Game Obscura

Megjelent csatornám első VR tartalma. A Robo Recall tökéletes választásnak tűnt, hogy bemutassam az Oculus erejét (már ami megmutatható belőle) és kísérletezzek a duplakamerás felvételkészítéssel. Sajnos az elsődleges és másodlagos hangfelvételem is technikai malőr áldozata lett, maradt a harmadlagos megoldás, a halk hangért elnézést kérek. Remélem azért így is élvezhető!

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

A robot és Frank egy különös történet. A sci-fi műfajt meglehetősen ritkán keverjük lassú lefolyású drámával. Az Ex machina ehhez közelített, ahogy az Automata, vagy a Her is ezt az utat választotta, vagy mondhatnám korábbról A kétszáz éves embert is. Mégis, nem ez a sci-fi jellemző vonása, sokkal gyakrabban képzeljük el látványos akcióorgiával, űrhajókkal, óriási méretű robotokkal, futurisztikus környezettel. A robot és Frank nem repül ennyire távoli jövőbe. Csak a saját életünk jövőjébe. Abba az időbe, amikor 30-50 év múlva a nyugdíjas éveinket élhetjük. Bizony, akkorra már esélyes, hogy nem hangzik majd furcsán, ha saját robotunk lesz – még ha először kétkedve is fogadjuk, mint Frank.

6531_11

És Frank esete nem tipikus. Nem egy Rey + BB8 szerelem. Egy robot hogyan válik az életünk részévé, annak tudatában, hogy csak egy robot? Ez a fő kérdéskör. Vajon a magányérzetre megoldást nyújt-e? Képes-e barátként funkcionálni, vagy csak egy újabb kütyü lesz, amit kétévente lecserélünk egy újabbra?! Nagyon érdekes kérdések ezek, Frank szerepe pedig könnyfakasztó. A maga drámaiságával, a maga mikrokörnyezetével, apró történetével e film nem vállalkozik sokra, de azt szépen, kellemesen teszi, ezért pedig jár a jó nagy pacsi.

Értékelésem: 10/7

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

tumblr_o0lmt79LCB1sn6gt7o2_1280A Galaxis útikalauz stopposoknak az igazi angol humor megtestesítője. Már-már a Monty Pythonnal versengő módon van itt minden ami abszurd humor. Aki bírja, az maximálisan élvezni fogja, akinek viszont nem ez a zsánere, talán jobb ha messzire elkerüli. A humor mellett azonban túlmutat a szokásos amerikai “röhögjünkegyjót” érzeten. Társadalomkritikája (nyomtatványok, imádlak titeket) mellett igen sajátos szemszögből magyarázza a létet és talán a legizgalmasabb kérdésekre keresi titkon a választ. És a Galaxis útikalauz talán a kérdés feltevésekor is tudta már: vannak kérdések, melyekre nincs egyértelmű válasz. Ezt felismervén önmaga paródiájává vált – szándékosan. És ez jól áll neki. Nagyon jól áll neki.

Értékelésem: 10/8

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

rn

A gép. Mire képes? A szokásos kérdések, de nem szokásos válaszok. Az Ex Machina feketébb, mocskosabb elődje ez a 2013-as sci-fi, melyben van minden, amitől izgalmas és élvezetes lesz a vásznon látott fantáziakép. Itt-ott lyukacsos ugyan, de a műfaj kedvelőinek tetszeni fog, nem is véletlenül. És ez a lényeg.

Értékelésem: 10/6

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

we

Egy magányos robot egy magányos, tönkretett bolygón. Egy mese, mely egyszerre szól néhány mesterséges intelligenciával megáldott kis robotról, kik szeretetre vágynak és egy mese, mely egyszerre szól Földünk szennyezéséről, a gépekben és a “jóban” való hitről.

A Wall-e egy mestermű, a maga nemében.

Értékelésem: 10/8

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

ws

Én, a robot. Egy klasszikus Asimov mű szinte tökéletes adaptációja ez a könnyed akció-kalandfilm, mely szuper kikapcsolódás délutánra és még a fogaskerekeket is beizzítja. A történet viszonylag egyszerű, a film lebilincselő hatását a remek cselekményvezetés teszi igazán naggyá. A színészek szuperek, a CGI kezdetleges, de még a megfelelő kategória. A jó alapanyagra nem próbálták ráhúzni a hollywoodi közhelytárat, nem próbálták túlbonyolítani, vagy feleslegesen leegyszerűsíteni – így pedig szuper sci-fi-kaland elegyet kapunk. Ajánlott kategória! 😉

Értékelésem: 10/7

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A szarvasnak muszáj megmutatnia mit is tud. – erőltetett.
Chappie-t muszáj megkedvelnünk. – manipulatív.
A bandatagoknak muszáj hősökké válniuk. – nyálas.
A főhösöknek túl kell élniük. – hollywoodi.
A mesterséges intelligencia erkölcsös és érzelmes. – blődség.

