10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Az American Horror Story 4. évadáról még nem írtam, hát most pótolom. Az évad jól illeszkedik a sorozatba, a történet érdekesnek tűnik, de nem igazán izgalmas. A cirkuszi rémségek embersége érdekes gondolat, de nem bír el egy évadot. A szereplők rendben vannak, a 3. évadnál nézhetőbb, de nem lépi át igazán az ingerküszöbömet, sőt, még az is felvetődik bennem, hogy egyáltalán horrornak tekintsem-e.

Az egyetlen pozitívum, a felcsendülő dalok, dallamok, énekek, ebben kimagaslik ez az évad – amit azonban nem a dallamokért és dalokért akarnánk nézni, szóval 10/4.

10/5 - Átlagos, Game Obscura

2014 októberében nagy dirrel-durral jelent meg a Civilization V-ből alkotott Civilization: Beyond Earth. Ebben a stratégiai játékban egy idegen bolygó benépesítése a célunk, ami remek ötlet. A kivitelezésben pedig látszik a törődés és a jó gondolatiság. Vannak már itt lévő idegen fajok, van terraformálás és van folyamatos fejlődés. Mégis, valami fontos hiányzik belőle, ami a repetitívségét csökkentené. Talán több időt töltöttem el a játék magyarításával, mint magával a játékkal (magyarítás itt) és hiába próbáltam saját felvételekkel “bizonyítani”, milyen klafa játékról van szó, a 150. körnél egyszerűen ráuntam. Ez a magyarázata annak, is hogy azóta sem vettem elő a játékot (pedig már komoly kiegészítővel is felruházták), és a végigjátszásom is hamvába holt.

Hát ez van. Ha valaki mégis próbálta, használta a magyarításomat, vagy csak van véleménye a játékról, ne habozzon, hátha ismét kedvet hozna hozzá. Mert nagyon jók az alapanyagok, de számomra sajnos nem álltak össze eléggé.

10/5

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Meddig mehetünk el azon az úton, hogy megtaláljuk a zsenit?
Meddig mehetünk el azon az úton, hogy kihozzuk valakiből a zsenit?
Meddig mehetünk el azon az úton, hogy kihozzuk magunkból a zsenit?

Brody-Whiplash-1200

Hol a határ? Az őrületbe, vagy akár a depresszióba lehet kergetni valakit csak azért, hogy kihozzuk belőle a maximumot? Ezek a kérdések zsongják körbe a 2014-es év egyik méltán legjobbnak titulált kisköltségvetésű filmjét, a Whiplash-t. (A cím egy rendkívül gyors ütemű zenei műfajt jelöl.) A kérdésre aztán ad is választ, meg nem is, mindezt úgy, hogy a történet is kellően kikerekedik. Egy elnyújtott dobszólam a film, mely tökéletesen játszik a dramaturgia ősi elemeivel, felszínre hozva azt, akik vagyunk: börtönbe zárt zsenik.

10/8

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A Star Wars hat része gyakorlatilag arról szól, hogy egy demokratikus jogállam alól hogyan és miért csúszik ki a talaj, hogyan váltja fel mindezt egy diktatórikus rendszer, amit gyakorlatilag a demokratáknak köszönhet a világ. Aztán jönnek a “mocskos lázadók” és próbálják visszacsinálni a dolgot, hogy a diktatórizmust felváltsa ismét a szabadság. Ezt a tevékenységet pedig egyesek lázadásnak, mások terrorizmusnak nevezik, és hát a Rebels sorozat első évadjában is egy ilyen “terrorista csapatot” követünk nyomon. Már amennyiben a birodalom oldalán állunk.

KananCrew

Kemény leszek: a Lázadók első évada egy szemétdomb. A “klónos rajzfilmsorozat” után itt egy újabb, mely történetileg a 3. és 4. rész között, a Halálcsillag megépítésének idejében játszódik. Kapunk egy olyan csapatot, ahol minden karakter egysíkú, ügyetlen jellemformálási szándékkal rendelkezik. Idióta és gyerekes párbeszédek sokaságát öntik ránk, a történetek pedig szintén kőegyszerűek. A látványosan gyermekeknek is szánt sorozat együgyű, elnagyoltan megrajzolt, sablonszerű. Ha nem Star Wars lenne az univerzum és így a történetek háttere, erősen megcsappanna a nézők és a kedvelők száma.

