10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Bármennyire is szeretném, nem tudom a Feledést nem hasonlítani más filmekhez, vagy kellőképpen pozitívan beszélni róla. Pedig egy szerkezetileg jól összerakott, történetileg is kerek egész valami, ami legalább annyira szórakoztat, mint amennyire ellazít. A téma amit körbejár, és ahogyan teszi, az nem elsőosztályú, és ez főleg azért fájó, mert közben elsőosztályúnak akarja feltüntetni saját magát.

Az egyik legnagyobb gondom, a lopott ötletekkel van. Túl sokszor láttunk már ilyet, vagy hasonlót: A sziget, Különvélemény, Hold, Gattaca, Függetlenség napja, Világok harca,  Én a robot, Elysium. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne ezeket vegyítve valami újat létrehozni, de ahhoz a Feledés túl üres, sivár. Fantasztikusnak még a képi világot sem nevezném: sem a stadion, sem az ismert hidak, sem a legmagasabb épületek nem elég gigásziak, sőt, kidolgozatlannak is nevezném őket. Egyedül talán a hajóroncsok képi beállítása volt megfelelő a nagyság és az apróság közti különbségek érzékeltetésénél. De ugyanez a fantáziátlanság jellemzi az űrben lévő objektum külső és belső világát. Oké, hogy minimalizmus, na de ennyire?

Tom Cruise elviszi hátán a filmet, a visszaemlékezések működnek, de alapjáraton még a romantikus szál is túl erőltetett, a sci-fi vonalról nem is beszélve: annyira felszínesen és hiteltelenül érinti a tudományos fantasztikumot, ami miatt túlzó kijelentés e műfaji besorolás.

De bármennyire is látom a hibáit, igazából csak azért vagyok elkeseredve, mert megint itt volt a lehetőség a nagy durranásra, de elszalasztotta a kínálkozó lehetőséget. Mondjuk ahhoz nem ártott volna egy fantáziadúsabb forgatókönyv.

10/5

10/2 - Katasztrófa, 10/3 - Nem ajánlott, 10/5 - Átlagos, 10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Van az úgy, hogy az embert lábra dönti a tüdőgyulladás. Van az úgy, hogy ilyenkor csak a háttérben szól a tv, hogy néhány olyan filmet is megnézzen, amit egyébként eszébe sem jutna. Az elmúlt napok filmterméséről most egyben számolnék be, mert ezek a filmek több szót talán nem is érdemelnek.

A kábelbarát – Nem első alkalommal láttam, de mindig kerestem benne azt a kis szikrát ami miatt szerethetném. Továbbra sem találtam meg a szikrát, ez abszolút nem vicces, nem poénos, sokkal inkább szenvedtetős alkotás (kicsit hajaz ezzel a Távkapcsra), pedig Jim Carrey hozza a figurát. Talán a rendezőnek csapnivaló Ben Stillerben keresendő a hiba, mely olyan súlyos, hogy kvázi nézhetetlenné teszi ezt a ’96-os játékfilmet. Kedvenc jelenetem, amikor reggel elindul a két jóbarát, hogy egy pár órás út után végül este érkezzenek meg úticélukhoz, mely a film későbbi jelenetében kiderül, hogy órás távolságon belül van…
10/3

06

Veszélyes iramban – Legális középiskolás gyorsulási verseny. Aha. A színészek mindent beleadtak, de a karaktereknek kábé se eleje, se vége, karakterfejlődést nem látunk, az igazán jó kocsikat pedig ne ettől a filmtől várjuk. A végén pedig jön a tanulság: ha sok pénzed van, akkor megnyerhetsz egy ilyen versenyt.
10/3

03

Marslakó a mostohám – Ez az 1988-as vígjáték már-már klasszikusnak mondható, a ’90-es években számolatlanul adta a tv, mert szórakoztató, és az akkori egyik top-téma fura feldolgozása: földönkívüliek mindenhol. Nehéz is értékelni, hiszen önmagát sem veszi komolyan, csupán egy egyszerű, szórakoztató játékfilmnek készült. Annak 30 éve megfelelő volt, ma már azért ez kevéske.
10/3

05

A specialista – Sylvester Stallone, 1994. Robbantásszakértő és kamuzsaru párharc egy mindenkit megkavaró nővel. Tipikus akciófilmsztori, a főszereplők tipikus bambulós nézésével. Ergya.
10/2

