10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Az X-Men univerzum az Apokalipszis résszel tovább bővítette a múlt és a jövő közt feszülő történéseket. Ezek a történetek, az ifjú mutánsokkal remekül illeszkednek bele a korábban megismert történetekbe, szinte tökéletesen kiegészítve és továbbgondolva azokat. Ezért jár a pluszpont. Azért is jár, mert a szereplőgárda nem hagy kívánnivalót maga után – bár valljuk be, néha mintha már ők is unnák a karakterüket, olykor nem adnak bele mindent, ami szükséges lenne ahhoz, hogy a történet valóban lejöjjön a vászonról, vagy éppen a képernyőről.

xmen

Az aktuális történet Egyiptom ősi kultúrájába evez vissza – kedvelt téma, nagyon elrontani nem lehet. De maga a cselekmény mégsem igazán lebilincselő. Nem szögez a székhez, olykor már az unalom jeleit érezzük magunkon. Pedig látvány és szuperhős van bőven, nem panaszkodhatunk. Mégis, valami kicsi plusz hiányzik. Pont az a kis plusz, ami kötelezővé tenné ennek a résznek az ismeretét is. Talán, ha szigorúbb a vágás, néhány jelenetet kikukáznak és összefogottabb, kidolgozottabb, akkor ismét kiemelkedőt alkottak volna. Így viszont szivárvány ruhában érkező szürkeségről beszélhetünk, ami csak az X-Men fanatikusoknak szól már.

10/5

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Az Amerika kapitány harmadik része abszolút képregényes. Nem csak történetét, vagy megvalósítását tekintve, hanem azt is, ahogyan a Marvel univerzum eddigi történeti egybefolytak benne. Ezernyi hős, ezernyi kellemes, világmegmentő nosztalgikus pillanat. Ezernyi jóbarát. Aztán hirtelen elvi döntést kell hozni. Ahol nincs ősgonosz, vagy ősjó. Ahol minden álláspont elfogadható, megérthető. És ekkor a szuperhősök igazi emberekké válnak. Emberi érzelmek, emberi kapcsolatok, emberi döntések: ez jellemzi a Polgárháborút. Mit is jelent önmagunkkal hadakozni, saját fajtánkba belemártani késünket? A Polgárháború próbálja megérteni. És az eseményekhez képest elég finoman megússzák testileg, kérdés, hogy a lelket mennyire viseli meg mindez.

Captain-America-3-Civil-War-Movie-HD-Wallpaper

A Polgárháború nem látványmozi és nem is a rossz elleni nagy harcról, hanem saját harcunkról szél, és ezt nagyon örömmel néztem. Talán kicsit hiányzott is a grandiozitás, hogy városok pusztuljanak, hogy jöjjenek a földönkívüliek, de így még élesebben született meg a kérdés: mi a nagyobb harc, ha a világot kell megmentenem, vagy ha önmagamat kell megmentenem…

Értékelésem: 10/7

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

ant-man_game_-_h_-_2015Kezdek már betelni a Marvel-filmekkel. Mi sem mutatja ezt jobban annál, hogy az Ant-Man, azaz A hangya nem hozott lázba. Sem előtte, sem alatta, sem utána. Ennek nyilvánvaló okaként azt a szubjektumot is említeném, hogy Paul Rudd alakításai számomra túl szürkék, túlságosan egysíkúak, amit itt Michael Douglas olyan mértékben felülírt, ami alapjáraton borította fel az összjátékot. A poénok gyengécskére sikerültek, a történet átlátszó volt, a “világ legnagyobb rablása” feladatot pedig már milliószor láttuk ilyen-olyan megvalósítással. A többi Marvel alkotással szemben itt ráadásul a látvány sem felejthetetlen. Az iparosmunka pedig nekem már nem elég.

10/5

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Érdekes, hogy milyen kevés választ el valamit attól, hogy zseniálisnak, vagy bénának tartsunk. A siker sokszor csak nüanszokon múlik, és erre tökéletes példa a Daredevil, a fenegyerek. A 2003-as Marvel képregényfilm ugyanis minden erejét latba vetette. Látjuk az esőben ázó, igazságért küzdő hőst; a szerelmi drámát; látjuk amint egy kissrácból “szuperhős” válik. A főhős gondolatait hallva és a vágást látva abszolúte képregényfilmben érezzük magunkat. Mégis, az egésznek az összhatása nem túl hízelgő.

