10/5 - Átlagos, Camera Obscura

2017 két életrajzi drámát is tartogatott számunkra, mely a 20. század eseményeiből két olyan részletet elevenít fel és emel ki, mely egy-egy rablás köré épülnek. A viszkis egy talán csak hazánkban ismert történet egy budapesti bankrablóról, aki az évszázadokkal ezelőtt elfelejtett betyár-módit hozta vissza. A világ összes pénze viszont nem egy szegény fickóról szól, hanem a leggazdagabbról. Az unokáját rabolják el, ő pedig nem hajlandó kifizetni a számára egyébként aprópénznek tűnő milliókat.

Olvasd tovább!

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

A magyar filmek sorsa elég mostoha, jól tudom. Egyes alkotásokkal kínozni lehetne, mások viszont fantasztikusak – még akkor is, ha sokan csak előbbit ismerve előítéletekbe esnek. Van azonban egy harmadik típus, aminek elhelyezése sokkal kevésbé egyértelmű. Ilyen film a Kojot is (aki nem tudná, a név prérifarkast jelent), mely csak azért kapott visszhangot, mert botrányba fulladt, hogy mozi helyett az internetet választva lehet csak megnézni (bár onnan legalább ingyenesen). Ha viszont már visszhangot kapott, úton-útfélen arról lehetett olvasni, milyen kár, hogy ez nem került moziba, végre egy újabb jó magyar filmhez van szerencsénk, igazi western hangulat, stb.

Olvasd tovább!

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

argo2

Több mint 10 év telt el az első rész óta. Nem is nagyon értettem, minek ilyen hosszú idő után folytatás, de a színészek belementek, és a megszokott karakterek, helyzetek könnyen áthidalták az eltűnt időt. Bár sajnálatos, hogy nem az előző rész záró akkordjával folytatódik minden, és engem kicsit ez a japán vonal sem győzött meg, mégis, továbbra is élő maradt a vászon. Bár kevesebb felejthetetlen jelenettel, mókás eseménnyel gazdagodtunk, így is épp időben jött újra és újra a megmosolyogtatás. Így az Argo 2 nem válik kínos folytatássá, de hiába szórakoztató, fölöslegesnek tűnik.

10/5

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

argo06

Nem létezik jó magyar film? Miről beszélsz? Az előítéleteket nem szeretjük, az Argot viszont annál inkább. Ez a 2004-es kis magyar csoda pont az, aminek vallja magát. Egy beteg, bolond, magyar suttyó film, ahol mindennek a legalját látjuk. Mégis, mintha megelevenedne az álprofizmus, a hozzáértés teljes hiánya és a könnyen, gyorsan, minél több pénzt effektus. Mindezt úgy, hogy VICCES marad az alkotás! Értitek, egy magyar, 2000 után készült film, ami tényleg vicces, szórakoztató, és a maga módján teljesen élvezhető. Annak ellenére, hogy a szokásos “celebfelhozatal” lefelé húzza az egészet. Az Argo a túlélését és jóságát nem csak a Guy Ritchie-féle művekből kivett elemek dinamikus felhasználásának köszönheti, hanem annak a magyaros erőnek is, ami kitörésre készen várja nyitott szívű befogadójától.

10/7

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

feh

Dongó még csak kisfiú, de már most meghatározzák merre tart élete. A torna pedig kemény. Pláne a rendszerváltás előtti Magyarországon. Utólag persze izgalmas belegondolni, látva a Las Vegas-i sokadalmat: megérte-e a sok fájdalom? A Fehér tenyér a legjobb magyar filmek között van. Legalábbis nálam. Az a hangulat, amit áraszt magából, az a zavarodottságot, feszültséget keltő hatás-sokaság, amitől a végén már a fejünket fogjuk, biztosítja, hogy ne hagyjon nyugton minket ez az egyébként olyannyira igaz történet, hogy a szereplők fele saját magát játssza(!).

A szimbólumrendszere fenomenális, a nyitva hagyott kérdésekért pedig nem kár. Nem egy tucatfilm annyi bizonyos. Épp a határán táncol annak, hogy ne csapjon át művészfilmbe és még élvezhető legyen. Aki pedig szereti, ha mindennek meg van a súlya, aki szereti, hogy a film hagyja elmélyülni, gondolkozni, annak tökéletes választás. Debrecenieknek pedig még egy lapáttal rátesz az egészre, hogy számos jelenetet bizony itt vették fel.