Gyilkos szezon – Egyik pillanatban a balkáni háborúról van szó, a másik pillanatban két fickó hubertusozik, a harmadik pillanatban meg úgy csinálnak, mintha meg akarnák ölni egymást. A végén kiderül, hogy igazából nem is akarták megölni egymást, csak feldolgozatlan feszültség bujkált bennük és örülünk, hogy már nincs a balkánon háború. Juhúú. Ha nem Robert de Niro és John Travolta lenne a két főszereplő, a filmet semmi nem mentené meg. Így talán egyszer nézhető. Talán.
10/2

02

A sötétség határán – Mel Gibson kínlódása, hogy kiderítse, miért halt meg a lánya. Igaz, ha 2 perccel később ölik meg, már a film első jelentéből kiderült volna minden és egyből a fináléra ugorhattunk volna. Így eltelt másfél óra szinte a semmivel. Amiért viszont jár a pirospont, az az apa-lánya kapcsolat megjelenítése: realisztikus, bájos és a végén megható.
10/3

04

Dupla csapda – Remek szereplőgárda, amivel nem sikerült kezdeni semmit. De tényleg. Egy trükkösnek látszódni akaró film, amiben több a visszaemlékezés és az értelmetlen párbeszéd, mint a cselekmény. Ha ebből a listából csak egyetlen filmet választhatsz, amit nem nézel meg, ezt válaszd.
10/2

01

Néma düh – Chuck Norris film 1982-ből. Nem szuperhős, de azért leveri a főgonoszt és ez így van rendjén. Ha egy kicsit többet tudtunk volna meg megőrült embertársunkról és kevesebb logikátlansággal találkozunk, akár még mai szemmel is működőképes filmet láthattunk volna. Így marad a B kategória és a gyenge eresztés.
10/3

07

Na ez lett volna a címben felvázolt nyolcas csomag. Tanulság: nem szabad betegnek lenni, különben be kell érni ilyesmivel. Úgyhogy most gyorsan felgyógyulok.

+1 Nyomorultak (1995) – Első nézésre sokszor zavaros, kesze-kusza és túlságosan mélyre törő filmnek tűnt, mely kiváló adaptációja az eredeti műnek. Mégis, bár sok jelenete kiváló volt, olykor túlságosan is művészi jeleneteivel zavarossá tette azt is, amit amúgy felesleges volt (pl. ugyanaz a színész az apa és fia). Túldramatizált alkotás, melyben van kraft, csak én voltam hozzá talán kevés. Úgyhogy nem is pontozom. Na jó, de 10/5.

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Bizarr kíváncsiság

Vagy én vagyok egyre nehezebb eset, vagy a filmművészet kezd annyira önismétlővé válni, hogy egyre ritkábban találok olyan filmet, ami végig leköt. Nem, nem is ezt a szót kerestem. Olyan filmre vágyom, ami BESZIPPANT. Ami magába zár, ami olyan légkört teremt amiben a való világ teljes kizárást élvez a film 90-120 percére. Ahol a hangulat és a logikus történetmesélés, a hiteles színészi játék között létezik az a bizonyos kémia. Nos, a Dark Skies esetén működik az a bizonyos kémia.

3S7C0037.CR2

Pedig semmi újat nem mutat, repetitíven rakja össze a Jelek, az X-akták, a Rec, a Kör és hasonszőrű, “a-természetfeletti-felett-nincs-hatalmunk” mondanivalójú filmeket. Tényleg, ha van ami negatívan hathat, hogy ezt bizony már láttuk korábban. A szereplők egyik fele pedig egyszerűen nem jó. Érződik az erőlködés, érződik, hogy egy filmben van, már-már b kategóriássá silányítja azt, amely azonban minden más szegmensében elvarázsol. Ahogy egyre jobban elmerülök a képi világban, ahogy egyre jobban megismerjük a jelenségeket, úgy kezd el a tudatalattiból előtörni a gyerekkori ufo-s filmek élményvilága. Velem legalábbis ezt tette: ismét ijesztgetett kicsit az idegenekkel, ismét egy-két valós eseménysornak nagyobb jelentőséget és különös magyarázatot adott, ami olyan ízt, olyan harmóniát adott az egésznek, mely kevés film esetén létező fogalom.

