10/2 - Katasztrófa, 10/3 - Nem ajánlott, 10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A Fűrész első két része megérdemelte, hogy önálló bejegyzésben foglalkozzak vele, a franchise azonban olyan kínlódást mutat be az ezt követő 5 (!) részben, amely inkább egy gyilkosos szappanoperába illene.  Viccen kívül, ha ezek a részek nem önálló filmként akarnának működni, hanem 45 perces sorozatként, amelynek csak a legelső része 90 perces, akkor egy átlagos, normális, néhol izgalmas, néhol gyomorforgató 18+ -os sorozatot kapnánk, összesen 1+12 résszel. Mert minden részben vannak nagyon jó eszmefuttatások (bár a vége felé közelítve ezek egyre erőltetettebbek), jó csavarok (az elképesztően borzasztó, önmaga paródiájává váló 7. részt csak a viszonylagos csavar menti meg), nagyon jó feladatok és nagyon jó mini-történetek (kedvenceim azok, melyek kirakósról szólnak).

A filmes megvalósítás, az eleve elrendeltetett kínhalál és a szándékosan a szenzációhajhászásra törekvés elrontja mindazt, ami pozitívum. A vért és a szenvedést nem eszköznek, hanem célnak tekinti. Ez a legnagyobb hiba, amelyet elkövethet horror film, itt pedig szinte mindegyik részben ezzel találkozunk. A belső morbiditásunk és erőszakos vágyaink testet ölthetnek, hogy kiélvezhessük a legbrutálisabb gondolatainkat, talán sosem ismert vágyainkat. Csak az a baj, hogy ez pont ellentmond Kirakós elveivel, no meg az alkotások értelmével. Ha valami öncélú, az sosem sül el jól.

Sorozatként a Fűrészt 10/5-ösre értékelem.

Fűrész 3: 10/5 (az utolsó értékelhető rész)
Fűrész 4: 10/3
Fűrész 5: 10/3
Fűrész 6: 10/3
Fűrész 3D: 10/2

10/2 - Katasztrófa, Camera Obscura

Ha már pár napja Chuck Norris és Sylvester Stallone került műsorra, gondoltam csatlakozzon a pároshoz Dolph Lundgren. A 2010-es Ikarosszal kaptam a képembe egy tökéletes B-kategóriás akciófilmet. Nyilván hősünk megvédi kislányát meg a családját és próbálja kideríteni, miért vadásznak rá (vajon miért, hát mert bérgyilkos vagy, ember), szóval megy minden a maga kikövezett útján. Hogy ez az egész mire jó, mit üzen, miért készült és hova tart, nem kapunk választ, de úgy látszik a filmipar még mindig képes az ilyen kvázi “szenny” kategóriából pénzt kisajtolni. Amíg pedig így marad, meg kell barátkoznunk a ténnyel, hogy az agyatlan lövöldözés és nulla történet is elegendő lehet a világuralomhoz.

dl

Kedvenc hsz-em a port.hu-ról, “a bal mellső lábam” tollából: “Amikor megdugja a volt nőjét, ott bukik meg a mutatvány. Ja, spoiler.”

10/2

10/2 - Katasztrófa, 10/3 - Nem ajánlott, 10/5 - Átlagos, 10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Van az úgy, hogy az embert lábra dönti a tüdőgyulladás. Van az úgy, hogy ilyenkor csak a háttérben szól a tv, hogy néhány olyan filmet is megnézzen, amit egyébként eszébe sem jutna. Az elmúlt napok filmterméséről most egyben számolnék be, mert ezek a filmek több szót talán nem is érdemelnek.

A kábelbarát – Nem első alkalommal láttam, de mindig kerestem benne azt a kis szikrát ami miatt szerethetném. Továbbra sem találtam meg a szikrát, ez abszolút nem vicces, nem poénos, sokkal inkább szenvedtetős alkotás (kicsit hajaz ezzel a Távkapcsra), pedig Jim Carrey hozza a figurát. Talán a rendezőnek csapnivaló Ben Stillerben keresendő a hiba, mely olyan súlyos, hogy kvázi nézhetetlenné teszi ezt a ’96-os játékfilmet. Kedvenc jelenetem, amikor reggel elindul a két jóbarát, hogy egy pár órás út után végül este érkezzenek meg úticélukhoz, mely a film későbbi jelenetében kiderül, hogy órás távolságon belül van…
10/3

