10/3 - Nem ajánlott, Camera Obscura

Az már önmagában elég komoly kritika, ha a stáblista alatti zene színvonalasabb, mint a film előtte. Nos, az AC DC-vel nem tudta most felvenni a ritmust Bruce Willis, hiába a Bosszúvágy. Bár eleve nagy dolog lett volna, ha egy ilyen faék egyszerű remake színvonalas, de itt még Bruce sem tudott semmit hozzátenni a film 100 percéhez. Persze abszolút nézhető akciófilmről van szó, a megszokott amcsi stílussal. Van egy drámai pillanat, a főszereplő pedig úgy bosszút áll, hogy minden jó, ha jó a vége. DE! Én azért nem tudom elfogadni érvként az ilyen filmek után, hogy “nézhető volt”, mert az ég adta világon senkinek nem volt róla fogalma, miért készül el ez a film. (Nyilván, a remélt meggazdagodáson túl, amihez viszont a hype-vonatot nem sikerült beindítani.)

Mi célja volt a filmnek, az alapvető “szórakoztassunk” slágertémán túl? (Megjegyzem, szórakoztatni úgy is lehet, hogy közben van értelme az eltöltött 100 percnek.) Miről szólt egyáltalán? Mit akart nekem üzenni? Hogy jó, hogy bárkinek lehet fegyvere? Hogy jó, ha önbíráskodunk? Hogy egy doki ügyesebben “nyomoz”, mint a zsaruk? Hogy az amerikai igazságszolgáltatás egy kalap trutyi? Hogy vegyek elégtételt a saját sérelmeimért? Hogy mindent meg lehet úszni? A film kiindulópontja eleve béna volt, de ami utána történt, az is a nonszensz kategóriába tartozik. Egy film igenis akarjon engem, mint nézőt. Vonatoztassa meg az agyam, ejtsen rabul, hasson az érzelmeimre, mutasson meg valamit egy másik oldalról. Ez viszont csak popcornt nyom a kezedbe, majd azt mondja: “Nesze, zabáld, ennyit érsz.”

Gyenge, fantáziátlan, unalmas – Bruce pedig ennél még a Hell reklámban is hitelesebb alakítást nyújtott. Úúúúgyhogy…

10/3

Game Obscura

Megjelent csatornám első VR tartalma. A Robo Recall tökéletes választásnak tűnt, hogy bemutassam az Oculus erejét (már ami megmutatható belőle) és kísérletezzek a duplakamerás felvételkészítéssel. Sajnos az elsődleges és másodlagos hangfelvételem is technikai malőr áldozata lett, maradt a harmadlagos megoldás, a halk hangért elnézést kérek. Remélem azért így is élvezhető!

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Ahogyan nem lett jó a G.I. Joe film, úgy nem lett jó a Power Rangers sem. Próbálják ezeket a 20-25 éves animációs meséket egész estés filmmé kovácsolni, bízva benne, hogy az akkori gyerekek majd szívesen nosztalgiáznak velük egyet. De közben elfelejtik, hogy az akkori gyerekek már felnőttek és nem elég annyi, hogy 5 tini talál 5 követ, bejut egy űrhajóba, majd együttes erővel leigáz egy aranymániás nőt. Biztos ismeritek azt az érzést, amikor 10-20 éve elfeledett tárgyakat találtok egy dobozban. Beleolvastok az akkori naplótokba, megnézitek az akkori levelezéseteket, rajzaitokat, és belehelyezkedtek az akkori énetekbe. És azt érzitek, hogy “hűű de gáz voltam”, “hűű, mennyire gyerek voltam”. Nos, a Power Rangers nem ellazít, nem kikapcsol, nem bevonzza a mai gyerekeket, hanem másfél órán át ezt a “szánalmas vagyok” érzést kelti bennünk. Pláne, ha még eszünkbe jut az is, hogy farsangkor power rangersnek öltöztünk… Katasztrófa. 😀

A film ettől függetlenül nézhető, de még a Transformers első pár részének szintjét sem üti meg, ami azért elég komoly kritika.

