10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

A Twin Peaks 2. évada csak részben követte azt, amit az elsőből megszoktunk. A fura karakterek, a vicces-morbid-mitikus-véres jelenetek ugyanúgy váltották egymást, de az egész mintha sokkal elborultabb lett volna. Annyira nehéz volt követni a mellékszálakat, ami a fő eseményvonalra is negatívan hatott. Számos felesleges jelenetet szőttek az értelmezhetetlennek tűnő képsorok közé.

A barlang keresése ettől függetlenül izgalmas, és kellően kellemes volt, a seriff és a kisváros annyira erős egyveleget alkotott, ami nem véletlenül emelte az egész sorozatot időszaka egyik legerőteljesebb művévé. Be kell vallanom, ha csak a második évadot vizsgálom, az 5-ös 6-os osztályzat között döntenék. Azonban olyan remekül folytatta az előző évadot és olyan hihetetlenül erőteljes, filmtörténeti és filmművészeti értelemben is zseniális képsorokat hozott össze az utolsó részben, amely miatt megérték azok a részek is, melyek némiképp kínlódásnak tűnhettek.

Katartikus élmény volt! 10/7

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Egy fiatal csaj meghal egy kisvárosban. Különböző okok miatt mindenki hallgatásba burkolózik. Minél több mindenre derül fény, annál több kérdőjel ugrik elő a fenyőerdőből. És annál több mellékszereplő. Az első évadban Twin Peaks megtelik élettel, miközben egy hulla miatt megérkezik az egyik legnagyobb karakter, melyet krimisorozat adott: Cooper ügynök Kyle Maclachlan megformálásával új fényben füröszti az eseményeket. De ezt el lehet mondani az összes kurta-furcsa egyéb karakterről is, no meg persze a rendezőpárosról: Mark Frost és David Lynch fantasztikus képeket alkottak.

A misztikummal sem bánnak híján, de a sorozat fő báját az adta, hogy megelőzte korát. És emiatt hiába érződik a jeleneteken egyfajta furcsa szappanoperai stílus (azok az állandó zenei betétek kikészítik a Netflix-hez szokott agyam), az, hogy egyik pillanatban komédia, másik pillanatban thriller, a harmadik pillanatban pedig krimi, a negyedik pillanatban pedig szappanopera, nem zavaró, sőt! Epikus! És talán ez a stílusteremtés, vagy a stílusokból való szuper merítés emeli oda a Laura Palmer haláláról szóló sorozatot, ahol van. Mert hihetetlen, annak ellenére, hogy mégis hihető. Nice job, sheriff!

10/8

Ui.: Ne felejtsd, ha túl finom a kávé, tuti, hogy tonhalas!

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Újabb film az IMDb toplistájáról (25.), de ennek magas pontszáma azért ingatag lábakon áll. Tény, a Közönséges bűnözők rendkívül jól összerakott, izgalmas, csavaros noir-krimi, kategóriája egyik legjobbja, de én egyáltalán nem voltam elájulva tőle.

Ennek egyik oka az lehet, hogy a film tökéletes alany arra, hogy megvizsgáljuk: értesz-e “filmi nyelven” és mennyire jó megfigyelő vagy. Ugyanis a csavar, Keyser Soze felismerése nem tűnt túl nehéznek már azelőtt (!) hogy a neve egyáltalán elhangzott volna. Számos apróbb-nagyobb utalás, szándékos vagy véletlen esemény ugyanoda mutat és ez a végére be is igazolódik.

Ami miatt mégis újranézős a Közönséges bűnözők, az az, hogy a végén gyakorlatilag a film 80%-a megkérdőjeleződik. Mármint az, hogy akkor pontosan ki miért és hogy cselekedett és milyen indítékokkal tették mindezt. Ezáltal pedig Keyser Soze is jelentősen átértékelődik és máris adunk egy annál sokkal nagyobb pofont, minthogy kiderül, kicsoda-is ő. És az mindig zseniális rendezői húzás, ha képes úgy megalkotni egy filmet, hogy újranézve totál más értelmet kap minden… Szóval a Közönséges bűnözők jó krimi, izgalmas, pörgős, fantasztikus alakításokkal, de azért kicsit túlértékelt.