Tenyerek elő, jöhet a fehér por!

10/8

10/8 - Kötelező darab, Game Obscura

Gyakori kifejezés volt ez évekkel ezelőtt baráti és családi körben, amikor előkerült egy-egy pakli magyar kártya. A francia paklihoz hasonlóan itt is 4 fő szín van, de szerintem nem is kell ezt bővebben bemutatnom. Az 1800-as évekre visszanyúló kártyapaklival számos játékot játszhatunk és nehezen találnánk olyan magyar embert, aki még soha nem játszott volna vele egy játékot sem. Úgyhogy jöjjön most egy klasszikus, a snapszer.

Olvasd tovább!

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Ééés igen. A magyar filmművészet ismét bebizonyította: kár lenne előítéletesen viselkedni vele szemben. Az Isteni műszak után ismét domborított egyet és egy apró történetből kihozta a maximumot.

pa

A Parkolóban játszódó történet tipikus magyar filmként kezdődik: adott egy kisebb csapat, mindenkinek megvan a maga hóbortja, a maga világa. Van egy nem túl különleges életük, de mindenkinek megvan a maga álma. Aztán jön valami új és bekavar a képbe. A konfliktushelyzet előrehaladása pedig egyszerre vidám és egyszerre szívbemarkoló. Egyszerre átadja a magyaros életérzést és egyszerre közvetíti is azt.

Bár a mozgatórugó és az ok-okozati összefüggések gyakran csak később kerülnek felszínre, az ellentétek harca, az emberi sorsok összefonódása egy kerek egésszé áll össze és ez jó. Jó, mert ismét egy magyar film, ami képes elgondolkodtatni, megnevettetni és értéket közvetíteni. Az utóbbi pedig nagy kincs!

Értékelésem: 10/8

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

A nemzetközi helyzet egyre fokozódik, ennek tudatában pedig főleg elnézéseteket kérem, betegség miatt kimaradt posztjaim miatt. De legalább megnéztük A tanút, ezt a ‘69-es csodát, melyről rosszat mondani nem is nagyon lehet, minden benne van ami a kapitalistaellenes szocializmust jellemzi. Merthogy ellenség kell, arra tanú kell, ahhoz pedig nemzeti érdek kell. Ha meg valami nincs, akkor megcsináljuk!

Értékelésem: 10/9

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Mi történik akkor, ha a kapitalizmus által működtetett gyár egy kommunista kezébe kerül, az általa szerzett bevétellel pedig az állam, tehát a köz érdekét szolgálná? Mi történik akkor, ha ennek a kapitalizmussal átitatott gyárnak a tulajdonosa a szocializmus jegyében azonnal túladna ezen a szörnyűségen, de így nem az államot, hanem a saját vagyonát gyarapítaná? Ezt a kurta-furcsa helyzetet mutatja be viccesen, komikusan az 1969-es magyar film, Az örökös.


Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre alakítása fenomenális, és hiába érződik a propagandisztikus jelleg, mindezt okosan tálalja nekünk a rendező, Palásthy György, aki bár kínál egyfajta befejezést, mégis ránk bízza azt, hogy megítéljük, vajon mit lenne helyesebb cselekedni egy olyan helyzetben, melyben valószínűleg nem létezik az aktuális rendszernek megfelelő döntés. És ezzel talán a rendszer hibáját is felfedi (persze óvatosan, játékosan), mely ettől függetlenül még 20 éven keresztül “töretlenül menetelt”…

Értékelésem: 10/7

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

“Jajj nee, már megint egy kukábavaló szemét” – gondoltam magamban, amikor megláttam a Coming Out plakátjait. Az előzetes alapján sem változott a megítélésem, sőt, az elhíresült “nem buzik, mjuzik” sem ígért semmi jót. Aztán valahogy mégis úgy adódott, hogy megnéztem a Csányi Sándor, Mucsi Zoltán és Tompos Kátya főszereplésével készült filmecskét.