Ebből fakad gyakorlatilag egyetlen előnye is: néhány jelenetben kitágul az ismeretünk az erőről, a birodalomról, a lázadókról. Feltűnik Ashoka, Darth Vader, Lando Calrissian, találkozunk a huth családdal, a lézerkard készítéssel, és számos “fluff”-ba futunk bele, ami KIRÁLY. Ez az egyetlen megmentője az évadnak, ez az egyetlen oka, hogy végignéztem, hogy hamarosan így teszek a 2. évaddal is (ezt a klónos rajzfilmsorozatnak nem sikerült elérni, ilyen szempontból pedig előrelépés történt). Hoppá, bocsánat, hirtelen eszembe jutott még egy másik indok is, miért jó a sorozat: mert egy rész csak 19 perces!

Értékelésem: 10/5

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Fargo

A sorozatok egyik legnehezebb feladata, hogy folyamatosan fenntartsa a feszültséget és az érdeklődést. Láttam én már jobbnál jobb szériát, de eddig maradéktalanul mindegyikkel ez volt a fő gond. A Breaking Bad lassan indul be, a Dexternek van legalább 2 tökéletesen felesleges évada, a Battlestar Galactica folyton ugyanazt a fő problémakört járja körül, a Wayward Pines hamar lerántja a leplet, mi is a valóság, a Walking Dead pedig már inkább szappanopera, mintsem posztapokaliptikus túlélde.  De mondhatnám a True Detective-et is, amelynek az első 4 része után szintén volt egy nagy visszaesés, mielőtt az utolsó részekre ismét “feltámadt volna”. A Fargo első évada ilyen szempontból abszolút az ugyanabban az évben (2014) megjelenő True Detective mintáját követi – erőteljes első 2-3 rész, aztán fokozatos visszaesés, de a 8-9. rész ismét felfelé ível, hogy aztán adjon egy minden lezáró végkifejletet.

w1

És hiába ez a hullámzás, a megfelelő lezárás számunkra is kellemes és pozitívum. A szereplők alakítása pedig igazi éke ennek a kurta-furcsa bűnügyi sorozatnak, amelynek azonban nagy rákfenéje, hogy nincs igazán kedvelhető karakter (egyedül talán Molly). Nem szurkolok senkinek sem, sőt, egyes személyek indítékait nem is értem, egyes tevékenységek totál logikátlanok és megmagyarázatlanok. Az évad és a sorozat amúgy abszolút rendben van. A hófödte táj és a kisváros érzete, a gyilkosságok megtörténte kellően drámai, a főgonosz oda-odamondása, visszakérdezése pedig eszméletlenül jók.

Ügyes rendezés, ügyes gondolatok, de mégsem igazán emlékezetes sorozat. Nem nézném újra – de a második évadnak még adok egy esélyt (bár nem ez a cselekmény folytatódik), ami azért jelzésértékű. Ha gondolkozol, hogy megnézd-e, az első részt mindenképp nézd meg: már egy rész alatt is meglátod majd, ad-e neked bármiféle pluszt. ha igen, nézd végig, ha nem, lépj tovább.

10/6

10/2 - Katasztrófa, Camera Obscura

“Odaadom még a sisakomat is, csak kérlek, hagyd már abba ezeket a nyálas dumákat, mert már NEM BÍROM!” Áááá!!! Hogy lehet egy film ennyire nyálasan giccsesen csöpögősen ömlengős??? … 12. Jelenet: a haverunk meghalt, szomorúan ácsorgunk a sírjánál. 13. Jelenet: a középiskolai csapat kikapott 150 győztes meccs után és sírunk rívunk mint a kisgyerek és az élet szar és minden szar és brühühüüü. 14. Jelenet: nem baj, elmegyünk a katonai kórházba és ezután már mindenki heppi. 114. Jelenet: edző bá, edző bá, edző bá! Nyertünk, hu-húúúú, ki gondolta volna!!!

am

A csapatjáték, angol nevén a When the Game Stands Tall (végre egy cím, ami magyarul jobban hangzik!) egy olyan rószaszínű gumicukor, amibe ne harapj bele, sőt, rá se gondolj, mert már attól megfájdul a gyomrod. A 120 perc kb. 110 perce ömlengős nyáláradat az edzőbá meg az apuci meg a feleség meg a barát szájából. Kösz, erre nekem nincs szükségem. Az amerikai-focis jelenetek meg még jók is lennének, ha azok legalább betartanák e szép sport szabályait! Akkora hibákat követnek el, mintha készítenék egy európai focis filmet, ahol mondjuk a tizenegyesnél is lenne sorfal, vagy ahol minden gól véletlenszerűn érne 1, 2 vagy 3 gólt…. (Csak a legfőbb zavarosság: aki ért hozzá, figyelje meg, hogy a touchdawn-ért hol 6, hol 7 pontot írnak jóvá kapásból… szuper.)

