10/2 - Katasztrófa, 10/3 - Nem ajánlott, 10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A Fűrész első két része megérdemelte, hogy önálló bejegyzésben foglalkozzak vele, a franchise azonban olyan kínlódást mutat be az ezt követő 5 (!) részben, amely inkább egy gyilkosos szappanoperába illene.  Viccen kívül, ha ezek a részek nem önálló filmként akarnának működni, hanem 45 perces sorozatként, amelynek csak a legelső része 90 perces, akkor egy átlagos, normális, néhol izgalmas, néhol gyomorforgató 18+ -os sorozatot kapnánk, összesen 1+12 résszel. Mert minden részben vannak nagyon jó eszmefuttatások (bár a vége felé közelítve ezek egyre erőltetettebbek), jó csavarok (az elképesztően borzasztó, önmaga paródiájává váló 7. részt csak a viszonylagos csavar menti meg), nagyon jó feladatok és nagyon jó mini-történetek (kedvenceim azok, melyek kirakósról szólnak).

A filmes megvalósítás, az eleve elrendeltetett kínhalál és a szándékosan a szenzációhajhászásra törekvés elrontja mindazt, ami pozitívum. A vért és a szenvedést nem eszköznek, hanem célnak tekinti. Ez a legnagyobb hiba, amelyet elkövethet horror film, itt pedig szinte mindegyik részben ezzel találkozunk. A belső morbiditásunk és erőszakos vágyaink testet ölthetnek, hogy kiélvezhessük a legbrutálisabb gondolatainkat, talán sosem ismert vágyainkat. Csak az a baj, hogy ez pont ellentmond Kirakós elveivel, no meg az alkotások értelmével. Ha valami öncélú, az sosem sül el jól.

Sorozatként a Fűrészt 10/5-ösre értékelem.

Fűrész 3: 10/5 (az utolsó értékelhető rész)
Fűrész 4: 10/3
Fűrész 5: 10/3
Fűrész 6: 10/3
Fűrész 3D: 10/2

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

A Fűrész kettőn még csak apránként érződik, hogy el fog csúszni a franchise. Azt azonban, ami az első részt elképesztően jóvá tette, megpróbálták továbbvinni és ez mindenképp értékelhető. Itt kapunk egy rendőr apát, aki elfogja a kirakóst. Persze annak ez szándékos terve volt. Én mindig azokat az eseményeket tekintem fő szálnak, ahol a kirakós is szerepel. Ahol közelebbről szemügyre vehetjük ezt a sorozatgyilkost, aki próbálja bemagyarázni a nézőknek, hogy az, amit tesz, jó ügyet szolgál. És basszus, közel jár hozzá, hogy sikerüljön. Hogy végül miért nem sikerül neki, arról a vágás tehet – mindig átvált a “melléksztorira”, hogy valaki (vagy itt épp valakik) hogyan “játszanak”. Ami ráadásul elképesztően agyament sületlenség- és vértenger. Persze ezt is akarja kiváltani. Mindenki kap egy-egy olyan jelenetet, amitől szaltózik a gyomra, amitől a falat kaparja és ahol nem akar odanézni (de persze úgyis odanéz).

Jelen helyzetben egyébként az alapszituáció az, ami kevésbé fog meg, a főszereplő vergődése nem igazán jön át, sem őt, sem a fiát nem tudjuk sajnálni. A befejezésre azért összekapták magukat az alkotók (a tipikus fűrész receptnek ez kötelező eleme), de összességében nem érzem azt, hogy egy átlagos horrornál többet tudna. Abból meg tele a padlás.

10/6

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

tumblr_o0lmt79LCB1sn6gt7o2_1280A Galaxis útikalauz stopposoknak az igazi angol humor megtestesítője. Már-már a Monty Pythonnal versengő módon van itt minden ami abszurd humor. Aki bírja, az maximálisan élvezni fogja, akinek viszont nem ez a zsánere, talán jobb ha messzire elkerüli. A humor mellett azonban túlmutat a szokásos amerikai “röhögjünkegyjót” érzeten. Társadalomkritikája (nyomtatványok, imádlak titeket) mellett igen sajátos szemszögből magyarázza a létet és talán a legizgalmasabb kérdésekre keresi titkon a választ. És a Galaxis útikalauz talán a kérdés feltevésekor is tudta már: vannak kérdések, melyekre nincs egyértelmű válasz. Ezt felismervén önmaga paródiájává vált – szándékosan. És ez jól áll neki. Nagyon jól áll neki.

Értékelésem: 10/8

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Clive Owen és Vincent Cassel alakítása egészen parádés a Kisiklottak c. thrillerben. Az már kevésbé, hogy egyes részek kiszámíthatóak, egész érdekes kis beszélgetést lehetne kreálni abból, hogyan próbál a film a kiszámíthatóság és a kiszámíthatatlanság határán evickélni. De pont ez az evickélés (és Aniston kevésbé pozitív szereplése) érezteti: ez nem egy tipikus “félredugtam, fizetek, ha nem beszélsz” helyzet.

ani

A végére mindenesetre a főhős amúgy néha túlságosan is jellegtelen faarca ellenére, annak teljes érzelmi skáláját képesek vagyunk átélni. Eljutunk arra a pontra, hogy mi is szívesen leszámolnánk azzal a fickóval, aki a kislányával zsarolja ezt a “szerencsétlent”; pláne, ha soha nem derülne ki. Jó vonalvezetésű, a klasszikus értelemben vett igazi thriller a Derailed, de számomra nem az a többször nézős fajta, ahhoz – nekem – valami hiányzott belőle.

