10/2 - Katasztrófa, 10/3 - Nem ajánlott, 10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A Fűrész első két része megérdemelte, hogy önálló bejegyzésben foglalkozzak vele, a franchise azonban olyan kínlódást mutat be az ezt követő 5 (!) részben, amely inkább egy gyilkosos szappanoperába illene.  Viccen kívül, ha ezek a részek nem önálló filmként akarnának működni, hanem 45 perces sorozatként, amelynek csak a legelső része 90 perces, akkor egy átlagos, normális, néhol izgalmas, néhol gyomorforgató 18+ -os sorozatot kapnánk, összesen 1+12 résszel. Mert minden részben vannak nagyon jó eszmefuttatások (bár a vége felé közelítve ezek egyre erőltetettebbek), jó csavarok (az elképesztően borzasztó, önmaga paródiájává váló 7. részt csak a viszonylagos csavar menti meg), nagyon jó feladatok és nagyon jó mini-történetek (kedvenceim azok, melyek kirakósról szólnak).

A filmes megvalósítás, az eleve elrendeltetett kínhalál és a szándékosan a szenzációhajhászásra törekvés elrontja mindazt, ami pozitívum. A vért és a szenvedést nem eszköznek, hanem célnak tekinti. Ez a legnagyobb hiba, amelyet elkövethet horror film, itt pedig szinte mindegyik részben ezzel találkozunk. A belső morbiditásunk és erőszakos vágyaink testet ölthetnek, hogy kiélvezhessük a legbrutálisabb gondolatainkat, talán sosem ismert vágyainkat. Csak az a baj, hogy ez pont ellentmond Kirakós elveivel, no meg az alkotások értelmével. Ha valami öncélú, az sosem sül el jól.

Sorozatként a Fűrészt 10/5-ösre értékelem.

Fűrész 3: 10/5 (az utolsó értékelhető rész)
Fűrész 4: 10/3
Fűrész 5: 10/3
Fűrész 6: 10/3
Fűrész 3D: 10/2

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

feh

Dongó még csak kisfiú, de már most meghatározzák merre tart élete. A torna pedig kemény. Pláne a rendszerváltás előtti Magyarországon. Utólag persze izgalmas belegondolni, látva a Las Vegas-i sokadalmat: megérte-e a sok fájdalom? A Fehér tenyér a legjobb magyar filmek között van. Legalábbis nálam. Az a hangulat, amit áraszt magából, az a zavarodottságot, feszültséget keltő hatás-sokaság, amitől a végén már a fejünket fogjuk, biztosítja, hogy ne hagyjon nyugton minket ez az egyébként olyannyira igaz történet, hogy a szereplők fele saját magát játssza(!).

A szimbólumrendszere fenomenális, a nyitva hagyott kérdésekért pedig nem kár. Nem egy tucatfilm annyi bizonyos. Épp a határán táncol annak, hogy ne csapjon át művészfilmbe és még élvezhető legyen. Aki pedig szereti, ha mindennek meg van a súlya, aki szereti, hogy a film hagyja elmélyülni, gondolkozni, annak tökéletes választás. Debrecenieknek pedig még egy lapáttal rátesz az egészre, hogy számos jelenetet bizony itt vették fel.

Tenyerek elő, jöhet a fehér por!

10/8

10/7 - Élvezetes, Game Obscura

Szerintem nincs ember aki ne ismerné Ártúdítút, vagy ahogy verziószáma mondja: R2D2-t! No és a “Vigyázz 6!”, illetve az Uno/Solo kártyajáték is hasonló ismertségnek örvend. Ezt a két játékot (és még sok másikat, mivel világmegváltó gondolat, mechanika nem igazán jellemzi) is ötvözi egy fan-made produkció: Star Wars: Stolen Plans Card Game. A játékot Matthew Meadows készítette és tette közzé 2006-ban, melyet Vice jóvoltából volt szerencsém kipróbálni, magyar nyelven.

Olvasd tovább!

10/9 - Egyszerűen zseniális, Game Obscura

Bizonyára ti is találkoztatok már civilizációs játékokkal, akár táblás-, akár videojáték formájában. Az 1990-es években Sid Meier PC-s Civilization játéka etalonnak számított, amit azóta nem csak újabb PC-s játékok (tavaly már az 5. “kiadása” jelent meg), hanem társasjátékok is követtek; közülük a legújabb a Civilization Board Game (hamarosan magyar nyelven is elérhető lesz a hazai társasjátékboltok polcain). Azonban párhuzamosan az eltelt két évtizedben egyre-másra jelentek meg újabb és újabb hasonló felépítésű és szellemiségű játékok. Csak hogy a másik klasszikust is megemlítsem: Age of Empires sorozat (melynek szintén van táblajátékos verziója). Ezeknek a játékoknak a lényege az, hogy egy nomád faluból (tulajdonképpen a semmiből) létrehozzunk egy birodalmat, ami nem csak fennmarad az idők során, de eléri a XXI. századot, amikorra ő válik a világ vezető civilizációjává.