06

Veszélyes iramban – Legális középiskolás gyorsulási verseny. Aha. A színészek mindent beleadtak, de a karaktereknek kábé se eleje, se vége, karakterfejlődést nem látunk, az igazán jó kocsikat pedig ne ettől a filmtől várjuk. A végén pedig jön a tanulság: ha sok pénzed van, akkor megnyerhetsz egy ilyen versenyt.
10/3

03

Marslakó a mostohám – Ez az 1988-as vígjáték már-már klasszikusnak mondható, a ’90-es években számolatlanul adta a tv, mert szórakoztató, és az akkori egyik top-téma fura feldolgozása: földönkívüliek mindenhol. Nehéz is értékelni, hiszen önmagát sem veszi komolyan, csupán egy egyszerű, szórakoztató játékfilmnek készült. Annak 30 éve megfelelő volt, ma már azért ez kevéske.
10/3

05

A specialista – Sylvester Stallone, 1994. Robbantásszakértő és kamuzsaru párharc egy mindenkit megkavaró nővel. Tipikus akciófilmsztori, a főszereplők tipikus bambulós nézésével. Ergya.
10/2

Gyilkos szezon – Egyik pillanatban a balkáni háborúról van szó, a másik pillanatban két fickó hubertusozik, a harmadik pillanatban meg úgy csinálnak, mintha meg akarnák ölni egymást. A végén kiderül, hogy igazából nem is akarták megölni egymást, csak feldolgozatlan feszültség bujkált bennük és örülünk, hogy már nincs a balkánon háború. Juhúú. Ha nem Robert de Niro és John Travolta lenne a két főszereplő, a filmet semmi nem mentené meg. Így talán egyszer nézhető. Talán.
10/2

02

A sötétség határán – Mel Gibson kínlódása, hogy kiderítse, miért halt meg a lánya. Igaz, ha 2 perccel később ölik meg, már a film első jelentéből kiderült volna minden és egyből a fináléra ugorhattunk volna. Így eltelt másfél óra szinte a semmivel. Amiért viszont jár a pirospont, az az apa-lánya kapcsolat megjelenítése: realisztikus, bájos és a végén megható.
10/3

04

Dupla csapda – Remek szereplőgárda, amivel nem sikerült kezdeni semmit. De tényleg. Egy trükkösnek látszódni akaró film, amiben több a visszaemlékezés és az értelmetlen párbeszéd, mint a cselekmény. Ha ebből a listából csak egyetlen filmet választhatsz, amit nem nézel meg, ezt válaszd.
10/2

01

Néma düh – Chuck Norris film 1982-ből. Nem szuperhős, de azért leveri a főgonoszt és ez így van rendjén. Ha egy kicsit többet tudtunk volna meg megőrült embertársunkról és kevesebb logikátlansággal találkozunk, akár még mai szemmel is működőképes filmet láthattunk volna. Így marad a B kategória és a gyenge eresztés.
10/3

07

Na ez lett volna a címben felvázolt nyolcas csomag. Tanulság: nem szabad betegnek lenni, különben be kell érni ilyesmivel. Úgyhogy most gyorsan felgyógyulok.

+1 Nyomorultak (1995) – Első nézésre sokszor zavaros, kesze-kusza és túlságosan mélyre törő filmnek tűnt, mely kiváló adaptációja az eredeti műnek. Mégis, bár sok jelenete kiváló volt, olykor túlságosan is művészi jeleneteivel zavarossá tette azt is, amit amúgy felesleges volt (pl. ugyanaz a színész az apa és fia). Túldramatizált alkotás, melyben van kraft, csak én voltam hozzá talán kevés. Úgyhogy nem is pontozom. Na jó, de 10/5.

