10/2 - Katasztrófa, 10/3 - Nem ajánlott, 10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A Fűrész első két része megérdemelte, hogy önálló bejegyzésben foglalkozzak vele, a franchise azonban olyan kínlódást mutat be az ezt követő 5 (!) részben, amely inkább egy gyilkosos szappanoperába illene.  Viccen kívül, ha ezek a részek nem önálló filmként akarnának működni, hanem 45 perces sorozatként, amelynek csak a legelső része 90 perces, akkor egy átlagos, normális, néhol izgalmas, néhol gyomorforgató 18+ -os sorozatot kapnánk, összesen 1+12 résszel. Mert minden részben vannak nagyon jó eszmefuttatások (bár a vége felé közelítve ezek egyre erőltetettebbek), jó csavarok (az elképesztően borzasztó, önmaga paródiájává váló 7. részt csak a viszonylagos csavar menti meg), nagyon jó feladatok és nagyon jó mini-történetek (kedvenceim azok, melyek kirakósról szólnak).

A filmes megvalósítás, az eleve elrendeltetett kínhalál és a szándékosan a szenzációhajhászásra törekvés elrontja mindazt, ami pozitívum. A vért és a szenvedést nem eszköznek, hanem célnak tekinti. Ez a legnagyobb hiba, amelyet elkövethet horror film, itt pedig szinte mindegyik részben ezzel találkozunk. A belső morbiditásunk és erőszakos vágyaink testet ölthetnek, hogy kiélvezhessük a legbrutálisabb gondolatainkat, talán sosem ismert vágyainkat. Csak az a baj, hogy ez pont ellentmond Kirakós elveivel, no meg az alkotások értelmével. Ha valami öncélú, az sosem sül el jól.

Sorozatként a Fűrészt 10/5-ösre értékelem.

Fűrész 3: 10/5 (az utolsó értékelhető rész)
Fűrész 4: 10/3
Fűrész 5: 10/3
Fűrész 6: 10/3
Fűrész 3D: 10/2

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Néha egészen egyszerű dolgok is rendkívüliek tudnak lenni, vagy éppen rendkívüli eseményeket indíthatnak be.  A Gran Torino pedig egészen elképesztően nagyszerű a maga nemében. A kocsiról elnevezett, így azt névlegesen a középpontba állított film köze a kocsikhoz igazából a nullához közelít, mely tökéletes szimbóluma mindannak, amit becsülünk és fontosnak tartunk az életben. Amiért megéri dolgozni, amiért mindent beleadunk. Mit tennénk, ha mindazt, mely az életünk jelképévé vált, elveszíthetnénk egyik pillanatról a másikra?

gra1

De ez  csak egyetlen kérdés. Mert a szomszédba olyan alakok költöznek, akiket ki nem állhatunk. Hogyan viseljük el őket, milyen a zsigerből jövő előítélet és milyen az, ha az előítéletünk fogságából hirtelen kizökkentenek minket.

A Gran Torino megmutatja az előítéleteink hatását, megmutatja a “rasszok” közötti ellentétek határvonalait és mindezt körültekintően. Az erőltetett drámaiság, a végesemény kibontakozása várható, már-már színpadiasan eltúlzott, az üzenet mégis átjön, ez pedig mindenképp dicséretére válik.

10/8

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

we

Egy magányos robot egy magányos, tönkretett bolygón. Egy mese, mely egyszerre szól néhány mesterséges intelligenciával megáldott kis robotról, kik szeretetre vágynak és egy mese, mely egyszerre szól Földünk szennyezéséről, a gépekben és a “jóban” való hitről.

A Wall-e egy mestermű, a maga nemében.

Értékelésem: 10/8

10/5 - Átlagos, Game Obscura

Hab und Gut, azaz “Gazdagodj meg ügyesen!” Ugyanis nem más a játék lényege, mint az, hogy minél gazdagabbak legyünk! De persze nem ám akárhogy, tőzsdézni kell, aztán a szegényeknek is adományozni, nehezen összegyűjtött vagyonkánkból…

Olvasd tovább!

10/3 - Nem ajánlott, Camera Obscura

Állandó sikoltozások, élettelen színészkedés, de még a látványvilág is katasztrófa. Három szereplőnk lezuhan a Föld középpontjába, állandóan mennek valamerre, állandóan zuhannak, sodorja őket víz, szél, vulkánkitörés, meg minden ami ezzel jár. De persze találnak pár gyémántot is és minden jó ha a vége jó.

Az Utazás a Föld középpontja felé egy óriási melléfogás.

Értékelésem: 10/3

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

A tipikus amcsi horror kellékei: egy csapat hülye tini, ahol mindenképp van egy-két szőke liba; egy jót akaró (vagy legalábbis úgy tevő) ismerős/haver; egy elhagyatott, bulialkalmas helyszín. Na, A romok ugyanígy kezdődött. Két dolog volt, ami mégis megmentette: az aktív nyaralásunk estéjén fáradtak voltunk már ahhoz, hogy másik filmet keressünk, az első 20 perc lagymatagsága után pedig kezdett a történet reményt kelteni.

A helyzet az, hogy számomra ez ki is teljesedett, mert a film hátralévő részében képes volt újat mutatni. Végre nem paranoiás egymás-elöl menekülős, vagy sorozatgyilkolászós módon folytatódtak az események, hanem egy kicsit megdöbbentő, különleges módon (persze a lényeg az nem változott, itt is hullanak majd, mint a legyek). Bár vannak hibái így is (egy-két logikátlanság és a magyarázatok hiánya), mégis egy nézhető, érdekes és elgondolkodtató műről beszélünk, melynek nagy előnye, hogy képes volt úgy újat mutatni, hogy a megszokott sablonnal dolgozott.