Többször elhangzott már ez az érdekes “civilizáció” fogalom. Igen nehéznek találtam saját szavaimmal megfogalmazni, így az Idegen szavak gyűjteményét (virtuálisan) fellapoztam és ezt találtam: társadalmi, gazdasági és szellemi műveltség. A most bemutatott játékban ennek megfelelően az lesz a győztes, akinek a birodalma a legműveltebb. De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen még el sem mondtam, hogy a Through the Ages (magyarul talán a “Korokon át” név lenne a helyes fordítás) játék mai bejegyzésem főszereplője. A 2006-ban megjelent, cseh Vlaada Chvátil szerző játéka igen komoly helyen áll a www.boardgamegeek.com ranglistáján, ahol jelenleg a 4. pozíciót foglalja el! De mitől is olyan sikeres a játék? A következő sorokban megpróbálok rá válaszolni, de a következő kifejezés jól összefoglalja: mert tökéletesen működik!

Olvasd tovább!

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Az előítéletek makacs dolgok. A kulturális különbségekkel együtt ezek ketten pedig elég nagy mértékben felelősek emberek, csoportok, társadalmak elválasztódásáért, a “klikkesedésért”.

A kazah nép nagy fehér gyermeke “USAnkába” utazva gyermeki ártatlansággal, saját neveltetéséből, körülményeiből, naivitásából fakadóan gyakorlatilag hülyét csinál önmagából és a számára különös amerikai polgárokból is. Áldokumentumfilmként (de számos jelenetet a valóságban tényleg doku-filmesként) leforgatott jelenetei egyszerre bicskanyitogatóak, szánakozást keltőek és botrányosan nevetségesek.

A Borat óriási geg és társadalomkritika egyben, szóval mi mást mondhatnék rá, mint azt, hogy JÓFÉLE!

Értékelésem: 10/8

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Zack Snyder és Gerard Butler olyan egyedivé varázsolta a spártai 300 harcos történetét, ami hatalmas sikert aratott – nem véletlenül. A vágás, a fekete és vörös színek kiemelt kezelése, a jelenetek már-már képregényszerű megrajzolása egy egyszerű történetből fantasztikus mesét csiholt, megtartva a történelem híres eseményének főbb vonalait.

gif1

A rajongás érthető iránta, pláne akkor, ha a művészi, lassúbb jeleneteknél nem csak a filmet magát nézzük, hanem beleéljük magunkat a szereplők belső küzdelmébe, lelkivilágába. Mert ez a film nem is igazán a vásznon, sokkal inkább a lélekben zajlik és úgy hívjuk: a bátorság, a becsület és lelkiismeretesség csatája a könnyű úttal, az árulással, a vágyakkal szemben. Te képes vagy igazi Leónidaszként kitartani a legnehezebb helyzetekben is?

Értékelésem: 10/8

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Senkinek egy szót se! Ezzel a címmel jelent meg 2006-ban – az Életrevalókkal nagyot dobbantó Francois Cluzet főszereplésével – ez az ígéretesen induló francia krimi-thriller. A történet szerint egy férj egyik este elveszíti feleségét. Párja meghal, őt leütik. 8 év kálváriája telik el, a férfit sokáig gyilkossággal vádolják, miközben több rejtélyes kérdés is felmerül a nő halálával kapcsolatban.

A 120 perc azonban nem tudott igazán lekötni. Abba a szokásos hibába estek, hogy fontos szereplőkről sokáig csak szóban beszéltek, de nem volt kihez kötni az arcokat. A férfi alakítása messze nem volt meggyőző, túlságosan közönyös volt minden percben. Logikai hibát szerencsére nem rejt a film, mégis erőltetett pálfordulások és események sokasága zúdul ránk – nagy lassúsággal. A “valódi tettes” és a nagy rejtély megoldása már a film felénél eszembe jutott, mint lehetséges megoldás, de ha nem így lett volna, akkor sem okozott volna nagy megdöbbenést.

Hosszú volt, unalmas és fantáziátlan volt (az alapötlet remek lett volna, ha jól valósítják meg és folyamatosan több végkimenetel lehetőségét is hordozta volna). Csak a krimi és a romantika szerelmeseinek javaslom.

