10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Ha vannak mondatok, amiket megjegyeztem a Harmadik típusú emberrablások sorozat után, akkor azok nem a kislány folyamatos filozófiai magaslabdái lesznek, hanem az, hogy “Te vagy nekem a világmindenség”,  illetve az, hogy “Minden nap szeretlek, vasárnap kétszer.” Ez a 10 részes minisorozat (őszintén, hogy nevezhetnek minisorozatnak egy részenként 80 perces művet?) a 2000-es évek elején, “az”idegenek elrabolják az embereket” láz záró hullámainak egyikét igyekezett meglovagolni. Már túl voltunk a ’80-as és ’90-es évek minden UFO történetén (ami akkoriban azért elég menő is volt), az X-akták pedig gyártósorra vitte a sci-fi szerű, hátborzongató történeteket. 2002 volt az az év, ahol a Jelek és a Taken (ez a kritikámban tárgyalt sorozat eredeti címe) még egy utolsó pohárnyit felhajtott ebből a különös világból, majd átadta a helyét az új generáció történeteinek és műfajváltásainak (Marvel filmek, és Netflix).

Olvasd tovább!

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Ha megcsörren egy telefonfülke telefonja amikor te épp arra jársz, az elég bizarr, nem? Pláne, ha a hívó tudja a neved és a kis titkaid. Az pedig, hogy mindezt valami magasztos célra szeretné használni, remek dolog. Csak kár, hogy a túloldalon egy igazi, hidegvérű “mutáns” epedezik verejtékező homlokodért.

201504270841_phone-booth-2002-1

A fülke egy minimál-helyszínes, meglepően rövid, feszültséggel teli  thriller arról, mennyire védtelenek vagyunk, ha a hazugságok ösvényein járunk. Tanulságos, kellemesen konfrontatív filmről van szó, melyben nincs pozitív vagy negatív főhős, a párbaj mindkét résztvevője egyaránt egyszerre pozitív és negatív. Ez pedig elegendő meglepetést és végigtartó lendületet hordoz. Ajánlom.

Értékelésem: 10/7

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Hogyan adjunk katasztrofális magyar címet, újabb felvonás. Az utolsó éjjel, azaz a 25th hour esetén semmi nem indokolta, hogy ne “A 25. óra” legyen a címünk. De hát ez van, ezt kell szeretni. Ahogyan a főszereplőt is. Szeretni kell. Róla szól minden (látszólag). Egy drogárus, aki lebukott. És holnap börtönbe megy. Nem kis időre. Jogos volt a büntetése? Tagadhatatlan. /Végre van egy film amiben nem az igazságtalanság ellen harcolnak./ Mégis, ez a pasi, Edward Norton mindent megtesz azért, hogy megkedveljük. Még egy cuki kutyát is befogad, hogy szimpátiánkat megszerezze. A haverjaival is jól elvan, körbelátogat még pár arcot, élvezi a szabadságot. Én mégsem tudtam megkedvelni úgy igazán ezt a Monty srácot. Csak együtt éreztem vele…

tumblr_nqe4riM9gV1sn6gt7o1_1280

Mert neki ez az utolsó estéje idekint. És látjuk az utolsó nap, az utolsó órák és az utolsó percek borzalmait, belső vívódásait; a helyzet sajátos, komor drámáját. És hiába nem akarjuk megkedvelni ezt a figurát, valahogy megkedveljük azt, aki lehetett volna. Akivé válhatott volna. És talán pont ez az üzenet az, amit az egyébként fantasztikusan alakító haverjai is átélnek: vigyázz, ne feszítsd túl a húrt, mert bajba kerülhetsz. És talán ez az az üzenet amit a film a maga sajátos ütemében próbál belénk pumpálni, mint valami amerikai drogdíler…

Értékelésem: 10/7

10/6 - Jó alkotás, Game Obscura

Amikor sokan izgünk-mozgunk az asztalok körül és valami egyszerűre, gyorsra vágyunk, amit akár 7 személy is játszhat, akkor érdemes elővenni a Bang! című kártyajátékot! Szánom-bánom, de már most jelzem: ez nem a békét szerető társaságnak való! 🙂 Valamint ígérem, több ikerszót nem fogok használni, legfeljebb hébe-hóba! 😉

Olvasd tovább!

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

A Sötét zsaruk 2 méltó folytatása lett az első résznek. Persze az úgy ütött, önmagában, a semmiből, itt pedig már sejthettük mi fog következni. Viszont volt egy színvonali határ aminél lejjebb nem engedtek. Az ötletes poénok helyét most egy kutyával és a történet csavarával vették át (hogy hozzunk vissza egy szereplőt, akit az előző rész végén eltüntettünk), de ez is volt olyan jó, hogy ne hiányoljunk semmit.

