School Obscura

IKT eszközök így, innováció úgy, 2017-ben pedig még mindig nem jutottunk el odáig, hogy az oktatás kihasználja a digitális világot, a mobiltelefonokat, az internetet, a multimédiát és sorolhatnám. Megdöbbennénk, hogy az elképesztő összegekért beszerzett okostáblákat milyen százalékban használják a tanárok arra, amire kitalálták őket (nem, az okostáblát alapjáraton nem arra használjuk, hogy prezentációt, meg filmet vetítsünk rá). Megdöbbennénk, ha a pedagógusokkal készíttetnénk egy országos informatikai tudásmérőt, pedig az elmúlt években a legtöbben elég komoly portfóliót kellett összeállítsanak (ami persze alapkövetelmény).

A mai gondolatsoromnak ez csak bevezetője, és csak a külső látszata. Ugyanis az ezekre való fókuszálás és merengés jelentős veszteséget okoz: már megint nem a diák van a középpontban. Mert nyilván fontos, hogy beszéljünk az okoseszközökről, ezek bevonásáról az oktatásba, de még ha ezt el is érjük, nem fogunk egyről a kettőre jutni. Éppen az okostáblák a legjobb példái ennek. Vagy az előtte istenített CD-s tankönyveknek. Vagy az azelőtti szuper videókazettás anyagoknak, vagy az azelőtti mikrofilmeknek… de már biztos értitek, hová szeretnék kilyukadni.

Olvasd tovább!