10/4

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Jamie Foxx-ra hárult az a feladat, hogy elvigyen a hátán egy minden elemében hétköznapi akciófilmet, melyben zsaruk szaruk ellen, drogdílerek drogdílerek ellen, beépített ügynökök beépített ügynökök ellen támadnak, hogy megszerezzék a zsákmányt és gazdagok legyenek, vagy épp lebuktassák a drogmaffia prominens személyeit. Hogy mi az Álmatlanság története? Nagyjából pont ez, nyakon öntve kaszinóban meg hotelben rohangászással, random tökmarkolászással, verekedéssel, lövöldözéssel, keménykedéssel. Pont úgy, ahogy az a “Hogyan gyárts átlagos, de nézhető amerikai akciófilmet” könyvben szerepel.

Nincsenek nagy színészi magasságok, vagy történetben drámai mélységek, nincs meghatódás, nincs elérzékenyülés, nincs kínlódás, nincs megdermedés. Csak az üres semmibe bámulás van, mert ebben a filmben bár látszólag történik valami, valójában semmi sem történik benne, csak meresztjük a szemünket. Aki arra vágyik, annak tökéletes lesz.

10/5

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A préri uraiban előbb a bankok lopják meg az embereket, majd pár kalandor lopja meg a bankokat, majd a nagyöreg mutatja meg, hogy is kell(ene) kézre keríteni a gazfickókat. Ennyi, s nem több. Hiába lehet beszélni a szép képekről, a jó gondolatiságról, melyet kérlelhetetlenül tol az arcunkba, ez rajtam nem segít. Csak nézhetővé teszi azt, amit máskor nem bírnék elviselni. Az viszont, hogy egy film csupán a nézhető kategóriába kerül, tudjátok, engem nem vigasztal.

10/5

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

A John Wick első része működött, rendben volt, azt hozta, amit ígért. A John Wick: 2. felvonásnak sajnos még ennyi sem sikerült. Akció volt dögivel, de dráma egyáltalán nem. És ez tesz a két rész közé oly nagy egyenlőtlenséget. Az elsőnél együttéreztünk a főhőssel, értettük a motivációját, a pénzfelgyújtós jelenet pedig nem csak badass volt, hanem teljesen logikus elem. Itt nincs semmi ilyesmi. A főhős visszakerül a pályára, ahol végig kell küzdenie magát mindenkin, aki szembejön. Az egyetlen egyedi pillanat a végén érkezik a tömegjelenetben, majd sutty, már meg is ágyaztak a harmadik, újabb semmitmondó résznek.

10/4

10/2 - Katasztrófa, Camera Obscura

Ha már pár napja Chuck Norris és Sylvester Stallone került műsorra, gondoltam csatlakozzon a pároshoz Dolph Lundgren. A 2010-es Ikarosszal kaptam a képembe egy tökéletes B-kategóriás akciófilmet. Nyilván hősünk megvédi kislányát meg a családját és próbálja kideríteni, miért vadásznak rá (vajon miért, hát mert bérgyilkos vagy, ember), szóval megy minden a maga kikövezett útján. Hogy ez az egész mire jó, mit üzen, miért készült és hova tart, nem kapunk választ, de úgy látszik a filmipar még mindig képes az ilyen kvázi “szenny” kategóriából pénzt kisajtolni. Amíg pedig így marad, meg kell barátkoznunk a ténnyel, hogy az agyatlan lövöldözés és nulla történet is elegendő lehet a világuralomhoz.

dl

Kedvenc hsz-em a port.hu-ról, “a bal mellső lábam” tollából: “Amikor megdugja a volt nőjét, ott bukik meg a mutatvány. Ja, spoiler.”

10/2

10/2 - Katasztrófa, Camera Obscura

Ajjaj. Keanu. Egy macska. Aki semmit nem csinál egy semmiről nem szóló, az átlagosnál is rosszabb akciófilmben. Amiben két lüke szerencsétlenkedik a véletlenek összjátékának kereszttüzében. Nem vicces, nem akciódús, nem látványos, nem elgondolkodtató, nem drámai – egyszerűen semmilyen. Az meg röhejesebb, hogy a halálokok többségét egy kismacska cukisága okozza, mert senki nem hajlandó odaadni másnak, még ha milliókról is van szó…

keanu

Az egyetlen értelmes poén az volt, amikor Keanu Reeves neve bekerült egy párbeszédbe. Az meg elég kevéske pozitívumnak. Ja igen, a magyar teljes cím: Keanu – Macskaland. Elmés.