Ugyanis az egész egy óriási kliséáradat. Fenegyerek gyakorlatilag beáll az inkognitóban ténykedő, valamilyen baleset következtében megváltozott képességekkel rendelkező hősök sorába és mindent megtesz az igazságért. Megküzd a várossal, önmagával (”Én nem vagyok rossz.”), Elektrával. Közben mátrixba illő jelenetek hadát mutatja meg, no meg ugrál a háztetőkön és szól a zene. A zene, ami az első perctől az utolsóig olyan érzetet kelt, mintha ez lenne a film végi stáblista: jó és ütős zenéket válogattak össze, de annyira rosszul vágták össze őket, hogy így egyszerűen nem lehet komolyan venni az egészet (ez történik, ha spórolunk a saját zene megkomponálásán).

És a kliséáradattal nem is lenne baj, hiszen ugyanezt látjuk Batman, Vasember, vagy épp Amerika kapitány esetében is. Mégis, itt érezhetően nem tudnak mit kezdeni a karakterekkel (pedig annyira szimpatikus az az üzenet, hogy a főhős elveszít valamit, hogy a helyére valami új lépjen); túlságosan meg akarnak felelni a képregényadaptálásnak.

Összességében nem rossz a Daredevil, abszolút a nézhető kategória, de nem is jó, sőt, utólag visszanézve néha elég kínos. Viszont örömteli, hogy 5 év elteltével tanultak a hibáiból és képesek voltak mind a DC, mind a Marvel univerzumban élvezhető, szuperjó filmeket alkotni. Talán kellett ehhez a Daredevil viszonylagos bukása is. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen a Netflix 2015-ös Fenegyerek sorozata, hamarosan az is terítékre kerül! 😉

Értékelésem: 10/5

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

A Marvel-univerzum gépezete a Hulk részekkel kezdett bemelegíteni, de aztán a Vasemberrel indult be igazán, hogy végül tengernyi szuperhős áradatot zúdítson ránk. A képregényhősök megfilmesítése pedig nem azért válik filmtörténeti bravúrrá, mert végre élvezetes, menő “példaképek” tevékenykednek a vásznon, hanem amiatt a zsenialitás miatt, ahogyan az önálló részeket egy egységbe kapcsolja az Avengers trilógia.

A Bosszúállóknak már az első része is szuper. Van itt mindenféle figura, a népes társaság pedig kitesz magáért, mindenki hozza a formáját. Van itt minden, amit szeretünk a szórakoztató filmiparban: idegen lények, karakteres gonosz(?), vicces beszólások, szuperhős-párbajok, király technológiai vívmányok, no és persze zúzás.

Mert igenis, az Avengers zúz, aprít, feldarabol, és milyen jól teszi! Hiszen a meséket még mindig szeretjük, pláne ilyen köntösben! 😉

Értékelésem: 10/7

Megjegyzés: meglepve vettem észre a második rész megírását követően, hogy az elsőről még nem írtam. Itt a pótlás! 🙂

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

A Bosszúállók 2, azaz az Avengers 2. része, az Ultron kora méltó folytatása lett az első résznek, és az elmúlt évek Marvel-áradatának. Bár szerkezetileg ugyanazt követte, amit az első “hősök versus emberiségelpusztító ellenségek” részben láttunk, mégis képes volt kicsit többet is nyújtani. Bár a filozofálás láthatóan nem ment neki (próbálkozott egy kis Watchmen beütéssel, ami az emberiség és a béke együttállását feszegeti), mégis, örvendetes az ebbéli próbálkozás.

Az új karakterek, az eddigi reflektorfényben kevésbé tetszelgők központba helyezése is jól sikerült, és bár a poénáradat néha zavaróan akasztotta meg a halálos küzdelmet, mégis kellemes volt (a káromkodások leszólása pedig telitalálat). Ugyanakkor az is tény: a 45 percnyi kimaradt jelenet (nyálcsorgatva várom a DVD-t) és az erős vágás érződött, még úgy is, hogy sokkal kevesebb holtidő jellemezte, mint az előzményfilmekét.

