10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Hogyan lehetséges, hogy 20.000 évvel ezelőtt azt a görög (!) nevet adja megszelídített farkasának egy szikláról lezuhant fiú, hogy alpha? Hogyan lehetséges, hogy apja és a törzse egy sziklaperemen hagyják meghalni? A tűzgyújtást, vadászatot, kunyhóépítést ismerik, de kötélhágcsót nem tudnak fonni? Hogyan lehetséges, hogy bár a CGI technológiának köszönhetően szinte kontinensnyi területet bejárunk, amelyen a négy évszak szinte minden szélsőségét megtapasztaljuk, mégis csak egy-két jelenetben látunk fát és összesen hat állatfajt látunk, azokat is csak elszórtan? Hogyan lehetséges, hogy a törzsek középkori falukra jellemző struktúrát mutatnak? Hogyan lehetséges, hogy a jószívű fiú sem a vaddisznót, sem a bölényt nem öli meg (pedig az az életet jelenti számukra), sem a farkast (ami az életére tör), de a nyúl és a hal könnyedén bevégzi általa?

Az Alfa egy szép hazatérős-állatmegszelídítős film azoknak, akiknek a Visszatérő túl kemény, akiknek az Úton hazafelé túl gyerekes, akiknek a Szabadítsátok ki, Willy-t túl csöpögős, akiknek A Föld után túl bonyolult és akiknek a Farkasokkal táncoló túl drámai. Itt nincs túlbonyolítva semmi. És az egyébként borzalmas hangvágású és a túlságosan a látványvilágra épített filmnek talán pont ez a legnagyobb gondja: van bevezetés, van tárgyalás és van befejezés, de nincs bonyodalom. Így viszont jöhet a klasszikus kérdés: de mi hajtja? Jelentem: semmi.

10/4

10/7 - Élvezetes, Game Obscura

A Deep Madness 2016-os Kickstarter projekt egészen elképesztő mennyiségű támogatót szedett össze. Bár a kiadó első dobása volt, a játékmenet pedig első ránézésre egy tipikus Mansions of Madnesst képvisel; mégis, a figurák, az atmoszféra, a jól összegyurmázott világok és a számtalan exkluzív tartalom miatt az eredmény egy bitang nagy hatos lett. A számtalan kiegészítő eszméletlen mennyiségű figurát (200+) és tartalmat szolgáltat az alapdoboz mellé, ami önmagában akkora mint a Star Wars Rebellion. Lássuk, a két évnyi várakozás megérte-e, vagy megy a többi “többet ígért mint amit végül adott” Kickstarter játék közé?

Olvasd tovább!

10/3 - Nem ajánlott, Camera Obscura

Az már önmagában elég komoly kritika, ha a stáblista alatti zene színvonalasabb, mint a film előtte. Nos, az AC DC-vel nem tudta most felvenni a ritmust Bruce Willis, hiába a Bosszúvágy. Bár eleve nagy dolog lett volna, ha egy ilyen faék egyszerű remake színvonalas, de itt még Bruce sem tudott semmit hozzátenni a film 100 percéhez. Persze abszolút nézhető akciófilmről van szó, a megszokott amcsi stílussal. Van egy drámai pillanat, a főszereplő pedig úgy bosszút áll, hogy minden jó, ha jó a vége. DE! Én azért nem tudom elfogadni érvként az ilyen filmek után, hogy “nézhető volt”, mert az ég adta világon senkinek nem volt róla fogalma, miért készül el ez a film. (Nyilván, a remélt meggazdagodáson túl, amihez viszont a hype-vonatot nem sikerült beindítani.)

Mi célja volt a filmnek, az alapvető “szórakoztassunk” slágertémán túl? (Megjegyzem, szórakoztatni úgy is lehet, hogy közben van értelme az eltöltött 100 percnek.) Miről szólt egyáltalán? Mit akart nekem üzenni? Hogy jó, hogy bárkinek lehet fegyvere? Hogy jó, ha önbíráskodunk? Hogy egy doki ügyesebben “nyomoz”, mint a zsaruk? Hogy az amerikai igazságszolgáltatás egy kalap trutyi? Hogy vegyek elégtételt a saját sérelmeimért? Hogy mindent meg lehet úszni? A film kiindulópontja eleve béna volt, de ami utána történt, az is a nonszensz kategóriába tartozik. Egy film igenis akarjon engem, mint nézőt. Vonatoztassa meg az agyam, ejtsen rabul, hasson az érzelmeimre, mutasson meg valamit egy másik oldalról. Ez viszont csak popcornt nyom a kezedbe, majd azt mondja: “Nesze, zabáld, ennyit érsz.”

