelésem: 10/3

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Attól, mert igaz történet, még nem feltétlenül jó film

42. A kedvenc számom. De ez a film nem lesz a kedvencem. Amolyan tipikus vasárnap esti, egyszer nézős mozi ez. Megint azt érzem, hogy azért kellene eldobnom az agyamat és azt állítani, hogy egy remekművel van dolgunk, mert igaz történet egy igaz, de nagyon nehéz korból. De mindez nekem nem elég. Annyi de annyi sport-filmet ismerünk, nagyon nehéz újat mutatni. Annyi de annyi rasszizmusról szóló filmet ismerünk, hogy ott még nehezebb újat mutatni. Így együtt a kettő pláne nem hatott újdonságként.

Egy egyszerű, egysíkú, karakterfejlődést szinte egyáltalán nem felvonultató, tanulsággal nem igazán szolgáló film ez, mely olyan lapos, mint annak a hasa, aki már napok óta nem evett…

Értékelésem: 10/4