10/2 - Katasztrófa, 10/3 - Nem ajánlott, 10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A Fűrész első két része megérdemelte, hogy önálló bejegyzésben foglalkozzak vele, a franchise azonban olyan kínlódást mutat be az ezt követő 5 (!) részben, amely inkább egy gyilkosos szappanoperába illene.  Viccen kívül, ha ezek a részek nem önálló filmként akarnának működni, hanem 45 perces sorozatként, amelynek csak a legelső része 90 perces, akkor egy átlagos, normális, néhol izgalmas, néhol gyomorforgató 18+ -os sorozatot kapnánk, összesen 1+12 résszel. Mert minden részben vannak nagyon jó eszmefuttatások (bár a vége felé közelítve ezek egyre erőltetettebbek), jó csavarok (az elképesztően borzasztó, önmaga paródiájává váló 7. részt csak a viszonylagos csavar menti meg), nagyon jó feladatok és nagyon jó mini-történetek (kedvenceim azok, melyek kirakósról szólnak).

A filmes megvalósítás, az eleve elrendeltetett kínhalál és a szándékosan a szenzációhajhászásra törekvés elrontja mindazt, ami pozitívum. A vért és a szenvedést nem eszköznek, hanem célnak tekinti. Ez a legnagyobb hiba, amelyet elkövethet horror film, itt pedig szinte mindegyik részben ezzel találkozunk. A belső morbiditásunk és erőszakos vágyaink testet ölthetnek, hogy kiélvezhessük a legbrutálisabb gondolatainkat, talán sosem ismert vágyainkat. Csak az a baj, hogy ez pont ellentmond Kirakós elveivel, no meg az alkotások értelmével. Ha valami öncélú, az sosem sül el jól.

Sorozatként a Fűrészt 10/5-ösre értékelem.

Fűrész 3: 10/5 (az utolsó értékelhető rész)
Fűrész 4: 10/3
Fűrész 5: 10/3
Fűrész 6: 10/3
Fűrész 3D: 10/2

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A Fermat szobája nagyon izgalmasan indít és a feszültséget képes sokáig fenntartani. Egy kísérlet részeseivé válunk a remek színészi munkának köszönhetően. Kérdés, hova torkollik, hova fajul a talány.

fermat-room-003

A film második felével kevésbé vagyok elégedett, a misztikum és a fantasztikum keveréke túlságosan földhöz ragadt módon és egyszerűen oldódik meg, miközben azért kapunk meglepetést rendesen. Talán itt érződik leginkább, hogy európai filmről beszélünk: a zárás feloldása és a misztikum megoldása nem működik igazán, és bár minden szál lezáródik, mégis lehet hiányérzetünk. Legalábbis nekem volt hiányérzetem.

10/5

10/5 - Átlagos, 10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

A Battlestar Galactica, azaz a Csillagközi romboló második évada korábban már kirúgta alólam a széket, és most is közel jártam hozzá, hogy feladjam. Nem elég, hogy rendkívül hosszú az évad (20 rész, ebből több “folytatjuk” jellegű félbevágott epizód), mindezt még azzal is megfejelik, hogy bővített verziók, mini-epizódok, különálló film is a vászonra kerül. Több utánajárást és alapos végiggondolást igényel az, milyen sorrendben, mely epizódokat tekintsük meg, mint amennyit ér a második évad. Pedig vannak kimondottan szuper ötletei, de sajnos kicsit önmagába dőlő homokvárrá alacsonyodik.

Battlestar-Galactica-Razor-images-8898dca6-a08d-47db-bf6e-382ae90d793

Miért mondom ezt? A 20 epizód, a bővített jelenetek, a Penge című különálló film (egyébként én e szerint a sorrend szerint haladtam) fele egyből mehetne a kukába. Nincs benne sem izgalom, sem univerzumkibővítő rész, sem mély gondolatiság. A másik fele ettől erőre kapna és úgy vágna le egy tockost a legtöbb sci-fi sorozatnak, amit öröm lenne nézni. Idősebb Adama és Laura konfliktusa, majd békülése tragikomikus. Részeken keresztül játsszák a sértett kisgyereket, holott előtte és utána is képesek racionális döntéseket hozni (az évad végén Adama döntése a választásokkal kapcsolatban hatalmas dolog). Kara és Lee karaktere szintén nevetséges, mintha folyton mindenkivel csak a szexet akarnák, az ezzel kapcsolatos részek voltak az évad legfárasztóbb jelenetei (Még Duallával is? Te jó ég!), a feketepiacos teljes epizóddal egyetemben. Gaius Baltar eddig folyton megvezetett mindenkit, most a sorozat végére őt vezetik meg. A számomra viszont tényleg überelhetetlen negatívum, hogy repdesnek az űrben, hónapok telnek el, értelmes utánpótlás nélkül, de a bulizás, a pia, a kaja olyan egyértelműen van jelen, mintha egy hajón csak szőlőt termesztenének, a másikon meg csak birkák legelnék a műfüvet a műdombon. Nem érződik, hogy valójában milyen kőkemény helyzetben van az egész flotta. A pontot az i-re pedig az elnökválasztási hercehurca jelentette a végén, amikor az egyik jelölttől megtudjuk, hogy a lakható bolygóra leköltözni értelmetlen dolog, csak pár órányit kéne rajta sétálni, aztán megyünk tovább… aaaa hova is?