Értékelésem: 10/4

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Mi, emberek vagyunk az egyetlenek, akik felfogjuk, hogy egyetlen biztos pontja van életünknek: valahogyan mindannyian meghalunk. Talán pont ez az a bizonyos pont, amiben igazán különbözünk az állatoktól, mert életünk minden percében megtörténhet ez Az esemény. Próbáljuk elkerülni, száz évet megélni (és közben minden percét kiélvezni), de bármikor bármi közbeszólhat. Akár egy tömegkatasztrófa is. Amit nevezhetünk akár terrorista akciónak, akár véletlennek, akár annak, hogy a bolygó ellenünk fordul, hiszen annyit bántottuk már szegényt. Ha pedig ennek hatására elvesztjük az önkontrollt, akkor az durvább bármilyen zombi apokalipszisnél.

tumblr_mwqvohMJpK1sn6gt7o1_500

Filozofálgatásomban idáig jutottam Shyamalan 2008-as filmje nézése közben, mely végig lekötött, és rémítő volt. Nem, nem ijesztő, nem horrorisztikus, egyszerűen amolyan “ez csak egy rossz álom lehet” érzést keltett folyamatosan. Mégsem nyomasztott, végig izgalomban tartott, gondolkoztatott. Az a fajta rossz álom volt, ami után felébredve van egy olyan (mazochista) belső érzésünk, hogy “azért jó lett volna tovább álmodni”… Szóval jó kis film ez, az atmoszférája hihetetlen (thx music) és ha időközben valamit logikátlannak is éreztem, utólag belegondolva azért rendben volt, van rá elfogadható magyarázat.

Mégis, hiányérzetem volt az utolsó fél órában. Oké, meg minden ez az egész szitu, a rejtély izgalmas és azért kezd megoldódni is, de mégis, most ezzel az egésszel mit akartak? Nagyon jó az alapötlet, nagyon tetszik, hogy most nem földönkívüliek jönnek, hogy igazán nem tehetünk ellene semmit és az esemény úgyis bekövetkezik. Az is érdekes, hogy pár hónap múltán, minden megy ugyanúgy tovább. De mégis üres az egész. Nincs az a fajta wááááá érzésem, mint A falu, vagy A 6. érzék után. Pedig mindkettőnek olyan a befejezése, hogy azonnali újranézést követel. Ez nem. Szóval megy a virtuális polcra a többi “baromi jó alapanyagból és jó kezdésből sokkal többet is ki lehetett volna hozni” filmek közé.

Értékelésem: 10/6

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

1tumblr_mv54rw2qQZ1sn6gt7o1_400

‘56 októberében megmozdult országunk. Országon belül is és kívül is komoly “pofonok csattantak el” és ezek hatását éveken, évtizedeken át éreztük. A Szabadság, szerelem tökéletesen ragadja meg azt az időszakot, melyet sokunk szülei, nagyszülei is átéltek. Ritka, hogy ennyire jól sikerüljön egy történelmi film, de ez kétségkívül ott van a szeren. Nekem tetszett. És igen, jó magyarnak lenni!

Értékelésem: 10/8

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Szomorkás sugárfertőzés

PU-239. No hype, no hollywood. Sugárfertőzés, mindennapi megélhetés. Élet, s halál. Boldogság és kilátástalanság. Szomorkás film ez egy igencsak speciális szituációról. De nem is igazán a történeten van a hangsúly, hanem sokkal inkább a mögöttes tartalmon: a gondolatainkon, azon, hogy mit tartunk fontosnak. Merengő, filozofikus alkatoknak, sőt, “depis” állapotban lévőknek is ajánlott filmecske ez – de sokat nem szabad tőle várni.

“A lepkegyűjtő emlék után kapkod és felgyűlik a holt anyag…”

Értékelésem: 10/5

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Kellemes vonzódás – Dexter 1. évad
Kár, hogy nem lehet moziban nézni, akkor lehetne Dexter menüt rendelni: “Vért és izzadságszagot tessék!” Dexter, 1. évad. No igen, ismét egy kevésbé szerencsés cím, de tisztázzuk: semmi köze Dexter laboratóriumához! 😉 Szóval nemrég végül hallgattam ismerőseimre és elkezdtem nézni a Dextert. Előítéletekkel és visszafogott érdeklődéssel vágtam neki az egyik legjobb thriller sorozatnak. Látatlanban beállítottam ezt egy unalmas, sorozatgyilkosok után nyomozós, átlagos “gyilkosos sorozatnak”. Érdekes volt, hogy részenként van egy-egy gyorsan lezajló gyilkosság, de mellette valami jóval nagyobb van kibontakozóban. Hmm. Dexter karaktere pedig rendkívül izgalmas, megéri a rá szentelt időt. Egyébként nem a legjobb évadról van szó, hiszen meg kell ismerni a szereplőket, az alapszituációt és a többi ilyenkor szokásos dolgot, nem szögez a képernyő elő, de kellemesen vonz. És ez bőven elég.
Értékelésem: 10/7