10/5 - Átlagos, Camera Obscura

pr

A találmány, azaz a Primer egy különleges hangulatú, kísérleti film jellegű szösszenet az időutazás problematikájáról, úgy tálalva, mintha az valóban egy működőképes dolog lenne. A paradoxonjait úgy kezeli, amiből lehet kiút és ez szuper dolog; ahogy az is, hogy a film bevonz és nem válik vontatottá, nyúlttá. Azt kevésbé fogjátok szeretni, hogy talán már túlságosan is magyarázat nélkül hagy. Mármint le van zárva, működik a kapcsolat a szereplők és a történések között, sőt, a végét sem nevezném a klasszikus értelemben nyitottnak (történik egyfajta lezárás), de nem ad közvetlen választ. Ahhoz, hogy minden elemét megértsd rendkívüli figyelemre, többszöri nézésre lesz szükséged, annyira viszont nem jó, hogy ezt könnyedén bevállald. Így csak egyszernézős és kérdéseket nyitva hagyó, pedig az alapkoncepció rendben van.

10/5

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Követhet-e el bűnt az idő?

Az időutazás néha igen kellemetlen tud lenni. Például találkozhatsz saját magaddal, önmagad pusztulását idézheted elő, sőt, átírhatod a teljes jelent. No és persze belekeveredhetsz egy olyan hurokba, ahonnan nincs igazi kiút. Ezt a kiutat keresi főhősünk, aki drámaian komikusan rohan végzete felé, hogy önmaga végzetévé váljon. Okos kis film az Időbűnök, mely ügyesen teszi fel azokat a kérdéseket, melyek az időutazós filmek legfontosabbjai, miközben képes olyan üzenetet is átadni, mely messze van az időutazástól.

Izgalmas, sallangmentes, kiváló alkotás, ehhez nem férhet kétség.

10/8

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

C1

Az időutazás egy folyton önmagába visszatérő hurok. Ha nem tudsz az időutazásról, ha nem ismered a jövőt, akkor ugyanazon a pályán forog körbe és körbe és körbe. De ha ismernéd, mi fog történni? Máshogy cselekednél, nemde? Így előrefelé haladva mennél körbe és körbe, mígnem eléred az igazi célod. De adódik a kérdés: vajon mi az igazi célod?

A Forráskódba zárva ugyanis utasításokat fogsz követni, hogy a múltból információt juttass a jelenbe, ismerve a jövőt. És ha ez egy baromi feszült, akciódús film keretein belül történik meg, akkor az külön pluszpont. Kár, hogy a vége olyan cukormázas hülyeség lett – pedig egy kis drámával, szomorúsággal az egész cselekmény paradoxonát képesek lettek volna kiirtani, így helyt adva egy “időtálló” időutazós filmnek. Így csak egy akciófilmmé silányult.

Értékelésem: 10/7

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Az Idétlen időkig nálam mindig is azon a listán lesz, amin a túlsztárolt filmek vannak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a film rossz lenne. Sőt, ez a kelekótya vígjáték abszolút nézhető, vicces, szórakoztató. Mégis, annyira frusztráló ez az egész önmagát ismétlő nap, hogy én nem tudom élvezni. Ahhoz túlságosan rózsaszín, ahhoz túlságosan elvont. Az üzenet egyértelmű és szuper; de jobban belegondolva, a főhős a sikerét nem is önmagától szerezte meg; nem azzal lett sikeres, hogy önmagát adta. Csak annak köszönhető, hogy megváltozott az élete, hogy ideje volt mindarra, amire amúgy a munka és család mellett nem igazán: irodalom, nyelvészet, zongorázás, jégszobrászat, stb.

c3

A szereplők amúgy jók (bár engem Bill Murray itt kifejezetten irritál), a felvetés is jó és tényleg egy jól összerakott móka az egész. Valahogy nekem mégis olyan szürke marad; sokadik megnézése után is…

Értékelésem: 10/6

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

c4

Bill és Ted zseniális kalandja az időutazás paradoxonjáról, két tipikus ‘80-as évekbeli középiskolás történelem-tanulmányairól szól, egy csipetnyi humorral és nagyon sok (ön)iróniával. Nem komolyan vehető, persze ilyen szándéka nincs is, egy őrült fantázia vászonra kerülése ez, ami még mindig nézhető, bár rettentően kopott és néhol a kellemetlenül béna kategóriába tehető. Egynek azért elmegy. Heavy metáááál.