Értékelésem: 10/6

Megjegyzés: spoileres lista hasonló filmekről

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Az SW világ hatalmas. 2-2 órában nehéz mindent részletesen bemutatni. Nem véletlen, hogy a 2. és 3. rész között eltelt időt, a klónok és a droidok közti ádáz küzdelmeket egy sorozattal is szerették volna megismertetni. Az aktuális trendeknek megfelelően egy Disney-szerű rajzolt animációval van dolgunk, melyben hőseink a filmben szereplő karakterekre hasonlítanak – azonban gyakorlatilag sikerült őket érzelemmentes-műanyagként megalkotni. A sorozat beindítását egy 2 órás, “egész estés családi móka” animációra bízták, A klónok háborújára.

Anakin tanítványt kap, hátha az segít vegyes érzelmei feldolgozásában és együtt kell megmenteniük Jabba fiát, hogy a huttok a birodalmat és ne a sitheket támogassák.Az egyetlen dolog, ami a habosbabos, általános iskolás korosztálynak készült filmecskét megmenti, hogy sok-sok olyan információval gazdagodhatunk, mely a filmekből kimaradt. És egy SW-fannak ennyi is bőven elég, hogy megérje megnézni – mégha az egész olyan szenvedős is…

(Reméljük az idén megjelenő 3. és 4. rész között játszódó Rebels jobb lesz…)

Értékelésem: 10/4

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Amikor először vége lett A Pankrátornak, azt mondtam: elgondolkodtató, komoly dráma. Aztán amikor újból és újból megnéztem, akkor láttam meg csak igazán, mennyi mindenről, az élet milyen sok önálló kis részéről képes értelmesen, reálisan és brutálisan nyilatkozni. Nem belemagyaráz, nem vetíti eléd a rózsaszín ködöt, csak hagyja, hogy azt láss meg belőle amit te akarsz. Mintha a háttértörténet, maga a pankráció nem is lenne igazán fontos. Mert ami igazán fontos: az az ember maga.

Mickey Rourke a főszereplőhöz hasonlóan megjárta korábban a poklot, alakítása így tökéletesre sikeredett, de az egész koncepció remek: az enyhén kézikamerás felvételek, vágások és erre emlékeztetően kicsit szürkés-kopottas színek összhangja mesteri. Ha drámát, de nem szenvedős jajveszékelős és érzelemmanipulálós sok-napig-sírós drámát, hanem elgondolkoztató és megérintő filmet néznél, akkor is tedd meg, ha a pankráció hidegen hagy. Mert ez jóval több, mint szimpla pankráció… nem, mégsem. Inkább azt mondom: az élet maga egy igazi pankráció!

Értékelésem: 10/9

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Bár már régebben láttam az Eden Lake – Gyilkos kilátások című horrorfilmet, mélyen belém égett a története, a hangulata. Mindezt a rettentően nyomasztó légkörnek köszönheti. A film olyan ügyesen mutatja be, hogy az igazi horrort nem a vérben-fetrengős-fűrészes-látványközpontú, hanem a hétköznapi emberek és hétköznapinak látszó, de végül elfajuló cselekedetek sokasága indítja be, ahogyan arra korábban csak Hitchcock volt képes. És ez azért nem kis szó.

A történet lesújtó, komor és mindig akkor rúg belénk egy hatalmasat, amikor már azt hisszük, hogy jó irányba fordulnak a dolgok. Feszült, folyamatosan együtt menekülünk a főszereplőkkel és reméljük, hogy véget ér ez a rémálom. Bárhogyan is végződjön azonban, a horroron túl komoly kérdéseket vet fel az emberi természetről, a bizalomról, a másokban való hitről. Kemény, komoly, nyomasztó, drámai. Azaz hús-vér horrofilm!

Értékelésem:10/8

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

A Valami Amerika 2 hat évvel első része után olyan magabiztosan jelent meg, amit minden folytatás megirigyelne. A film egészében semmi felesleges nincs, minden túlzott szexualitást elfojtottak, viszont az egészséges és olykor túlfűtött erotika megmaradt, tökéletesen kiegyensúlyozva a “drámai jeleneteket”. Merthogy az első részhez képest ebből is erősen lefaragtak, és végre értelmet nyert az a fogalom is, hogy szerelem. A karakterek mindegyike nagyon jól működött, a zene annál inkább.

Bala, Tankcsapda, Mónika, Tompos Kátya, Bűvös Bűzös Bűnös város, “mit jelent az hogy fuck polisz”, a takarittonőőő(k). Csak néhány, a számtalan emlékezetes pillanat közül, amit ütős zenével és remek poénokkal vettek körül. Így kell vígjátékot csinálni (és visszahozni a hitet a magyar produkciókba… kár, hogy aztán a Magic Boys jól leamortizálta, amit ezzel felépítettek)!

Értékelésem: 10/8

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

1tumblr_muvhg87gFO1rkf709o1_500

2008-ban érdekes ötlettel találkoztam a mozik plakátjain. Valami India meg Legyen ön is milliomos ötvözetű dráma. Pff, kell a fenének, gondoltam, egyébként sem vagyok nagy keleti kultúra fan. Azóta már többször láttam ezt a “modern kalandfilmet” és a maga hibái ellenére (pl. túl boldogságos a befejezés és néhol túlságosan meseszerű az egész, és sosem csípem, ha valami ennyire hatásvadász) egy nagyon jól összegyúrt, ügyes, szép filmecske ez a milliomossá váló kisfiúról – aki pedig semmi mást nem csinált, mint élete tapasztalataiból megválaszolt néhány kérdést. Ő a Gettómilliomos.

Értékelésem: 10/8