Nyilván lehet erre azt mondani, hogy legalább a karakterek változatosak, vannak emberi hibáik, így még életszerűbb, de én pont ellenkezőleg látom. Jó, ha hibáznak, kell hibázni, ettől lesz hús-vér ember, de ne abban a dologban hibázzon már, amiben kimagasló! Ha így tesz, megkérdőjeleződik hozzáértése, képessége, helye – nem csak a vásznon, a szívünkben is.

BATTLESTAR GALACTICA -- "Razor" Episode 401/402 -- Pictured: (l-r) Tricia Helfer as Gina, Michelle Forbes as Admiral Cain -- SCI FI Channel Photo: Carole Segal

A sorozat egyik pillanatban fekete-fehér döntéseket és helyzeteket szül, a másik pillanatban pedig igazán ütős lapokat varázsol elő és olyan helyzeteket teremt, ami tényleg szívdobbantó. Az új romboló feltűnése, a cylonok tépelődése (az valami fantasztikus), Gaius és a Hatos közötti kapcsolat kibontakozása és megfordulása pedig zseniális. Az új cylonok, a Razorban látható fejlődésútjuk, mind nagyon komoly tűzerőt képviselnek, amiért talán megéri a 2. évad szerencsétlenségeit végignézni. Az évad utolsó pillanatai pedig székhez kötöznek, és új lökéshullámot indítanak el: ennyi naftával talán képesek leszünk a 3. évadot is szemügyre venni alaposabban.

A szürkés-feketés színek és a bezártság továbbra is fárasztó, ahogy a kamerakezelés is az, de nézzük ezt el neki. Sok hibája ellenére a BSG még mindig megállja a helyét, a Penge c. film pedig igazán odateszi magát, ha valakinek tetszett az első évad, akkor ne hagyja abba!

Penge: 10/6
BSG 2. évad: 10/5

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Követhet-e el bűnt az idő?

Az időutazás néha igen kellemetlen tud lenni. Például találkozhatsz saját magaddal, önmagad pusztulását idézheted elő, sőt, átírhatod a teljes jelent. No és persze belekeveredhetsz egy olyan hurokba, ahonnan nincs igazi kiút. Ezt a kiutat keresi főhősünk, aki drámaian komikusan rohan végzete felé, hogy önmaga végzetévé váljon. Okos kis film az Időbűnök, mely ügyesen teszi fel azokat a kérdéseket, melyek az időutazós filmek legfontosabbjai, miközben képes olyan üzenetet is átadni, mely messze van az időutazástól.

Izgalmas, sallangmentes, kiváló alkotás, ehhez nem férhet kétség.

10/8

10/7 - Élvezetes, Game Obscura

Most az Airships nevű könnyed családi játékot szeretném bemutatni. Érdekesség, hogy a BGG-s Jótékonysági aukción bukkantam rá erre a játékra és pont Plenni volt az, aki felajánlotta. Most már az én polcomon figyel a Queen Games kiadó által 2007-ben megjelentetett játék, melynek szerzője Andreas Seyfarth, nem más, mint a Puerto Rico, a San Juan és a Thurn und Taxis megalkotója.

Olvasd tovább!

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Érzelemmentesség, meg nem értés, egyhangúság, önértékelési hibák, apátia. Nincs annál rosszabb állapot, mint amikor már semmi sem érdekel. Hogy ez feljogosít-e arra, hogy vegyél egy guminőt, és a falud lakosságát csicskáztasd, mondván, hogy ő a te szerelmed?