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Nagyon nyögvenyelve értünk el már a negyedik évadig is, pláne az utolsó részekhez, az utolsó Csillagközi Romboló évadban. Az az igazság, nem bánom, hogy vége van. Még a szappanoperákban is gyorsabban történnek a dolgok, itt kifojt a nem létező tej a létező számból az utolsó 5-6 résznél. Ez pedig az évad legnagyobb kritikája.

bbb

Ha muszáj lenne kritizálnom, akkor mondhatnék egy-két logikátlanságot, de ha valami elveszíti a tempót, azzal előbb-utóbb az lesz, hogy önellentmondásokba kerül. Ami viszont kicsit megmenti az egész sorozat, az a lezárás. Bár várható, mégis megfelelő befejezést kapunk egy kis fanyar utóízzel, de alapos (már-már ismét túl alapos) körbejárással. A cylonok és az emberek “békére lelnek”, én pedig szomorkodok még egy kicsit azon, milyen kár, hogy nem az első évadhoz méltó volt a folytatás és miért lett az egészből ez a túrós csusza.

BSG 4. évad: 10/5

10/8 - Kötelező darab, Game Obscura

Talán még maga Kasper Aagaard és Christian Marcussen sem gondolta volna 2009 tájékán, hogy a 2010-ben megjelenő Merchants & Marauders a legjobb 20 tematikus és a legjobb 100 társasjáték között fog gyökeret verni. Pedig – köszönhetően azért Ben Nelson és Chris Quilliams grafikusoknak is – de! Érdekes ez nem csak azért, mert a kalózkodós-kereskedős-intrikákkal teli játék egy viszonylag népszerű téma, melybe ezért könnyebb belebukni is; hanem azért is, mert ha valaki tematikus játékra, vagy a már sokat emlegetett ameritrash stílusra gondol, akkor bizony nem a ZMAN Games fog eszébe jutni, sokkal inkább a stílus jelenlegi úttörője: a Fantasy Flight Games (Battlestar Galactica, Odalent, Chaos in the Old World, Twilight Imperium, Arkham Horror, Battlelore – te jó ég micsoda nevek), vagy a 90′-es évek nagy ásza, a Games Workshop (Space Hulk, Battle for Armageddon, Blood Bowl, Talisman, Hero Quest – igazi klasszikusok).

Olvasd tovább!

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

A Feláldozhatók egyetlen pozitívuma a szereplőválogatás. Feltűnik szinte mindenki aki számít, igaz, hogy jelentős percet igazából csak Stallone és Statham, valamint némileg Jet Li és Dolhp Lundgren kap. Szóval kicsit átverős szaga van a színészfelhozatalnak. Ettől függetlenül ez a kis jutalomjáték még akkor is jól áll nekik, ha a történet egyenesen pocsék, ha igazi színészi teljesítményt nem látunk, és ha jogosan érezzük magunkat B-kategóriás díszletek között.

Értékelésem: 10/4

10/7 - Élvezetes, Game Obscura

Most a Fable III nevet kapó, 2010-ben megjelent játékról lesz szó. Bár magyar nyelv is jár a nagyjából 10 gigát foglaló játékhoz, a címet nem magyarították, talán azért, mert a korábbi részek (melynek ismerete szinte teljesen felesleges) is ezen a néven futottak. Egyébként a szótár szerint egyaránt jelent mesét, történetet és valótlanságot a fable angol szó. Ennek megfelelően valóban egy fantáziavilágban játszódó, hol aranyos és bájos, hol kegyetlen és horrorisztikus mesébe csöppenünk.

Olvasd tovább!

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Egyik délután mondjuk úgy, szerencsém volt ehhez a Nincs kettő séf nélkül című olasz sorozathoz, mely 2010-ben készült. Az egyetlen évadból álló sorozat (melyet töredelmesen megvallva, nem néztem végig) minden része egy olasz étteremben, a Vidám Polipban zajlik.

A cselekmény nincs túlbonyolítva. A hely vezetője rendőrfelügyelő volt, így ha itt felüti fejét a halál, a viszály, vagy az intrika, akkor örömmel segít be ezek megoldásába. Nyugis krimisorozat ez olasz módra, a 90-es évek nyugat-európai stílusában, amolyan “Rex felügyelősen”. Őszintén megvallva egyáltalán nem hozott lázba. Az egyedüli értéke az ekkor már 81 éves Bud Spencer, aki nem is igazán színészkedik, de jelenlétével a gyengéből legalább nézhetővé varázsolja ezt a könnyed nyomozósdit. Ettől függetlenül a sorozat semmi újat nem hoz, azt is kicsit unottan teszi.