ch
A Chappie a District 9-hez képest fakó sci-fi, amiben egy ócskavas átalakul és teljesen emberi fejlődésen megy keresztül, hogy végül hőssé váljon, és hiába papol neki az “anyuci”, a végén totálisan összemossa a “lélek” és a “tudat” fogalmát. Összecsapott valami lett ez az amúgy igényes helyett inkább csak nézhetőnek nevezett film, ahol a karakterek motivációi és fejlődései lyukacsosak, ahol a film szerkezete szétcsúszott (az elején dokumentarista stílus, majd soha többé), ahol a gép megalkotása és emberivé tétele egyértelműen túlságosan sok energiát vett igénybe a rendezői stábból…

Igazán nem gondolkoztat el, nem merít bele a témába (ennél még a felhajtásához képest bűnrossz Transzcendens is több gondolatot ébresztett bennem), nem ad érzelmi impulzusokat. Nem hajít le a mélybe, nem emel fel, csak elém tár egy történetet. Ez számomra kevés. De azért mint mondtam, egyszer nézhető.

Értékelésem: 10/5

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Amerikai-japán hibrid a Hős6os. Itt van San Fransokyo, a karakterek, a mese stílusa (ami elsőre a Derült égből fasírtra hasonlít), és ez jó. Kiszélesíti kicsit a spektrumot és mindkét célközönségnél úgy gondolom, képes betalálni. Ugyanilyen előny a néhol vicces, néhol kellően szomorkás érzelmi játék; a pörgős, gyors filmmenet. A hőssé válás rögös útját kevés mese van, mely ilyen kellemesen, kedvesen mutatná be.

De óriási tragédia, hogy szakít a hagyományokkal. Már egyértelműen nem a mesék legkisebb, legszegényebb fia az, aki nagy tettekre hivatott. Már nem a nincstelen senkiből lesz a mese végére valaki, hogy egyértelművé tegye a tanulságot: bárki felemelkedhet, ha szívében tisztaság van. Már nem elég a sikerhez az igazi erényekkel, bátorsággal, kitartással, elszántsággal teli akarat. Ahhoz, hogy hős lehess, 13 évesen zseninek kell lenned, egyetemre kell jelentkezned, és a barátaidnak is hasonlóan okosnak kell lennie. Rendelkezned kell egy sufni-laborral, zseniális ötletekkel, kiváló programozási képességekkel és professzorokat is megszégyenítő tudással. Emellett képesnek kell lenned a stresszt és a depressziót elnyomni. Ha mindez megvan, talán(!) belőled is lehet hős. Ez az üzenet pedig óriási tragédia. Ettől a Big Hero 6 csupán egy óriási rózsaszínű mese lesz. Ahelyett, hogy igazán motiválna, ismét bebizonyítja: ha csak átlagos vagy, elégedj meg ezzel, enerváltan dőlj hátra, hiszen se pénzed, se képességed arra, hogy többé válj (és még kiválasztott sem vagy). Ez pedig a rémálmokkal egyenlő gondolat… (mégis egyre több film és mese épül erre…)

Értékelésem: 10/6

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Deus Ex Machina. Az isten és a gép kapcsolatából hirtelen eltűnt az istenség és érkezik a kérdés: mi lesz mindebből? A szokásos robotikai kérdések okos tálalása, ügyes, bár néhol vontatott felhozatala páratlan intelligenciával és brutális CGI-vel társulva, kiváló kis “egyteres” filmmé teszi.

De valahogy mégsem az igazi. Egy elsőre különös párhuzamot vonnék közte és a (szerintem briliánsabb) Hold című film között. Ugyanis ha jól megvizsgáljuk, a két film hasonló kérdéseket feszeget: válhat-e istenség az emberből? Az alkotásunk nem kel-e végül önálló életre? Képesek vagyunk-e uralni is azt, amit életre hozunk? A bezárt tér, a karakterek belső feszültsége, a szabadulási vágy, az önállósági törekvés, a szeretet vágya, a jobb világban való remény és ennek végkifejlete ugyanazzal a szerkezettel… szerintem izgalmas párhuzamokat mutat.

De míg a Hold képes arra, hogy ne csak egy egyszeri meglepetést, hanem többször nézős, egyedi mozit alkosson, addig az Ex Machina nem indít arra, hogy újra megnézzem. Nem indítja be a gondolataim (sőt, sokadjára bizonyítja az emberi zsenialitás butaságát), csupán hoz egy erős történetet, pár izgalmas karaktert. Persze a mai hanyatló sci-fi korában megértem, ha valaki kiemelkedőnek tartja, a dicséretet megérdemli, nekem viszont valami kis szikra hiányzott belőle és új gondolatot sem fedeztem fel benne…

Értékelésem: 10/7

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Jó science-fictiont készíteni nem könnyű. Sőt mi több, nehéz. De vannak dolgok, amikért szenvedni kell, ha igazán nagyot akarunk alkotni. Az Automata c. filmen is érezhető az izzadságszag. Érezni, ahogy a színészek maximálisan odateszik magukat, ahogy a robotok vászonravitelénél kezek százai dolgoztak közre, ahogy a történet nem hajlik át sem a giccsbe, sem a megszokott mederbe. Közben pedig nem a történet, hanem az élet filozófiája van középpontban. A teremtő és teremtmény közti viszony. Az élet születése és terjedése – mi mást is szolgálna az állandóan felbukkanó víz, mint szimbólum.