Szóval engem megvett kilóra, felélénkítette a bizarr kíváncsiságot, amely létezését talán már el is feledtem. Megértem, ha valakinek nem jön be, de nekem bejött. Ez van. 🙂

10/8

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Szimbólum a kobakon

Átlagos bűntény, átlagos élethelyzet, átlagos történet – egy átlag feletti, a bosszú lehetőségét különös formában megkapó fiatalemberrel.  Radcliffe uraság nehezen fogja levedleni magáról a Harry Potter szerepét, most megpróbálta, és nem vallott kudarcot. De ez nem jelent sikert, tervében. A Szarvak egy egészen kellemes, néhol már a slasher műfaji elemeit magára kapó filmecske egy brutálisan erőteljes szimbólummal (szarvak), melynek megítélése együtt változik bennünk a főhőshöz hasonlóan.

Értékelésem: 10/7

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Koherens világok

Vannak dolgok, melyek összefüggnek és vannak, melyek nem. Vannak dolgok, melyek egyértelműek, vannak, melyek nem. És van a metafizika, mely kicsit saját határainkon is túlmutat, hiszen az, hogy egy macska egy dobozban éppen él-e vagy halott, izgalmas kérdés, de mégis csak egyetlen megoldás van a képletnek, ha ismerjük minden részét. Ha nem ismerjük? Nos, erről szól a Coherence nevű film, mely nem akar többnek látszani, mint ami: mi történik, ha világunkban hirtelen minden döntés megjelenik, még az is, amit nem választottunk. Izgalmas gondolatkísérlet játszódik a szemünk előtt.

Jól ábrázolt, bár néhol üresjáratos, vagy éppen a szereplők által nem eléggé kiforrasztott jeleneteken keresztül jutunk oda, hogy saját magunkat és a saját valóságunkat is megkérdőjelezzük. Ha pedig összezavarodunk, ki lehet az, aki biztosítja: minden a legnagyobb rendben, nincs miért aggódnod, csak képzelődtél?!

Értékelésem: 10/5

10/9 - Egyszerűen zseniális, Game Obscura

XCOM: magasszintű stratégia

Az XCOM: Enemy Within nem akármilyen PC-játék. Elődjei sem voltak felejthető alkotások, de az, amit a 2013-as megjelenésű legújabb rész tartogat, minden képzeletet felülmúl. Egy katonai bázis kiépítésével és taktikai-katonai ütközetekkel kell ellátnunk a “világmegmentő” szerepét egy ufoinvázió kellő közepén. Stratégiai-taktikai, sokszor idegtépő, körökre osztott játék az XCOM, amit nem csak a játékstílus kedvelőinek, hanem a történetalapú végigjátszásokat fontosnak tartó gamereknek is ajánlom. (Ráadásul okoseszközökön is játszható!) Olvasd tovább!

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

A Locke attól válik értékes drámává, hogy nem mond ítéletet. Nem jelenti ki, hogy ez vagy az a döntés egyedül a szent és igaz. Egy olyan utat mutat, amit sokan nem vállalnának be. Vajon a boldog élet hol kezdődik és hol végződik? Saját egzisztenciánk, énképünk, saját megbízhatóságunk és a helyes úton járás akkor is kötelező kelléke a boldogságnak, ha ezzel épp elvágjuk azt magunktól?

c2

Nagyon sok izgalmas kérdést vet fel a Locke, mely annak ellenére képes erre, hogy igazán nem is történik semmi a másfél óra során. Aki szeret saját agya mélyére ásni, az élet dolgain elgondolkozni és nem a feltétlen akciót keresi egy-egy történetben, annak nagyon ajánlom, egy kellemes kis novella ez az egyszeri emberről, aki képes volt arra, hogy hibás döntése következményeivel szembenézzen…

Értékelésem: 10/8

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

rn

A gép. Mire képes? A szokásos kérdések, de nem szokásos válaszok. Az Ex Machina feketébb, mocskosabb elődje ez a 2013-as sci-fi, melyben van minden, amitől izgalmas és élvezetes lesz a vásznon látott fantáziakép. Itt-ott lyukacsos ugyan, de a műfaj kedvelőinek tetszeni fog, nem is véletlenül. És ez a lényeg.

Értékelésem: 10/6

10/3 - Nem ajánlott, Camera Obscura

Ha egy sorozatot már csak megszokásból folytatsz, akkor ott valami nem okés. Ha egy sorozatot már csak a “remény a feltámadásra” érzettel nézed és minden újabb résznél reménykedsz, hogy végre visszatér minden az eredeti kerékvágásba, akkor ott valami nem okés. Ha egy teljes évad főszálára nem emlékszel (pedig rendben van a memóriád) pár héttel a megtekintése után, akkor ott valami nem okés. Ha egy sorozat fő témája mindig ugyanoda lyukad vissza (Mike vajon lebukik-e és kinek a neve fog díszelegni az iroda folyosóján, az egymásnak teremtett párok vajon boldog, hosszútávú szerelmi életnek fognak-e örvendeni), akkor csak ismételni tudom magam: a Briliáns elmék 3. évadja nagyon nem okés volt. És hiába az izgalmakat ígérő záró epizód, nálam a sorozat kaszát kapott.