Katasztrófa, nézhetetlen, értelmetlenül haladunk a sehova, semmit nem üzen, semmit nem örökít meg, semmilyen értéket nem teremt és semmitmondó. Na megyek megpróbálom levakarni magamról ezt a nyáltengert amit a nyakamba zúdítottak…

Értékelésem: 10/2

Camera Obscura

teen

És ha az imént a legjobb 2014-es filmekről beszámoltam, ki kell osztanom a citromdíjakat is, ahogyan tettem azt korábban a 2013-as filmeknél. Mert bizony ez az év is tartogatott nagyon savanyú élményeket. Szóval az alábbi filmeket próbáljátok kerülni, ha lehetséges – Csibu szerint:

5. American Horror Story 3. évad: Nem is értem ezt az óriási visszaesést a 2. évadhoz képest. Egy összecsapott szörnyűség az egész, melyből csak annyi maradt meg: úgyis mindenki feltámad!
4. Godzilla: Talán nem lenne ez rossz, ha lenne történet és ha történet nincs is akkor legalább az akciójeleneteket látnánk a gigantikus monstrumok hazájában. De nem, csak esőt meg vizet látunk. Katasztrófa.
3. Noé: Nem is értem miért csak 10/3-ra értékeltem ezt a szörnyűséget. Semmi jó nincs benne, a mérhetetlen mennyiségű esőnél még Noé folyamatos depressziós filozófiájából is többet kapunk. Egyenesen leöntenek vele minket.
2. Szexvideó: Húúúú. Na jó, talán van egy réteg aki még élvezheti is. Én nem élveztem. Számomra kínos és értelmetlen volt, egyenesen szánalmas.
1. Tini nindzsa teknőcök: Na itt és most megerőszakolták a gyermekkorom. Olyan orgiát csaptak felette, amit szörnyű volt átélni. Mai napig nem tudom elfogadni ezt a szörnyűséget ezekkel az ogre mutánsokkal. Kínozni lehetne vele. Tényleg.

És amit még szintén nem ajánlok: Kavarás, Műkincsvadászok, Pofázunk és végünk.

Camera Obscura

A 2014-es naptári évben megjelent filmek közül eddig közel 60-at láttam. És bár már a 2015-ös nyár is elmúlt, eddig kivártam, hogy az általam látottak közül TOP5-öt hirdessek, ahogyan tettem azt tavaly is. Szóval itt az én kis listám, ezek voltak 2014 legjobb filmjei Csibu szerint.

id

5. Non-stop: Lehet, hogy a mozi volt rám túl jó hatással, de kellően feszült, pörgős és drámai volt. Hmm… újra kéne néznem! Az év akciófilmje nálam.
4. Parkoló: Egyszerűen csak az év magyar filmje. Kellően egyszerű, kellően szép és olyan mélységei vannak, ami miatt mindenkinek erősen ajánlom!
3. A galaxis őrzői: jópofa állatkodás baromi jó zene- és szereplőválogatással, kellően. Ha eddig év akciófilmjét és magyar filmjét is választottam akkor ez az év legszórakoztatóbb alkotása.
2. A törvény nevében, első évad: Ez a két nagyobb részre osztható önálló történet hihetetlen atmoszférát volt képes teremteni, egyszerűen minden a helyén volt. Kellően drámai, kellően krimis, kellően thrilleres. Az év legjobb sorozata és thrillere cím egyértelmű nyertese.
1. Csillagok között: Brutális élmény, brutális drámaiság, felejthetetlen jelenetek. Nyilván vannak hibái és talán túlságosan is szentimentális, de nálam nem egyszerűen az év sci-fije, hanem kétség nélkül az év filmje is egyben.