Értékelésem: 10/5

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Az időutazás király dolog – elsőre. De valahogy mindig oda lyukadunk ki a végére, hogy nem is olyan király, mint elsőre gondolnánk. Persze az egész csupán egy érdekes filozofálgatás, hiszen a fizika törvényei nem igazán tennék ezt lehetővé, de azért durva lenne, ha most besétálnék a saját ajtómon és megsúgnám magamnak a jövőheti lottószámokat, majd kitörölném ezt a béna bekezdést, mondván: ez csak időpazarlás, és egyébként is hülyeséget írtunk, az időutazás létező dolog.

Olvasd tovább!

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Vissza a ‘80-as évekbe. A Kung Fury nem más mint a 80-as évek teljes megerőszakolása fél órába sűrítve. És bármilyen hihetetlen, működik. Az aktus során ezernyi könnyre fakasztó utalást találunk: hangulatában tökéletesen visszaadja mindazt, amiért szerettük, vagy éppen utáltuk ezt az időszakot.  Az epikus fight végén pedig még egyszer betesszük a kazettát, mert rájövünk: ennyire zseniális alkotással már jó rég nem találkoztunk.

Értékelésem: 10/9

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Megváltoztatható-e a múlt? Mi a helyzet az időutazás paradoxonával? Nem-e mindenki a saját időhurkában (hurka, hö-hö) próbál választ adni arra, hogy a tyúk vagy a tojás volt előbb? Mi van, ha ez az egész élet egy önmagába forduló, változtathatatlan lépcső? És mi van, ha ezek a kérdések csak értelmetlen okoskodásra valók?

A Predestination, azaz az Eleve elrendelés (vagy magyar lebutított nevén: Időhurok) egy ausztrál sci-fi az időutazás paradoxonáról. Egy olyan filmi novella, mely más megvilágításba helyezi az időutazást. Miközben nagyon sokat lop például az Eredettől, illetve próbálja sokkal filozofikusabban bemutatni önmagát, túl komolyan sem szabad venni. Az elvontabb, filozófiai hajlamú nézők rengeteget töprenghetnek rajta, és ezért szeretni fogják. Aki viszont csak a történet, kikapcsolódás miatt nézné, az számítson egy kis felháborodásra, hiszen a végig dinamikus, izgalmas filmélményt lerontja az, ha utána 2 mondattal össze akarnánk foglalni és hétköznapi logikával szeretnénk elhelyezni fejünkben mindazt, amit láttunk. Ugyanis ez az a film, amihez (sajnos, vagy nem sajnos), nem hétköznapi logika kell. Ezért is lóg ki pozitívan az idei filmtermésből.

Értékelésem: 10/7

Ha ennél részletesebb beszámolóra vágysz, különösen ajánlom egy barátom írását a filmkocka.blogspot.hu oldalon. Hogy hogyan tudott ennyit írni spoilermentesen erről a filmről, számomra nagy talány, de megoldotta a feladatot, érdemes belelapozni, illetve szétnézni az oldalán! 😉

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

1997, 2002, 2012: 15 év alatt egy kósza hülyeségből trilógia született. A Men in Black – Sötét zsaruk 3-ban láthatjuk, hogy Will Smith semmit sem öregedett 10 év alatt; nem úgy Tommy Lee Jones. A pörgős akciómozi kevés meglepetést tartogat, felosztását tekintve megmaradt elődeinél: bumm bele a közepébe, probléma bemutatása, új technológiák megismerése, kommunikáción alapuló poénhad, az általunk valóságnak hitt tényekről kiderül az igazság, majd a bolygónk elpusztításáért ténykedő gonosz felfedi valóját és kisebb csatát vív öltönyöseinkkel, hogy a záró képsorokban bebizonyosodjon, milyen kicsi is a bolygónk.