Folyamatos akció, a szereplők kellemes (disz)harmóniája, és a trilógia záró részét fokozatosan felerősítő alkotás lett a második rész, néhány kisebb logikai bakival, kifejtetlen résszel. Bárcsak ne kellene 3 évet várni a következőre – a hatalom gyűrűi, a civil war óriási falat lesz.

Értékelésem: 10/7

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Amikor a Bosszúállókban Coulson-ügynök elhalálozott, annyi egyéb utalás történt, hogy nem hittem el, hogy már nem fogjuk viszontlátni. És tessék, A SHIELD ügynökei sorozat első évada gyakorlatilag végig róla szól. Titokzatosan, lassan lebbenti le a fátylat arról, hogyan maradt életben, mik a S.H.I.E.L.D. tervei, hogyan omlik össze a titkos társaság, milyen belső feszültségek vannak csapaton belül és ügynökségen belül egyaránt.

És amíg csak erre figyelünk, függetlenül az elnyújtott részektől (a 22*45 percet semmi sem indokolja), valóban izgalmas, érdekes amit kapunk. Melyik Marvel fanatikus ne vágyna plusz információkra, néhány jelentős személy megjelenésére? Viszont azzal már nem tudok megbékélni, hogy minden egyes részben maximum 10 perc foglalkozott ezzel. A másik 30-35 perc valami iszonyatosan műveletlen, értelmetlen, összefüggéstelen szappanoperai magasságokba eljutó képkockái nem egyszer verték ki nálam a biztosítékot.

A folyamatos áltudományoskodás béna és idegesítő, a szereplők közötti érzelmi kapcsolatok megalapozatlanok, az akciójelenetek feszültségtelenek, a karakterek hiteltelenek és túljátsszák a szerepüket, a CGI pedig látványosan gagyi, néhol már ocsmány. Van néhány pozitív momentum és Marvel-mániásként nem érdekelt az a 30 elcsépelt perc azért az 1-2 értékes jelenetért és a végére a történet is kikerekedett, viszont ez az utóbbi évek egyik legbénább, legszörnyűbb sorozata. A második évad őszintén: hidegen hagy.

Értékelésem: 10/4

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Az Elsők nagy sikere után mindenki várta Az eljövendő múlt napjait. Kijelenthető: nem hiába. Közhellyel élve: ott folytatták, ahol abbahagyták.

Komor jövő, időutazás a múltba. Rozsomák, Magneto, X-Professzor, Mystique, Fenevad és a többiek, fiatalon, idősen. Az időutazás-paralízisen túllépve (ami valahogy most nem is volt akkora probléma) ismét egy történelmi kor ütközött a másság problematikájával. Mi a jobb: hagyni, hogy szórakozzanak rajtunk, ha valamiben különbözünk a megszokottól, vagy az elvárttól? Vagy ne hagyjuk magunkat akkor se, ha ezzel egy igazi háborút robbantunk ki, gyakorlatilag önmagunk ellen? Sőt, hogyan bocsáthatunk meg a másiknak, ha a “mi előre megmondtuk” helyzet áll elő és igazán nagy veszteség ért minket?

Akciódús, pörgős, értelmes, az X-Men univerzumba tökéletesen passzoló darabka ez, a színészi játékról pedig nem is kell mondani egy szót sem: tökéletes. Igen, így is lehet értelmes, remek akciófilmet forgatni. Köszi, Marvel!

Értékelésem: 10/7

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Az X-Men: Az elsők arra vállalkozott, hogy a mutánsok világát más oldalról is megmutassa és elvigyen minket a kezdetekhez. Mi váltotta ki a Magneto és X-professzor közti ellenszenvet, miért csoportosultak két “pártba” azok az emberek, akik valami különös “defekttel” jöttek világra?

A válaszhoz a történelem szolgáltat tökéletes hátteret. A második világháború, a nácikísérletek, majd a kubai rakétaválság kap egy egyszerre zseniális és egyszerre manipulatív alternatív magyarázatot (mintha könnyebb lenne így ezen eseményeket feldolgozni és elfogadottá tenni…). Az összeesküvés-elméletek kedvelői már csak ezért is imádni fogják. A szuperhősrajongók egy tipikus Marvel filmet kapnak, amit a filozófia felé történő apró kikacsintások mellet leginkább a történet visz el a hátán. Ez persze nem feltétlen baj, de kicsit idétlenül fest az a sok “mutáns”, mintha egy jelmezbálból jöttek volna. Ezt leszámítva viszont nagyon rendben van az egész.