Értékelésem: 10/7

10/3 - Nem ajánlott, Camera Obscura

Bevallom töredelmesen, nem néztem még végig az első évadot. Sőt, csak 2 részig jutottam (az Éghasadáshoz hasonlóan). Azonban nekem ennyi is bőven elég volt belőle. Elképzelhető, hogy mint másodlagos tevékenység a háttérben végignézem majd a Feketelistát, de sem ismerőseim, sem az imdb-pontozók véleményét nem osztom. Hogy ez egy jó krimisorozat lenne? Ugyan már!

A J.A.G. – Becsületbeli ügyek színvonalát nem szárnyalja túl. A megoldandó “esetek” során bénázó FBI ügynökökkel, kitalálható és előre tudható cselekményekkel és egy olyan fő szállal találkozunk, amely nem igazán mozgat meg. Ki ez a fickó és mit akar? Hogyan és miért leplezi le az ismeretlen amerikaellenes tevékenységeket? Nem érdekel. Azért nem, mert nem érzem reálisnak, valósnak, értelmesnek. Úgy szimplán nem köt le sem az a néhány béna akciójelenet, sem a részenként más-más sztori, sem a főszál, sem a bénábbnál bénább párbeszéd, sem a vágási munka, sem a zene. A CSI és társai legalább arra képesek, hogy némi fekete humort meg komolynak látszó nyomozást folytassanak. Sőt, ha már sorozatok: tipikus német Rex felügyelős stílus amerikai köntösben.

De kérem, Dexter, Breaking Bad, Trónok Harca és sok más profi sorozat, sőt, rengeteg nyomozós krimi-sorozat után kérdezem: ezt most miért kellett? Ja, rájöttem. Emlékeztet, régen miért nem rajongtam a sorozatokért.

Értékelésem: 10/3

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

1933-ban Seress Rezső és Jávor László megírta a Szomorú vasárnapot. A “Gyilkos dallamok” állítólag pár év alatt közel 20 öngyilkosságot “ihletett meg” Magyarországon, amit aztán be is tiltottak még Amerikában is. Az urban legenda valóságosságát nehéz kideríteni, de a világhírűvé vált magyar dalocska valóban erősen depressziós hangulatot áraszt.

Ezt próbálta meg bemutatni egy 2006-os, Korzikán játszódó “The Kovak Box” spanyol-angol film, melyben egy írónak kell nyomozósdit játszania és rátalálnia a sziget rejtélyének számító öngyilkossági hullám okozójára. A Gyilkos labirintus és Gyilkos dallamok címmel is futó film néhol már-már vontatott lassúsággal csordogál. A rejtélyeknek köszönhetően mégis élvezhető módon mutat be egy kis fikciót, mely során egy öregember Joker és Jigsaw módszerét követve ad leckét az embereknek és mutatja meg, hogy mennyire esendőek is vagyunk – ha ugyan azok vagyunk. A pszichológiai drámává minősülő nyomozás nehéz feladat elé állítja írónkat, de minket, nézőket nem igazán vonz be ebbe a képtelen történetbe. És ez utóbbi nagy hiba.

Nem gondolkoztatott el, nem adott “tanulságot”, nem tolt a pofámba semmit. Csak egy átlagos krimi volt.

Értékelésem: 10/5

10/5 - Átlagos, Game Obscura

Az 1983-ban dicső címet nyert játék hátterét tekintve hasonló a pár évvel későbbi év játékához, az egyik korábbi bejegyzésemben már tárgyalt Heimlich and Co.-hoz. Itt is ügynököket alakítunk ugyanis, akik próbálják elkapni Mr. X-et. Az egész játék tulajdonképpen arról szól, hogy előttünk hever London térképe, annak villamos-metro-taxi állomásaival, és ezek között közlekedhetünk mindannyian, így próbáljuk bekeríteni Mr. X-et, akit szintén az egyik játékos alakít. Itt nem az a kérdés, hogy kicsoda Mr. X, hanem az: vajon merre tart éppen?

Olvasd tovább!

10/7 - Élvezetes, Game Obscura

Essen szó a Heimlich & Co.-ról, angol nevén, a Top Secret Spies-ról. Véleményem szerint méltán érdemelte ki az 1986-os év játéka díjat.

A történet szerint egy városban járunk-kelünk a játék során, mint titkosügynökök. Mind egy titkot akarunk megtudni, ami a széfben van. Ez a széf a játék során állandóan vándorol a különböző épületekben és az ügynökök próbálnak minél közelebb kerülni a széfhez. Ha valaki a széfhez ér értékeljük minden ügynök aktuális helyzetét a tábla szélén körbefutó pontozón. Aki hamarabb körbeér a pontozósávon, az szerzi meg a titkot, amivel tulajdonképpen a játék győztese is lesz egyúttal.