Lassú, néhol már vontatott, az ok-okozati összefüggések láncából pedig olykor hiányzik egy-két szem, amit nekünk kell összerakosgatni, és ez megnehezíti a befogadást, és kicsit önellentmondásosan egyben gondolkodásra is készteti elménket. A spanyol filmmesterek alkotása akár eredettörténet is lehetne, de sokkal mélyebb gondolatokat feszeget annál, hogy a robotokon filozofáljunk… Ha nem bírod a lassúságot, ha nem szereted, hogy cikáznak filmezés közben a gondolataid, akkor inkább nézz mást; de ha élsz-halsz az igazi tudományos-fantasztikumért, akkor biztos, hogy tartalmas este elé nézel! 😉

Értékelésem: 10/7

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Megkérdőjelezhető jelenlét

A 2014-es Robotzsaru látványos, érzelmes, akciódús, mégsem igazán nyújt többet, mint az eredetije és így megkérdőjelezhető jelenléte. És bár annál talán komolyabban vehetőbb, azonban egy gyilkológép felemelkedése helyett egy család drámáján és néhány szocio-kérdésen túl többet sem a film nem mond, sem én.

Értékelésem: 10/6

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

E hónapban lett 1 éves a camera-obscura-csibu Tumblr oldal. Az elmúlt évben sok-sok filmélményt próbáltam átadni rövidebb-hosszabb bejegyzések formájában. Pár hónapja már kereshetőek a filmek a honlap oldalsó sávjában évszám és típus alapján is. Remélem szívesen olvastok, és titkon bízok benne, hogy filmajánlóim segítenek az esti mozi kiválasztásához.

Most azonban elértünk nem csak az első évhez, hanem a 200. bejegyzéshez is. Ennek megfelelően a 100. bejegyzésben elindított hagyományt folytatva, most A kétszáz éves emberről osztanám meg gondolataimat. Az 1999-ben készült, Isaac Asimov történetét feldolgozó film nem másról szól, mint arról, hogy a közeli jövőben egy robot mesterséges intelligenciájának köszönhetően olyan tulajdonságai alakulnak ki, melyek csak az emberre jellemzőek (pl. kreativitás, művészi készség). Ez arra ösztönzi gazdáját, hogy fejlessze, lehetőséget adjon neki a kibontakozásra. Egy kétszáz éves útra lépve a bádogember végül hús-vér “robottá” válik. De hogy egy robotból válhat-e igazi ember, lehet-e valóban szerelmes, elviselné-e ezt társadalmunk és mi is pontosan a szabadság? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.

100
Az egyébként kicsit lassúcska film nélkülöz minden akciót. Tényleg a robotról szól minden. Nincs lövöldözés, nincs futkározás, ellenben van egy robot, akit nem mellesleg a nemrég elhunyt Robin Williams alakít – kiválóan. A kétszáz éves emberben az tetszik igazán, hogy képes úgy elmélyíteni a nézőt, hogy ő maga megkérdőjelezhetetlen választ ad kérdéseire. Bár nem mindent magyaráz meg, mégsem hagy nyitott kérdést. Nyújt egy alternatívát, de értelmes, logikus módon vezeti végig a nézőket – még ha nem is mindent magyaráz meg.

Kicsit mégis olyan mesésnek tűnik az egész. Fájdalmasan kimaradt a jövő társadalmának elemzése, és az ember által a robot felé kimutatott érzelem is jóval kisebb jelentőséget kap – holott a robot élete igazából nem is önmagáról kellene, hogy szóljon, hanem arról, hogy rámutasson az ember életére, a születéstől a halálig tartó útjára. A robot életének csak egy olyan fő szálnak kellene lennie, ami ahhoz segít, hogy megértsük az emberi életet, hogy végiggondoljuk saját éveinket. Mert így csak egy robotról szól az egész, aki egy programozási hiba miatt annyira ember akar lenni, hogy ezért mindent felad. A néha műdrámának, hatásvadásznak tűnő jelenetek sem a pozitív oldalt erősítik, de annyira azért nem lógnak ki a filmből.

Összességében egy elgondolkodtató, jó kis sci-fi ez, de vannak súlyos hiányosságai. Ettől függetlenül abszolút a nézhető kategória.

Értékelésem: 10/6