Gyenge, fantáziátlan, unalmas – Bruce pedig ennél még a Hell reklámban is hitelesebb alakítást nyújtott. Úúúúgyhogy…

10/3

10/6 - Jó alkotás, Game Obscura

A Far Cry 5 nem csak történetében mutatja be egy szekta működését, az énkép torzulását és az antikrisztus szerepét egy amerikai vidéken, hanem bennünk, játékosokban is hasonló élményeket, érzéseket kelt. Magával ragad, bevonz, elhiteti, hogy ez mekkora királyság, hogy ide akarsz tartozni, hogy többé más nem is érdekel – és végül vagy átmossa ezzel az agyad és “Far Cry 5 hívővé” válsz, vagy rájössz, hogy ez is mekkora egy pimasz átverés volt.

A Far Cry 5 ugyanis nem jó játék. Jó az átvezető animációkban, jó az effektekben, a nyílt tér érzetében, a grafikában, a karakterekben, a háttértörténetben. De a játékélmény, amikor már én irányítok, kevésbé frankó. Ugyanazt megkapjuk, amit már korábban, repetitív feladatok, gyilkolászás, robbantgatás meg duma, duma és duma, meg valami össze-vissza fejlődésrendszer. Brutálisan nagy a terep, így ha azt gondolod, te csak a fő sztorival haladsz, rossz hírem van: nagyon lassan fogsz haladni. Közben pedig ezernyi bug fog irritálni. Amikor épp küldetés közben megcsinálsz egy mini-questet, és hirtelen nincs ott, akit megmentettél, vagy amikor hidroplánnal kell úgy végigszáguldanod egy folyó felett, hogy beleőszülsz mire sikerül, mert a játék mindent megtesz, hogy szívasson. (Pl. nekiütközöl a levegőnek. Igen, a levegőnek.) Amikor épp harcolsz és a semmiből ott terem melletted egy enemy. Amikor bebújsz egy lyukba, ahonnan mindenkit kilősz, de az ellenfél megkergül és körbe-körbe rohangál. Amikor hiába választod ki a fegyvered, a játék másikat ad a kezedbe. Amikor az AI hirtelen brutálisan sebezhetetlen lesz, vagy épp lükébb a fűszálnál is…

Nem jelenteném ki, hogy a Far Cry csalódás, mert nem az. Sőt, rendkívül vonzó szépség. De csak az fogja élvezni, akit nem zavar az ismétlődés, aki nem érzi úgy, hogy ezt már eljátszatták vele korábban többször is, aki el tud merülni úgy egy open-world világban, hogy igazán jó fejlődés és craftrendszert nem kap. A Far Cry 5 – hiába a jó háttértörténet – csupán egy akciójáték a sok közül. Ne gondolj többet annál, mert csalódás lesz. Nálam továbbra is a Far Cry 3 az, ami mindent visz!

10/6

10/6 - Jó alkotás, Game Obscura

A CMON rátalált az aranytojást tojó tyúkra. És ezt nem azért mondom, mert épp húsvét közeleg, hanem azért, mert elképesztő összegeket szed ki a társasjáték közösségtől. Csupán az első 30 nap több mint 4 millió dolláros összeget szedett össze a Rising Sun játékára, mely a bolti verzióval és a sok kis apró extrával a végére gyakorlatilag simán elérheti az egy milliárd forintos összbevételt is. Egyetlen társasjáték. Hogy ér-e akár ez, akár más játék 30 ezer forintot, vagy a kiegészítőkkel együtt 60 ezer forintot, talán nem is fontos (vagy ha fontos is, rendkívül szubjektív). Abban azonban biztos vagyok, hogy a gyönyörű design, a modellhadsereg, a jól megírt KS-kampány, a hatalmas hype és a rendkívüli marketinggépezet nélkül ez a játék nem lenne top100-as a BGG-n.

Olvasd tovább!