Ha valaha is továbbnézném (kétlem), akkor azt egyértelműen a fantasztikusan játszó Louis Litt miatt tenném. De ez elég kevés pozitívum egy olyan évadtól, melyben 16*50 perce volt a rendezőknek elkápráztatnia…

Értékelésem: 10/3

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Amikor a Bosszúállókban Coulson-ügynök elhalálozott, annyi egyéb utalás történt, hogy nem hittem el, hogy már nem fogjuk viszontlátni. És tessék, A SHIELD ügynökei sorozat első évada gyakorlatilag végig róla szól. Titokzatosan, lassan lebbenti le a fátylat arról, hogyan maradt életben, mik a S.H.I.E.L.D. tervei, hogyan omlik össze a titkos társaság, milyen belső feszültségek vannak csapaton belül és ügynökségen belül egyaránt.

És amíg csak erre figyelünk, függetlenül az elnyújtott részektől (a 22*45 percet semmi sem indokolja), valóban izgalmas, érdekes amit kapunk. Melyik Marvel fanatikus ne vágyna plusz információkra, néhány jelentős személy megjelenésére? Viszont azzal már nem tudok megbékélni, hogy minden egyes részben maximum 10 perc foglalkozott ezzel. A másik 30-35 perc valami iszonyatosan műveletlen, értelmetlen, összefüggéstelen szappanoperai magasságokba eljutó képkockái nem egyszer verték ki nálam a biztosítékot.

A folyamatos áltudományoskodás béna és idegesítő, a szereplők közötti érzelmi kapcsolatok megalapozatlanok, az akciójelenetek feszültségtelenek, a karakterek hiteltelenek és túljátsszák a szerepüket, a CGI pedig látványosan gagyi, néhol már ocsmány. Van néhány pozitív momentum és Marvel-mániásként nem érdekelt az a 30 elcsépelt perc azért az 1-2 értékes jelenetért és a végére a történet is kikerekedett, viszont ez az utóbbi évek egyik legbénább, legszörnyűbb sorozata. A második évad őszintén: hidegen hagy.

Értékelésem: 10/4

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Rendkívül erőltetett, túljátszott, a valóságtól elrugaszkodott, azt kifigurázó, már-már karikatúraszerű film a németek legújabb tinibombája, a Fák jú Tanár úr! A valóságtól számos ponton rendkívül eltávolodó, béna kerettörténettel rendelkező eseményfolyam azonban a magát modernnek gondoló, mégis rendkívül lemaradó oktatásról nyújt lesújtó, szomorú és sajnos nagyon is valós képet (még a túlzásaival együtt is). A mai diákság joggal élvezi az egymást váltó képeket, hiszen teljes mértékben megérti az ott szereplő diákokat és bár jól tudják, hogy az ebben jelentkező megoldás is nélkülözi a realitást, mégis, végre itt egy film, amely megérti őket.

Az üzenet tehát rendkívül pozitív, az odáig tartó rögös, de végig pörgős út azonban többször is göröngyössé válik, így teljes mértékben nem teszi magát élvezhetővé. Ez az ingerküszöbünkkel folyton játszadozó tinivígjáték nem engedi, hogy igazán komolyan vehessük, ezzel pedig egy valójában rendkívül fontos problémát nyomunk le ismét a sötétlő folyóba: ne is lássuk, ne is tudjunk róla, hogy a diákok jelenleg nagyrészt értéktelen oktatást kapnak…

Értékelésem: 10/6

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

A túlélő úgy válik az elmúlt évek egyik legjobbra taksált háborús filmévé, hogy gyakorlatilag 4-5 katona közelharci küzdelmét mutatja végig. Az őket felfedező tálibok elleni “csata” és annak kimenetele valóságos, megtörtént esetet dolgoz fel, ami akkor is emeli az egyébként remek vágással rendelkező alkotás fényét, ha azért érződik, hogy ismét Amerika a jó, és ismét az amerikai katonák az istenek.

Értékelésem: 10/6