Olvasd tovább!

10/3 - Nem ajánlott, Camera Obscura

A magány nyomozó Ben Stillerrel és Bill Pullmannal nem lett igazi nyomozós krimi. Erről egyáltalán nem az 1998-as évjárata tehet (már csak azért sem, mert ezen években meghatározó, hasonló témájú filmek készültek), sőt, még csak nem is Ben Stiller, akinek ez még csak amolyan szárnypróbálgatás (de már itt is érződik, hogy nem ilyen komoly filmekbe való). Sokkal inkább Pullman túljátszása; a szokásos E/1-es, elaltató narráció (ami a 40 perces sorozatokban működik, vagy nagyobb filmek elején végén, az nem biztos, hogy így fog működni egy átlagos, két órás alkotásban); és a tipikus ‘90-es éveket felidéző szaxofonos-andalító zene, ami egyáltalán nem illett a történethez.

1tumblr_n0xh30oFGh1sn6gt7o1_1280

Na igen, a történet a másik dolog, ami nagyon lehúzza az egészet. A kiindulópont, hogy van a világ legjobb magánnyomozója (a film során semmi nem utal arra, hogy ő a legjobb, max. a kiváló szó jut eszembe) és egy segédje, akinek herótja van a láthatóan jól kereső munkától, csak mert nem lehet egész álló nap a szerelmével, akinek a kedvéért még felmondani is képes. Az ellentmondások folytatódnak, amikor a film elején valamiért kimegy a világba az egyébként a nap 24 órájában otthonról dolgozó nyomozó (nem értettem, miért pont ennél az ügynél, ami semmi megkülönböztetett érdeklődésre nem adott okot), majd a film közepén megoldódik (!) a nyomozás. Itt jön képbe egy csaj, és a nyomozó magánakciója, ami a fordulatokhoz és további logikátlanságokhoz és a film végének teljes kidolgozatlanságához vezet.

1tumblr_n0xh30oFGh1sn6gt7o2_1280

Életszerűtlen, céltalan és unalmas, ráadásul azért az egy-két film végi csavarért nem éri megnézni. Ja igen. Kitaláljátok mi ennek a világ legjobb magánnyomozójának filmbéli neve? Daryl Zero. Ugye, hogy komolyan vehető? 🙂

Értékelésem: 10/3

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Senkinek egy szót se! Ezzel a címmel jelent meg 2006-ban – az Életrevalókkal nagyot dobbantó Francois Cluzet főszereplésével – ez az ígéretesen induló francia krimi-thriller. A történet szerint egy férj egyik este elveszíti feleségét. Párja meghal, őt leütik. 8 év kálváriája telik el, a férfit sokáig gyilkossággal vádolják, miközben több rejtélyes kérdés is felmerül a nő halálával kapcsolatban.

A 120 perc azonban nem tudott igazán lekötni. Abba a szokásos hibába estek, hogy fontos szereplőkről sokáig csak szóban beszéltek, de nem volt kihez kötni az arcokat. A férfi alakítása messze nem volt meggyőző, túlságosan közönyös volt minden percben. Logikai hibát szerencsére nem rejt a film, mégis erőltetett pálfordulások és események sokasága zúdul ránk – nagy lassúsággal. A “valódi tettes” és a nagy rejtély megoldása már a film felénél eszembe jutott, mint lehetséges megoldás, de ha nem így lett volna, akkor sem okozott volna nagy megdöbbenést.

Hosszú volt, unalmas és fantáziátlan volt (az alapötlet remek lett volna, ha jól valósítják meg és folyamatosan több végkimenetel lehetőségét is hordozta volna). Csak a krimi és a romantika szerelmeseinek javaslom.

Értékelésem: 10/4

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Tejpárbaj

Érdemes nem csak amcsi-filmeket nézni. Erre jó példa a Fejvadászok című norvég thriller. Egy műkincstolvaj és egy rá vadászó alak közti párbaj ez, mely feszült, furcsa humorú és nem is kiszámítható (de azért nem kiszámíthatatlan), mégis ízléses, képernyő elé szegező és “jóindulatú”.

Értékelésem: 10/7