Értékelésem: 10/6

10/7 - Élvezetes, 10/8 - Kötelező darab, Game Obscura

Ma két kártyajátékot szeretnék nektek bemutatni, amik első látásra rengeteg közös vonással rendelkeznek. Az első játék a San Juan, mely a 103. helyet foglalja el a boardgamegeek ranglistáján (több, mint 11000 szavazat alapján). A második a Dicsőség Rómának, amit pár héttel ezelőttig minden magyar játékos is csak úgy hívott: Glory to Rome. Azóta azonban a játékboltok polcaira került a játék teljesen lemagyarított verziója. Ez a játék az előbb említett ranglistán a 92. helyen áll (több, mint 3000 szavazat alapján)! Ebből a közeli pontszámból is érzékelhető, hogy mindkettő remek játéknak ígérkezik. A kérdés már csak az: mely szempontok alapján jobb mégis egyik a másiknál! Ennek próbálok most utánajárni a játékok bemutatásával.

Olvasd tovább!

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Érthető, hogy sokaknak nem volt szimpatikus a Csillagok háborúja előzménytrilógiájának záró része, A Sith-ek bosszúja. Hosszú volt, túl nagy időt és túl sok cselekményt ölelt fel, Anakin átállása viszonylag hirtelen következett be, a vége nemcsak szomorú és komor volt, de döbbenetesen fájó, a zene pedig túl sok újdonságot hozott – hallom/olvasom ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt.

Számomra mégis épp ezen indokok miatt vált az egyik legnagyobb SW filmmé! Egyetlen perc holtidő nélkül, állandó akció és dráma, tökéletesen egybecsengő nyitó és záróképek: fantasztikus űrcsata, majd mester-tanítvány találkozó a Mustafar bolygón. Anakint megkörnyékezi a gonosz és sosem állt volna át, ha nem félti úgy Padmét, mégis, ahogy ezt felépíti az egész trilógia, bámulatos. Mert átérezhető Anakin cselekedete és elhiteti: ezt bármelyikünk megtette volna az adott helyzetben. A sokkolás mégsem Anakintól érkezik igazán, hanem az engem sokkal jobban lenyűgöző kancellár részéről. És most nem is elsősorban a Windu-féle párbajra gondolok, ami végül saját magát is elsorvasztotta, hanem arra, hogyan lavírozott állandóan úgy, hogy bármi történjék a világban, ő jöjjön ki jól belőle – és végül a birodalom teljhatalmú vezérévé váljon.

Az akciójelenetek és párbajok már-már túlontúl profik, és lélegzetelállítóak – még a droidok idétlen visítozását is képesek feledtetni, a hangtechnika, az effektek pedig brutálisan szólnak. A zene pedig tökéletesen illeszkedik a jelenetekhez, melyek ráadásul képesek végig magukon hordozni az eredeti trilógia egyedi vonásait. Anakin átalakulása pedig lenyűgözően komor és hiteles.

Vérbeli Star Wars film és szinte tökéletes lezárása ez a rész a bukdácsoló Baljós árnyaknak és a Klónok támadásának.

Értékelésem: 10/9

10/8 - Kötelező darab, Game Obscura

Sziasztok! Mai bemutatandó játékom nem más, mint az Arkham Horror. A leírás körülbelül 20-25 lejátszott játék után született, mialatt több típusú/korú/nemű játékosokkal játszottam eme egész jó kooperációs játékot.  De kezdjük az elején, mi is ez az Arkham Horror kooperációs játék? A kooperációs játékok lényege, hogy a csapat (többnyire) egy cél érdekében tevékenykedik: le akarják győzni a játékot. Ez sokféle háttértörténet szerint történhet, csak néhány példa: lovagok vagyunk (Shadows over Camelot), süllyed a tengeralattjárónk (Red November), vírusok lepték el földünket (Pandemic), űrhajónkon cylon van (Battlestar Galactica), vagy éppen szörnyek ellen kell megküzdenünk (Arkham Horror), stb.. Mi most utóbbiról beszélhetünk, meg kell mentenünk a világot a szörnyektől és az úgynevezett Mérhetetlen Véntől, aki tulajdonképpen a „főszörny”.

 

Olvasd tovább!

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Bravúros feltámasztás
Apu kezdődik! Anyu kezdődik! Batman kezdődik! A trilógia leggyengébb darabja, és mégis a székhez láncol. Egy szuperhős filmnek sincs olyan jó felvezetése, bemutatása, mint ennek. A hullámok jönnek-mennek, alig van egy nyugodt percünk; és még sincs tengeri betegségünk: a hajó, melyen utazunk oly biztosan szeli a habokat, amit sok más alkotás megirigyelne. A 2005-ös Batman első része nem remekmű, de bravúros feltámasztása egy rég elfeledett hősnek. Az igazságosság és a remény hősének!
Értékelésem: 10/7