A Men in Black filmfolyam záró alkotásában az időutazás kerül centrikus helyre, poénból kevesebb van, de jobban megismerjük a korábbi részek karaktereit, és bár a végső fordulat kicsit erőltetett, mégis bezárja a kört. Ügyesen záródik a trilógia, aminek nem ez a legjobb része, önmagában, az előzményeket nem ismerve kevésbé jól szórakoznánk. De ismerjük az előzményeket, így pedig, ha maradandó élményt nem is nyújt, mégis bőven elegendő önfeledt percet okoz.

Értékelésem: 10/6

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

A tavalyi Oblivion után nem sok jóra számítottam egy újabb Tom Cruise “sci-fi”-től (ami inkább akciófilm, mint sci-fi). Időutazás, idegenek, az “Idétlen időkig” átdolgozása akciófilmbe. Egyik sem olyan tulajdonság, mely nagyon csábító és ígéretes lehetne. Mégis, A holnap határán végig magába szippantott. Érdekelt a szereplők sorsa, érdekelt, hogyan oldják meg a “napi” problémákat.

1tumblr_ncuyk6ujhM1sn6gt7o1_1280

A film azonban nem lett akkora nagy szám, hiszen végig a megszokott mederben csordogált rohant előre a cselekmény. A vágás 10/10, sokszor a néző sem tudta, hogy jártunk-e már itt korábban. Mindezt a színészi játék fejelte meg. Tom Cruise a Különvélemény (2002) és Az utolsó szamuráj (2008) óta talán csak a Trópusi vihar (2008) mellékszereplőjeként villogtatta meg színészi tehetségét, és bár itt sem volt nehéz feladat elé állítva, végre tényleg látszott rajta: ezt a szerepet neki találták ki.

Ami viszont ront az összképen, az a közhelyesnek tűnő befejezés és pár olyan dolog, mely SPOILERÉRT KIÁLT! Ilyen pl. a központi “agy” likvidálása, ami mindig teljes siker, ha idegen lények támadnak ránk. Ilyen az a néhány értelmetlenül elejtett mondat/jelenet amit semmi nem indokol (pl.: miért van elzárva egy hadvezír széfjében egy készülék mely megmentheti a világot; vagy miért jelenti ki magabiztosan a csajszi, hogy elvesztette feltámadási képességét, hiszen halál nélkül ezt nem tudhatta?!). No és hihetetlenül katasztrofikus a befejezés. Tényleg. Ha nincs az utolsó 5 perc akkor ez az elmúlt 10 év egyik legjobb akció-scifije! De volt utolsó 5 perc. Ahol értelmetlenül MUSZÁJ volt happyenddel zárni. Még úgy is, hogy az addig TÖKÉLETESEN működő időugrás problémát tökéletesen kezelték, erre az utolsó pár percben a halál pillanatában visszaugranak az időben, de az omega már megpusztult, de ennek ellenére a híradó azt mondja be, hogy még vannak frontok ahol harcolni kell? WTF??? SPOILER OFF

Az utolsó pár perc így nagyot ront az összképen, és az addig végig a székbe nyomó alkotás pár perc alatt lerombolja önnön keltette státuszát és átadja azt hollywood szemétdombjának. *szomorú*

Értékelésem: 10/7

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

About Time, azaz Időről időre. Az angol filmkészítés gondolt egyet, és hozzányúlt néhány sablonhoz: szerencsétlen nyomi srác, időutazás és Rachel McAdams, mint romantikus főszereplő. A sablonokat azonban egyedi tartalommal látta el, úgy mint az időutazás szabályozottsága, a pillangóhatás kiküszöbölése kisebb kompromisszumokkal, valamint nem csak párkapcsolati romantikázás, hanem szülő-gyermek és testvérek közötti szeretet. No meg a főszereplő srác (Domhnall Gleeson) ismeretlensége is jól ellensúlyozza Rachel ismertségét.

Olvasd tovább!