Értékelésem: 10/4

Megjegyzés: Bud Spencer 15 nap múlva, 2014.október 31-én tölti be 85. születésnapját. Nem semmi! Ráadásul elég jól is tartja magát, érdemes megnézni ezt a pár napja vele készült videointerjút a LAKÁSÁN. Hihetetlenül pozitív kisugárzása van, jövőbeli filmes terveiről is mesél.

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Sherlock 100 évvel később is nyomoz. Hiába, van valami izgalmas és vonzó abban, hogy valaki csupán a megfigyelés és a logika egyesítéséből rejtélyeket képes megoldani. A rejtélyek pedig akkor is vonzóak, ha ront az összképen Sherlock érzelemmentes, hiú viselkedése.

Ismét Angliában vagyunk, de most a mobiltelefonok és az internet világában. A Sherlock-adaptáció természetesen Angliában játszódik és angol minisorozatként indult 2010-ben. Az első évad 3 része (részenként 100 perccel) külön-külön is egy-egy önálló történet (ami számomra nagy pozitívum), mégis ügyesen összekapcsolódnak főhőseink történet-szálai (ez is dicséretes). A színészi munka és a sötétkékes árnyalatokkal telített esős London ügyesen hozta át az eredeti művekre jellemző hangulatot.

Ennek ellenére az első évad nem különösebben varázsolt el, amiről leginkább a hosszúra nyúló részek tehetnek. Hiszen ugyanennyi idő alatt 1-1 filmben sokkal több esemény történik. Az elnyújtott pillanatok, a hosszúra nyúló nyomozások unalmassá válhatnak, és hiába áll össze egy másik nagy egésszé az évad, ezt mégis némileg kiszámíthatóan, közömbösen teszi. Így viszont én is közömbös maradok és kétséges, nézem-e majd tovább…

Értékelésem: 10/6

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

A Walking Dead első évada szó szerint belecsapott a lecsóba. Semmi kecmec, ez a legjobb zombis “legütősebb posztapokaliptikus emberi viselkedés- és személyiségvizsgálat húsevőkkel megspékelt” /by Petra/ sorozat, mely elsődlegesnek tekinti az emberi drámák bemutatását. Mert nem akciófilm, vagy horror ez, hanem olyan lélekdráma, amit csak két dolog tesz elviselhetővé: az egyik a zombikkal szembeni brutalitás (valahogy muszáj kiadni a gőzt), a másik pedig a jelenetek dinamikus váltakozása. Sikerült olyan ütemben váltogatni a cselekményeket, a megrázó jelenetek pillanatait, hogy azok valóban megrázóak legyenek, és eltöprengjünk róla mi is az élet, mit is jelent helyesen dönteni egy olyan helyzetben, amikor nincs helyes döntés; eközben azonban nem hagy időt a szomorkodásra, a “depresszióra”, mert a zombik sosem állnak le, egyszerűen muszáj továbblépni…

1tumblr_n4hegnuWKd1sn6gt7o1_540

A nyitás a megszokott amnéziás-feléledős történetek közhelyét veszi elő, azonban ezt követően semmi nem a hollywoodi trendeket követi. Nincs üresjárat, szó szerint pezseg a vér, és sokszor nehéz eldönteni, hogy a zombik, vagy inkább a még élő emberek “embertelenebbek”… Ehhez tökéletes zene, darkos-képregényes hangulat társul, a színészi játék pedig fantasztikus, a vágási munkával együtt.

Ha valaki még nem ismeri a járkálók históriáját, bátran kezdjen hozzá!

Értékelésem: 10/9

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

A Kick-Ass, azaz a Ha/Ver (végre egy értelmes címfordítás, legalábbis nekem már ennyi is bőven elég) a szuperhősös képregények öniróniája. Filmvásznon, képregényes stílusban összehozott alkotás ez arról, hogy a képregényhősök miért csak a fantázia szülöttei – de miközben ezen morfondírozik, önmaga is képregénybe illő cselekménysorrá válik. Így nemcsak saját magát figurázza ki, de sokszoros önellentmondásba keveredik. Ami azonban egyáltalán nem baj, hiszen éppen ezzel a céllal készült. Vígjáték ez úgy ahogy van, a 11 éves vérengzős kiscsajjal és a magát szuperhősnek és szupergonosznak képzelő középiskolás srácokkal.

Kicsit fárasztó, kicsit brutális, de tulajdonképpen kiszámíthatatlan – és épp ez a jó benne!

Értékelésem: 10/8