Kezdjük a pozitívumokkal: színvonalasabb, mint a kereskedelmi tévék által közvetített valóvilágos-éjjelnappalbudapestes-halatortános-jóbanrosszbanos agysejtpusztítás. Ráadásul valamiféle értéket is próbál közvetíteni. Kezdetben egy meleg-sztár mindennapjait látjuk, aztán jön egy Pinokkiót (és ezer másik Disney-mesét) idéző kijelentés, és mint valami igazi Dzsepettó, emberünkből heterót farag. A főhős küzd önmagával, a csajokkal, a fiúkkal, a szomszéddal, annak kislányával és annak cipőjével, hogy aztán várhatóan rózsaszín habos-babos véget érjen a történet. Hiszen a mai lányoknak teljesen mindegy, hogy pár nappal azelőtt még egy másik fiúval keféltél ütemesen (természetesen komolyzenére).

Asszem ennyi. Annyira nem volt rossz, mint amennyire számítottam, de értelmetlenül drámai és jellegtelenül poénkodós. Abszurd jelenetek, feleslegesen lassított pillanatképek, a távolba révedő, mélyen elgondolkodó (de valójában üres) tekintetek és végül egy olyan tetőpont, ami voltaképp soha nem is jött ki a pincéből.

Értékelésem: 10/4

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Ahogyan Marty is nehezen tudta magáról levakarni leendő édesanyját, miután visszament a múltba, úgy a magyar filmművészet is nehezen tudja levakarni magáról mindazt a szennyet, aminek hatására sokan elfordítják fejüket, ha meghallják: “új magyar film”… Pedig mindig voltak és mindig is lesznek minőségi szórakozást nyújtó darabok, egyszerűen csak kevesebb reklámot kapnak. Az Isteni műszak nem véletlenül nem csak a magyar piacra készült. A külföldi elismerések után egyre több honfitársunk gondolja úgy: ad neki egy esélyt. Jelentem, nem hiába teszik.

j

Az elmúlt 10-15 évre jellemző volt, hogy  mindig egy kis csapat baráti-alkalmi társaságát követtük nyomon, akik vicces/szánalmas jeleneteken át jutottak el a csúcsig/mélypontig”(Üvegtigris, Valami amerika, Argo, Kontroll, Vizsga, Magyar Vándor, stb.). Talán ez az egyetlen irányvonal ezekből, ami az Isteni műszakban megmaradt – minden más újdonságként hat. Rögtön kapunk egy erősen morbid kezdést, és ahogy egyre jobban bontakozik ki a történet, úgy lesz egyszerre gyomorforgató, rémisztő, nevetséges és elgondolkodtató – pláne amikor az egész egy képpé áll össze. A fekete humor tócsáiban való fuldoklásból a szerelmi mellékszál húz ki minket, mely igazi érzelmeket keltve hozza egyensúlyba az ellentéteket.

Az eutanázia, az emberi élet fontossága és törékenysége, a halál élet felett való uralma mind nehéz téma és a “mentős csapat” tesz róla, hogy mindezt egy másik oldalról is megközelítsük. A 20 évvel ezelőtt játszódó vígjáték-dráma igazi arconcsapása a temetkezési vállalkozók és kórházak közti – ebben az időben általános – üzelmeknek, ahol senki nem jó, senki sem ártatlan és senki nem él igazán. Egyáltalán élet ez bárki számára?

Értékelésem: 10/8

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Ha megkérdezném, hogy melyik film volt számodra a legviccesebb / legijesztőbb / legédesebb / legemlékezetesebb / legdrámaibb / legizgalmasabb / legidegesítőbb / legbrutálisabb / legvonzóbb / legmeghatóbb / legizgatóbb / legélethűbb / legszomorúbb / legvidámabb / legromantikusabb / legértelmetlenebb / leglátványosabb, akkor bizonyára képes lennél filmcímek garmadáját felsorolni. Most képzeld el azt, hogy a felsorolt érzelmek mindegyikét átélheted egyszerre, egy film alatt. Képzeld el, hogy a felsorolt filmek egy filmben találkoznak. És képzeld el: ez nem csak képzelet!

Olvasd tovább!