Dinamikus vágások, remek színészi gárda, jól kikapcsoló történet és értelmes, a kezdeteket tökéletesen megvilágító alkotás Az elsők, mely kihagyhatatlan nem csak a Marvel-rajongóknak, hanem azoknak is, akik számára kicsit idegen az X-Men világa.

Értékelésem: 10/7

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Az Amerika kapitány 2: A tél katonája ugyanazt a Marvel minőséget hozza, amit elvártunk tőle, bár intelligensebben és új, nem várt eseményeket is vászonra erőltetve. Nem az év filmje, de méltó a képregényhősök film-dömpingjéhez, kellően akciódús és hiába egy USA-zászlóba öltözött maskarás ember ugrálása, mégis el tud lazítani, ki tud kapcsolni és mivel erre találták ki, ilyen szempontból számomra tökéletes.

Értékelésem: 10/7

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

A ’40-50-es évek háborús kísérletei bizarr, mégis izgalmas téma. Nem véletlenül látott napvilágot annyi fikció a témával kapcsolatban. Természetesen Amerika csak jól jöhet ki egy ilyen történetből, akik természetesen óriási sikerrel jártak az emberkísérleteikkel (a gonosz nácikkal ellentétben, ugye) és az utolsó pillanatban megalkották Amerika kapitányt, akivel aztán le is igázták Németországot, vele együtt a fasizmust és beköszönt a világraszóló béke (a hidegháborút majd Doktor Manhattan oldja meg).

Az okkultizmus és a Tesseract ötvözetéből születő “Hydra” méltó ellenfele lesz a pajzsával rohangáló kapitánynak, és ez így mind szép és jó: egy XX. századi amerikai tanmese a gyerekeknek az akkori kor legmodernebb ifjúsági eszközén, a képregényen keresztül. Most pedig a mozivásznon is. Marvel minőség, sőt, pozitív csalódás is, hiszen egyben van az egész, abszolút nézhető – akár többször is. Az Amerika kapitány: Az első bosszúálló első fele számomra különösen tetszett a maga apró mondanivalóival, míg a második fele kevésbé, az akciókkal vegyített történésben mintha néha elveszett volna a lényeg. De végig képernyő elé tudott szögezni. Pedig félő volt, hogy a Zöld Lámpás sorsára jut, de mégsem.

Amerika kapitányból hős lett, és az első rész ennek állít emléket. Kár, hogy egyes elemeiben demagóg érzetet kelt.

Értékelésem: 10/7

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Gyerekként egyáltalán nem rajongtam az X-Men sorozatért. A valóságtól túlságosan elrugaszkodottnak gondoltam. Aztán jöttek sorban a részek, én pedig kezdtem felnőni és egyre másre kezdett érdekelni, illetve értékessé válni. Talán pont azért, mert ezen szupererővel megáldott személyek is képesek hibázni, sőt köztük is vannak gondolkodásbeli, hozzáállásbeli különbségek – ahogyan a valóságban az átlagemberek között is.

A Wolverine, azaz a Farkas (sosem fogom elfogadni, miért nem Rozsomák) már-már majdnem spin-off filmként funkcionál. Nem kapcsolódik szorosan az eddigi történetekhez, hanem Logan életének egy apró szeletét mutatja be. Az X-Men sorozathoz nem kötődik szorosan, nem követeli meg, hogy ismerjük Logan vagy a mutánsok előéletét, de ez nem is baj, hiszen egyértelműen a fanoknak készült. Láthatjuk, milyen kétségei és nehézségei vannak egy halhatatlanság küszöbén lévő személynek, néhány akciójelent és pár újabb mutáns pedig gondoskodik a kellő élményfaktorról és a minimális igények teljesítéséről.

James Mangold filmje nem ad semmi váratlant, újat, szokatlant; de más megvilágításba helyezi e világ egyik főszereplőjének életét és emlékeztet rá: az X-Men sorozat él, virul és újabb nagy dobásra készül!

Értékelésem: 10/6