10/2

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Az X-Men univerzum az Apokalipszis résszel tovább bővítette a múlt és a jövő közt feszülő történéseket. Ezek a történetek, az ifjú mutánsokkal remekül illeszkednek bele a korábban megismert történetekbe, szinte tökéletesen kiegészítve és továbbgondolva azokat. Ezért jár a pluszpont. Azért is jár, mert a szereplőgárda nem hagy kívánnivalót maga után – bár valljuk be, néha mintha már ők is unnák a karakterüket, olykor nem adnak bele mindent, ami szükséges lenne ahhoz, hogy a történet valóban lejöjjön a vászonról, vagy éppen a képernyőről.

xmen

Az aktuális történet Egyiptom ősi kultúrájába evez vissza – kedvelt téma, nagyon elrontani nem lehet. De maga a cselekmény mégsem igazán lebilincselő. Nem szögez a székhez, olykor már az unalom jeleit érezzük magunkon. Pedig látvány és szuperhős van bőven, nem panaszkodhatunk. Mégis, valami kicsi plusz hiányzik. Pont az a kis plusz, ami kötelezővé tenné ennek a résznek az ismeretét is. Talán, ha szigorúbb a vágás, néhány jelenetet kikukáznak és összefogottabb, kidolgozottabb, akkor ismét kiemelkedőt alkottak volna. Így viszont szivárvány ruhában érkező szürkeségről beszélhetünk, ami csak az X-Men fanatikusoknak szól már.

10/5

10/2 - Katasztrófa, 10/3 - Nem ajánlott, 10/5 - Átlagos, 10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Van az úgy, hogy az embert lábra dönti a tüdőgyulladás. Van az úgy, hogy ilyenkor csak a háttérben szól a tv, hogy néhány olyan filmet is megnézzen, amit egyébként eszébe sem jutna. Az elmúlt napok filmterméséről most egyben számolnék be, mert ezek a filmek több szót talán nem is érdemelnek.

A kábelbarát – Nem első alkalommal láttam, de mindig kerestem benne azt a kis szikrát ami miatt szerethetném. Továbbra sem találtam meg a szikrát, ez abszolút nem vicces, nem poénos, sokkal inkább szenvedtetős alkotás (kicsit hajaz ezzel a Távkapcsra), pedig Jim Carrey hozza a figurát. Talán a rendezőnek csapnivaló Ben Stillerben keresendő a hiba, mely olyan súlyos, hogy kvázi nézhetetlenné teszi ezt a ’96-os játékfilmet. Kedvenc jelenetem, amikor reggel elindul a két jóbarát, hogy egy pár órás út után végül este érkezzenek meg úticélukhoz, mely a film későbbi jelenetében kiderül, hogy órás távolságon belül van…
10/3

06

Veszélyes iramban – Legális középiskolás gyorsulási verseny. Aha. A színészek mindent beleadtak, de a karaktereknek kábé se eleje, se vége, karakterfejlődést nem látunk, az igazán jó kocsikat pedig ne ettől a filmtől várjuk. A végén pedig jön a tanulság: ha sok pénzed van, akkor megnyerhetsz egy ilyen versenyt.
10/3

03

Marslakó a mostohám – Ez az 1988-as vígjáték már-már klasszikusnak mondható, a ’90-es években számolatlanul adta a tv, mert szórakoztató, és az akkori egyik top-téma fura feldolgozása: földönkívüliek mindenhol. Nehéz is értékelni, hiszen önmagát sem veszi komolyan, csupán egy egyszerű, szórakoztató játékfilmnek készült. Annak 30 éve megfelelő volt, ma már azért ez kevéske.
10/3

05

A specialista – Sylvester Stallone, 1994. Robbantásszakértő és kamuzsaru párharc egy mindenkit megkavaró nővel. Tipikus akciófilmsztori, a főszereplők tipikus bambulós nézésével. Ergya.
10/2

Gyilkos szezon – Egyik pillanatban a balkáni háborúról van szó, a másik pillanatban két fickó hubertusozik, a harmadik pillanatban meg úgy csinálnak, mintha meg akarnák ölni egymást. A végén kiderül, hogy igazából nem is akarták megölni egymást, csak feldolgozatlan feszültség bujkált bennük és örülünk, hogy már nincs a balkánon háború. Juhúú. Ha nem Robert de Niro és John Travolta lenne a két főszereplő, a filmet semmi nem mentené meg. Így talán egyszer nézhető. Talán.
10/2

