10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Meddig mehetünk el azon az úton, hogy megtaláljuk a zsenit?
Meddig mehetünk el azon az úton, hogy kihozzuk valakiből a zsenit?
Meddig mehetünk el azon az úton, hogy kihozzuk magunkból a zsenit?

Brody-Whiplash-1200

Hol a határ? Az őrületbe, vagy akár a depresszióba lehet kergetni valakit csak azért, hogy kihozzuk belőle a maximumot? Ezek a kérdések zsongják körbe a 2014-es év egyik méltán legjobbnak titulált kisköltségvetésű filmjét, a Whiplash-t. (A cím egy rendkívül gyors ütemű zenei műfajt jelöl.) A kérdésre aztán ad is választ, meg nem is, mindezt úgy, hogy a történet is kellően kikerekedik. Egy elnyújtott dobszólam a film, mely tökéletesen játszik a dramaturgia ősi elemeivel, felszínre hozva azt, akik vagyunk: börtönbe zárt zsenik.

10/8

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

c4

Bill és Ted zseniális kalandja az időutazás paradoxonjáról, két tipikus ‘80-as évekbeli középiskolás történelem-tanulmányairól szól, egy csipetnyi humorral és nagyon sok (ön)iróniával. Nem komolyan vehető, persze ilyen szándéka nincs is, egy őrült fantázia vászonra kerülése ez, ami még mindig nézhető, bár rettentően kopott és néhol a kellemetlenül béna kategóriába tehető. Egynek azért elmegy. Heavy metáááál.

Értékelésem: 10/5

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

A búcsúkoncert első 10 percében szinte minden szó, mondat a néző számára íródott és a nézőnek szól. Ezzel nem is lenne baj, de annyira életszerűtlen, hogy az évtizedek óta zenészi pályán lévők arról beszélgetnek, mit jelentenek a kottában a berajzolt jelek, meg Beethoven szimfóniái, ami már-már nekem kínos. Aztán pár percnyi próba után befejezik a zenélést, amit láthatóan nem is élveznek… (Később ennek okára azért fény derül.) És persze az egyikükről pár percnyi “ujjgyakorlat” után megállapítja a doki, hogy Parkinsonos (amin legalább nem csak én, hanem maga a “páciens” is csodálkozik…). És ez csak az első 10 perc…

Érezhetően a rendező szinte minden energiáját egy dologba fektette: a négy színész képes legyen úgy játszani a hangszereiken, mintha valóban zeneművészek lennének; miközben persze a háttérben a jelenethez legjobban illő vonósnégyes daraboknak kell szólniuk. Ez nagy részben sikerül is, de milyen áron?? 🙁 Komolyan az a legfőbb problémaforrás (legalábbis a felszínen), hogy a másodhegedűs nem akar másodhegedűs lenni? Komolyan ez a fő probléma???
Aki zenész jól tudja, hogy ez mondvacsinált hülyeség. Minden szólam rendkívül fontos egy komolyzenei, de még egy modern zenei darabban is! Gondoljunk csak bele, hogy a basszusgitáros hirtelen előáll azzal, hogy ő most már nem akar csak basszusgitározni, mert az annyira a háttérben van; néha cserélni akar a szólógitárossal!! Persze csak úgy, hogy egyik zeneszámot ilyen, másikat olyan formációban!!! WTF? És mindezt egy vonósnégyes tagjai játsszák el? Na ne már, könyörgöm…

A párbeszédek nagy része csupán közhelypuffogtatás, a drámák nagy része igazából csak műbalhé, a szereplők közötti kapcsolatok már-már szappanoperába illőek, a háttérben szóló folyamatos klasszikus zene pedig csak még jobban belassítja az amúgy sem gyors cselekményt. A cselekményt, mely nem igazán nagyívű, nem igazán ötletes és nem igazán tartalmas; bár jelentős üzeneteket hordoz. A rendező ráadásul pont abba a hibába esett, ami a film egyik mondanivalója is, azaz: élvezd amit csinálsz, ne ragaszkodj annyira az alapelvekhez, merj elrugaszkodni a megszokott dolgoktól. Nos, ez ennek az alkotásnak nagyon nem sikerült, pedig az alapgondolat alapján ennél sokkal többet is nyújthatott volna. Talán a mély csalódásom miatt is írtam le mindezt, mert a zene iránti szeretetem ennél egy sokkal érzőbb műre vágyott volna (amit egyébként az utolsó jelenettel meg is hozott) – a téma legalábbis rendkívül megérdemelte volna.

Értékelésem: 10/4

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Fülbemászó zenevilág
Tenacious D, a film. Érdekes együttes, érdekes, fülbemászó zene, mely azonban teli van erdővel (értsd: fák… értsd: f*ck). Zenedús, vicces filmet alkottak, amit mindenkinek ajánlok, aki nem riad vissza a káromkodásoktól és néhány obszcén jelenettől. No és aki nem feltétlenül “filmélményre” vágyik – önmagában a történet kreatív ugyan, de elég gyenge.
Értékelésem: 10/6