Rossz vicc, nemde? Mégis egy ilyen abszurd történettel álltak elénk, ahol ráadásul a legtöbben megértőek, kedvesek és barátságosak e “szeszélyes hóbort” iránt. A nyáladzáson túl azonban érdekes élethelyzeteket, drámai pillanatokat is kapunk. A komolyra vett poénok, az életszerűtlen szituációk és a főszereplő egyhangúságát magáévá tevő alkotás így hiába tartalmaz komoly mondanivalót, hiába próbál értékes gondolatokat, erényeket bemutatni (és ennek követésére sarkallni), hamarabb dönt téged is depresszióba, vagy hamarabb éri el, hogy felállj a helyedről, esetleg áttekerd a jeleneteket.

A Plasztik szerelemben nem csak a történet, annak tálalása is túl művi és drámai ahhoz, hogy igazán mélyre hatoljon.

Értékelésem: 10/5

10/5 - Átlagos, Game Obscura

A 2007-ben megjelent játéknak három készítője van: Malcolm Braff, Bruno Cathala és Sébastien Pauchon. Közülük Cathala neve lehet a legismerősebb, aki többek között a Boomtown, a Mr.Jack, Senji, Shadows over Camelot alkotója is. Ezen játékok és a három tervező együttes alkotása, a játék gyönyörű megjelenése arra engedett következtetni, hogy egy kiváló alkotással lesz dolgunk, azonban (legalábbis én) csalódtam benne. Úgy adódott, hogy az első játék után általam javasolt szabályvariánssal is játszottunk – ami már sokkal jobb játékot hozott. Az eredeti és ezen módosított játékról is szó van ebben a játékismertetőben. Itt a Jamaica!

Olvasd tovább!

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

A hülyeség jó dolog – ha megfelelő időben és megfelelő módon van tálalva. A morbid vicceket szeretjük, de azért ott is van egy határ. Ha pedig mindenképp kifordítjuk a világot önmagából, akkor figyeljünk rá, hogy ne úgy tegyük, ahogy a Golyózápor.

Mert hiába a vicces alapötlet, a répával lövöldöző főhős, egy baba és egy tejcsárda, az akciójelenetek úgy fogják közre az egészet, mint egy hatalmas burrito. Így viszont csak amikor beleharapunk, érezzük, hogy a vicces salátán kívül a töltelék gyenge, béna, unalmas és korántsem lakunk vele olyan jól, mint terveztük. Néhány jó jelenet ellenére bárgyú és gyerekes, az egyértelműen az elvont poénokra hajazó film azonban kicsit céltalan…

Értékelésem: 10/4

10/7 - Élvezetes, Game Obscura

Ma egy összetett, 3-5 fős játékot szeretnék bemutatni. Bár már elég régóta a birtokomban van, sajnos csak ritkán kerül elő, mert szó, mi szó, nem egyszerű a játék és a kerettörténete sem vonzó a többségnek. Konkrétan arról van szó, hogy Kuba fővárosa mellett dolgozunk ültetvényeinken, a megszerzett építőanyagokból épületeket helyezhetünk területünkre, a megszerzett nyersanyagokkal kereskedhetünk és átalakíthatjuk őket a szigetvilágra jellemző árukra: rumra és cigarettára, amiket exportálhatunk, ezzel fontos győzelmi pontokat szerezve. Ezekhez a cselekedetekhez minden körben 5 segítőnk van: Munkás, Kereskedő, Építész, Munkavezető, Polgármester. De közülük egyet félre kell tenni, és adott körben az ő segítségét csak a parlamenti fázisban használhatjuk ki. Ez a rész adja a játék sava-borsát.

Olvasd tovább!

10/9 - Egyszerűen zseniális, Game Obscura

Ez a játék nem csak azért kedves a szívemnek, mert történelmi témájú, nem csak azért szeretem, mert szép (egyszerűen jó ránézni a játékra), nem csak azért, mert nagyon könnyen bele tudjuk élni magunkat az „arénaigazgató” szerepbe, hanem azért is, mert megunhatatlan, minden benne van, ami egy remek társasjátékból nem hiányozhat! Ez a Colosseum.

Olvasd tovább!

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Slice of Life – Dexter 2. évad

Slice of Life… Dexter 2. évad. Dextert megismertük, éli a maga kis életét. No de bármennyire is elővigyázatos, van úgy, hogy nem minden a terv szerint alakul. A vadító, de idegesítő Lila vagy az aranyos, de unalmas Rita? Igazán nincs is idő rájuk, Doakes folyamatosan Dexter nyakán van, sejti, érzi, tudja, hogy valami nincs rendben vele. Őrült versenyfutás az évad, amit számos poén, érdekes esemény (Deb + Caradine, az FBI ügynök kapcsolata) és a minden részben ott lapuló feszültség jellemez. Az egyik legjobb évad volt, végig lebilincselt.

Értékelésem: 10/8