És amik éppen lecsúsztak a listámról: Demóna, Felnyomva és Trónok harca  4. évad; ezek is megérnek legalább egy ennyi kis említést! 😉

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Az időutazás király dolog – elsőre. De valahogy mindig oda lyukadunk ki a végére, hogy nem is olyan király, mint elsőre gondolnánk. Persze az egész csupán egy érdekes filozofálgatás, hiszen a fizika törvényei nem igazán tennék ezt lehetővé, de azért durva lenne, ha most besétálnék a saját ajtómon és megsúgnám magamnak a jövőheti lottószámokat, majd kitörölném ezt a béna bekezdést, mondván: ez csak időpazarlás, és egyébként is hülyeséget írtunk, az időutazás létező dolog.

Olvasd tovább!

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Felesleges heroizációnak mondanám az Amerikai mesterlövészt, mely igazán nem is képes megmagyarázni, miért lépett be “hősünk” a SEAL-be, majd azzal sem képes fokozni a drámát, hogy a végén elárulja “hősünk” további sorsát. A hőstett pedig nem más, minthogy több száz méterről képes kilőni az ellenséget. Igen, ma ez kell ahhoz, hogy hős légy. Ja, meg egy Clint Eastwood.

Értékelésem: 10/4

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

A hetedik fiú nem akar különleges lenni, nem akar többnek tűnni annál, ami: egy varázslatos mese CGI-vel felturbózott változata. A boszorkányok és a boszorkányvadászok ádáz küzdelme nem képes igazán lenyűgözni, a mesés túlzások már-már zavarba ejtőek és az összecsapások talán feleslegesen erőteljesek, feleslegesen brutálisak.

Így gyerekeknek, családi filmnek nem való; ezer meg egy ennél érdekesebb kalandfilmet fel lehet sorolni; drámának, vagy tanító jellegű történetnek pedig túl gyengécske. Mentségére szóljon: nem is volt ilyen szándéka, csak beállt egy végtelenül hosszú sorba, a “maximum egyszer nézős” kategóriába.

Értékelésem: 10/4

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Kingsman: A titkos szolgálat; avagy hogyan rebootoljuk a Men in Black-et. //Illetve hogyan magyarítsunk filmcímet helyesírási hibával (a titkosszolgálat bár írható külön is, jelen esetben egyértelműen egybe kellett volna írni…).// Ugyanis ez a néhol brutálissá váló, a közhelyektől közhelyekkel megszabadulni vágyó délutáni móka a felnőtt-gyerekek mesedélutánját próbálja kielégíteni.

Van egy főgonoszunk, akinek a cselekedetét próbálják ugyan morális alapra vinni, elgondolkoztatni, vajon tényleg gonoszság-e amit tesz, de ez a próbálkozás mintha igazából csak látszat lenne. Így hiába jó a gondolatmenete, nincs kibontakoztatva és egy béna, értelmetlen végkifejletet eredményez. Ami a valóságban nem csak kivitelezhetetlen, de teljességgel logikátlan is lenne (és most nem a technológiai, inkább a politikai megvalósításra célzok), az itt idióta módon valósul meg. Egyszóval: hülyének nézik a nézőt, aki viszont simán képes bekajálni a maszlagot, mert olyan ügyesen van tálalva, mint a mekis kaja a film közepén.

Aztán van néhány “dzsentlümen” akik új tagot szerveznének be körükbe, de ehhez egy csomó értelmetlen feladattal bízzák meg a fiatalokat, hogy a végén mindez majdhogynem semmit se számítson. De a történetvezetés lendületes, kapunk néhány kedves figurát, néhány aranyos poént és egy akciódús finálét. Szóval a mesedélután sikerrel zárul – az értelmes, komoly mondanivaló, vagy a szépérzékünk kielégítését viszont ne a Kingsman-től várjuk. Ahhoz ez kevés.

Mert míg a Men in Black képes volt nem komolyan venni magát és néhány vadiúj ötlettel előrukkolnia, megnevettetnie, addig a Kingsman-ben semmi újdonság, semmi kreativitás nincs, ellenben néhány felkavaró jelenettel, idétlen hősködéssel és felejthető színészi játékkal. Bármennyire is jónak tűnik a film, higyjétek el: ez csak a nagyon okos marketingjének köszönhető.

Értékelésem: 10/5