A történet kevésbé volt könnyed, azért az izzadságszag érezhető rajta, illetve a 2000-es évek elejére jellemző: “10 percenként reklámot fogunk megvillantani” jelleg is erőteljes, de képesek voltak ezt is ésszel művelni (a tonhalreklám tökéletes). Szóval kaptunk egy vicces, jópofa folytatást, ami bár nem nő fel a nagytesóhoz (kevesebb eredetiség van benne), mégis elég jó ahhoz, hogy bűnös érzések nélkül megnézzük száztizennyolcadjára is! Elő a videókazettát BDRipet!

Értékelésem: 10/7

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A változás maga az ember. És a változás elkerülhetetlen, ahogyan az ember jellemváltozása is. Ennek alapvető feltétele pedig az érzelmek viharos tengere. Ha a vihart megszüntetjük, ha a villámokat elkergetjük, akkor csak egy unalmas és semmilyen vízfelszínt kapunk. Az Equilibrum gyakorlatilag ezt az unalmas vízfelszínt mutatja be: mi történne, ha a béke megőrzése érdekében megszüntetnék az emberi érzelmeket.

A válasz egy szürke, kidolgozatlan akciófilm keretében érkezik, de attól, hogy a víz tiszta, van az a mélység, ahol nagyobb vihar tombol, mint odafent bármikor is. Christian Bale pedig “Gyilkos nyugalom“mal adja tudtunkra a közhelyet: az ember mindig felülemelkedik magán, helyet ad az újnak és a változásnak, még akkor is, ha ez később csak nagyobb veszedelembe sodor mindenkit…

Értékelésem: 10/5

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Anakin felnőtt. Legalábbis azt hiszi. És jó abban, amit csinál. Nagyon jó. No és persze, mint minden tini, szerelmes. Túl idős volt már ő ahhoz, hogy padawan legyen, nem vált teljesértékű jedivé. Hiába a képességei, ha a lelke folyton lázong és ha kételyek lakoznak benne.

Hogy mi történt Anakinnal 10 év alatt, nem igazán derül ki, csak sejthető. De mindezért kárpótol minket a küszöbön álló háború, A klónok támadása. A háború kitörése a klónok és droidok között remekül felvezetett, a nyomozás, a klónozók, Jango-Fett, közben Anakin féktelensége és vágyai pedig nem segítenek a helyzeten.A droid-gyárban C-3PO szerencsétlenkedésén és a nyálas romantikázáson kívül azonban nagyon rendben van az egész. A zene talán most a legkevésbé karakteres és mondanivalóból is kevesebbet kapunk, de nagyszerűen vezeti fel a 2002-es II. SW darab a trilógia záró epizódját.

Értékelésem: 10/7

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Mit lehetne mondani a Valami Amerika első részéről? Azt, hogy a vígjáték megjelölés végre tényleg poénokat, vicces helyzeteket, jó ötleteket rejt. A színészgárda rendben van, az alapötlet szintén jó, a zenék szintén. A film minden egyes perce túlteng a szexualitástól, ami egyes jelenetekben ugyan valóban nagyot üt, de többnyire felesleges.

A majomjelmez, a dunai jelenet, Terike néni, a magyar-angol dumák, a rendőrökkel való találkozás, a kocsmai beszélgetések, a tehenes gatya azonban mind emlékezetessé varázsolják, ami magyar film esetében különösen dicséretes.

Értékelésem: 10/6

 

10/5 - Átlagos, Game Obscura

A Wooly Bully nevű játékkal fogunk közelebbről megismerkedni. Ebben a játékban leginkább bárányokkal fogunk találkozni, de mint minden bárányokkal foglalkozó műben megjelenik a farkas, itt sem várat sokat magára. Ahol viszont farkas van, ott (remélhetőleg) vadász is van!

Olvasd tovább!

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

Érdekesen ötvözi a sci-fi, a misztikum, a krimi és az akciófilmek stílusjegyeit a Különvélemény. Fantasztikus alakítások, mesteri történet, szuper képi világ és remek kérdésfelvetések. Vajon a bűn akkor is bűn, mikor megszületik róla a fejünkben a gondolat? Vajon láthatja előre bárki a jövőt, akár képesség, akár technológiai vívmány, akár matematikai számítások (lásd: Asimov Alapítvány-sorozata) révén; és ha így történne, hogyan cselekednénk? Vajon van választásunk, vagy sorsunk előre “meg van írva”? Jó kis populáris rendezésű, a színészi alakításokban is jól teljesítő esti mozi ez.

1tumblr_ln5mr4r8Uu1qggdpfo1_500

“Akarod látni a jövőt, Winston?” /1984/

Értékelésem: 10/8