02

A sötétség határán – Mel Gibson kínlódása, hogy kiderítse, miért halt meg a lánya. Igaz, ha 2 perccel később ölik meg, már a film első jelentéből kiderült volna minden és egyből a fináléra ugorhattunk volna. Így eltelt másfél óra szinte a semmivel. Amiért viszont jár a pirospont, az az apa-lánya kapcsolat megjelenítése: realisztikus, bájos és a végén megható.
10/3

04

Dupla csapda – Remek szereplőgárda, amivel nem sikerült kezdeni semmit. De tényleg. Egy trükkösnek látszódni akaró film, amiben több a visszaemlékezés és az értelmetlen párbeszéd, mint a cselekmény. Ha ebből a listából csak egyetlen filmet választhatsz, amit nem nézel meg, ezt válaszd.
10/2

01

Néma düh – Chuck Norris film 1982-ből. Nem szuperhős, de azért leveri a főgonoszt és ez így van rendjén. Ha egy kicsit többet tudtunk volna meg megőrült embertársunkról és kevesebb logikátlansággal találkozunk, akár még mai szemmel is működőképes filmet láthattunk volna. Így marad a B kategória és a gyenge eresztés.
10/3

07

Na ez lett volna a címben felvázolt nyolcas csomag. Tanulság: nem szabad betegnek lenni, különben be kell érni ilyesmivel. Úgyhogy most gyorsan felgyógyulok.

+1 Nyomorultak (1995) – Első nézésre sokszor zavaros, kesze-kusza és túlságosan mélyre törő filmnek tűnt, mely kiváló adaptációja az eredeti műnek. Mégis, bár sok jelenete kiváló volt, olykor túlságosan is művészi jeleneteivel zavarossá tette azt is, amit amúgy felesleges volt (pl. ugyanaz a színész az apa és fia). Túldramatizált alkotás, melyben van kraft, csak én voltam hozzá talán kevés. Úgyhogy nem is pontozom. Na jó, de 10/5.

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Kicsoda önmaga legnagyobb ellensége?

Batman Superman ellen – Az igazság hajnala. Nem tudok sok újat hozzátenni az eddigi kritikákhoz. Van egy brutálisan jó Batman trilógia és van egy elméletben pazarul működő Superman reboot, amiben hősünk árnyoldalát ismerjük meg és a Batmannel való összecsapása, majd hőssé válása tökéletesen működik – elméletben. Ez a film sokkal jobban működik az Acélembernél, de messze nem elég jól működik azon, hogy az elméletből gyakorlat váljon. Ez pedig szomorú. Abszolút nézhető alkotás, de nem elég átgondolt: a DC-t nem csak a Marvel ostorozza kiváló filmjeivel, hanem újból kiderült: önmaga legnagyobb ellensége.

10/5

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Az Amerika kapitány harmadik része abszolút képregényes. Nem csak történetét, vagy megvalósítását tekintve, hanem azt is, ahogyan a Marvel univerzum eddigi történeti egybefolytak benne. Ezernyi hős, ezernyi kellemes, világmegmentő nosztalgikus pillanat. Ezernyi jóbarát. Aztán hirtelen elvi döntést kell hozni. Ahol nincs ősgonosz, vagy ősjó. Ahol minden álláspont elfogadható, megérthető. És ekkor a szuperhősök igazi emberekké válnak. Emberi érzelmek, emberi kapcsolatok, emberi döntések: ez jellemzi a Polgárháborút. Mit is jelent önmagunkkal hadakozni, saját fajtánkba belemártani késünket? A Polgárháború próbálja megérteni. És az eseményekhez képest elég finoman megússzák testileg, kérdés, hogy a lelket mennyire viseli meg mindez.

Captain-America-3-Civil-War-Movie-HD-Wallpaper

A Polgárháború nem látványmozi és nem is a rossz elleni nagy harcról, hanem saját harcunkról szél, és ezt nagyon örömmel néztem. Talán kicsit hiányzott is a grandiozitás, hogy városok pusztuljanak, hogy jöjjenek a földönkívüliek, de így még élesebben született meg a kérdés: mi a nagyobb harc, ha a világot kell megmentenem, vagy ha önmagamat kell megmentenem…

Értékelésem: 10/7