10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

7 rész, 6 családtag, 1 észvesztően jó sorozat. A Simpson család és a Jóbarátok mondhatni megágyazott a Family Guy-nak (magyarul: Családos csávó, de kizárt, hogy bárki így használja), amiben megtudhatjuk, hogy a kisgyerekek miért kakilnak be folyton, miért törik össze a játékaikat és miért nem hagyják nyugton az anyucit; amelyben a kutya mintha mindenkinél értelmesebb lenne; amelyben percenként jönnek a vicces helyzetkomikumok. Fárasztó, de okos, vicces, kellemes a Family Guy első évada, nem véletlen, hogy azóta is töretlenül menetelnek.

Értékelésem: 10/8

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

E hónapban lett 1 éves a camera-obscura-csibu Tumblr oldal. Az elmúlt évben sok-sok filmélményt próbáltam átadni rövidebb-hosszabb bejegyzések formájában. Pár hónapja már kereshetőek a filmek a honlap oldalsó sávjában évszám és típus alapján is. Remélem szívesen olvastok, és titkon bízok benne, hogy filmajánlóim segítenek az esti mozi kiválasztásához.

Most azonban elértünk nem csak az első évhez, hanem a 200. bejegyzéshez is. Ennek megfelelően a 100. bejegyzésben elindított hagyományt folytatva, most A kétszáz éves emberről osztanám meg gondolataimat. Az 1999-ben készült, Isaac Asimov történetét feldolgozó film nem másról szól, mint arról, hogy a közeli jövőben egy robot mesterséges intelligenciájának köszönhetően olyan tulajdonságai alakulnak ki, melyek csak az emberre jellemzőek (pl. kreativitás, művészi készség). Ez arra ösztönzi gazdáját, hogy fejlessze, lehetőséget adjon neki a kibontakozásra. Egy kétszáz éves útra lépve a bádogember végül hús-vér “robottá” válik. De hogy egy robotból válhat-e igazi ember, lehet-e valóban szerelmes, elviselné-e ezt társadalmunk és mi is pontosan a szabadság? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.

100
Az egyébként kicsit lassúcska film nélkülöz minden akciót. Tényleg a robotról szól minden. Nincs lövöldözés, nincs futkározás, ellenben van egy robot, akit nem mellesleg a nemrég elhunyt Robin Williams alakít – kiválóan. A kétszáz éves emberben az tetszik igazán, hogy képes úgy elmélyíteni a nézőt, hogy ő maga megkérdőjelezhetetlen választ ad kérdéseire. Bár nem mindent magyaráz meg, mégsem hagy nyitott kérdést. Nyújt egy alternatívát, de értelmes, logikus módon vezeti végig a nézőket – még ha nem is mindent magyaráz meg.

Kicsit mégis olyan mesésnek tűnik az egész. Fájdalmasan kimaradt a jövő társadalmának elemzése, és az ember által a robot felé kimutatott érzelem is jóval kisebb jelentőséget kap – holott a robot élete igazából nem is önmagáról kellene, hogy szóljon, hanem arról, hogy rámutasson az ember életére, a születéstől a halálig tartó útjára. A robot életének csak egy olyan fő szálnak kellene lennie, ami ahhoz segít, hogy megértsük az emberi életet, hogy végiggondoljuk saját éveinket. Mert így csak egy robotról szól az egész, aki egy programozási hiba miatt annyira ember akar lenni, hogy ezért mindent felad. A néha műdrámának, hatásvadásznak tűnő jelenetek sem a pozitív oldalt erősítik, de annyira azért nem lógnak ki a filmből.

Összességében egy elgondolkodtató, jó kis sci-fi ez, de vannak súlyos hiányosságai. Ettől függetlenül abszolút a nézhető kategória.

Értékelésem: 10/6

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Végre ez is eljött, ismét (ki tudja hanyadszorra) nekiültem a Star Wars (alias Csillagok Háborúja) eposznak. Mivel szvsz a legkirályabb epikus mű amit valaha készíthettek, elfogult vagyok az SW világgal szemben – mégsem vagyok (annyira) elfogult annak különböző részeit önmagában nézve.

A történetben első, Anakin kisfiúként történő – már-már Disney-szerű -, Baljós Árnyak rész ugyanis talán a leggyengébbre sikerült epizód. Sokan ezt a hibát Jar-Jar megjelenésében, a kevésbé darth-os hangulatban látják, szerintem ez (annyira) nem is vészes. Hiszen ekkor még valóban csak lappang a sötét erő és a jedik nem is tudják, milyen veszély közeleg arra a köztársaságra, ami talán már annyira nem is köztársaság…

Na jó, erről tényleg sokat tudnék írni, beszélni, a lényeg az, hogy a jediket nem ismerjük meg igazán jól, a klasszikus trilógiához a “midikloriánok”-on és a jedi tanácson kívül nem kapunk elegendő “bővítményt”. Persze van nagy csata-jelenet, és számtalan olyan vágás, ami tökéletes párhuzamba állítható az 1977-es IV. Új reménnyel.

A film önmagában nem rossz, az SW világához képest viszont komoly hiányérzetem van.

Értékelésem: 10/6

10/8 - Kötelező darab, Game Obscura

A TIKAL az összes év játéka közül az egyik legfajsúlyosabb játék, melyben a taktikázás és a stratégia szerepe óriási. A játékidő így igen sokáig elhúzódhat, de a játék grafikája, a történet és a nagybetűs Élmény kárpótol minket ezért a pár óráért! A társasjáték legnagyobb előnye, hogy kezdőknek és tapasztaltaknak ugyanolyan kihívást jelent, így bátran ajánlom mindenkinek, aki még nem ismeri!

Olvasd tovább!

10/6 - Jó alkotás, Game Obscura

Mi is ez a Schotten-totten? Skóciában vagyunk, ahol két nagy törzs csatázik egymással, abból az apró okból kifolyólag, hogy ki tudja megszerezni előbb a zöldellő mezőket! A Skót MacHóttok két nagyobb törzsből állnak: déli Hóttemetik és északi Hóttemetik. A két játékos ezen törzseknek egy-egy irányítója. Ebből már ki is derült, hogy két személy részére készült ez az először kicsit bohókásnak tűnő, mégis komoly, de egyszerű taktikai kártyajáték. Reiner Knizia nem kis név a társasjátékos piacon, eme népszerű játék is az ő kezei közül került ki.

63 lapból, 9 határkőből és 54 számozott lapból áll. Utóbbiak 6 különböző színben, 1-9-ig terjedő számsort alkot. Ezek a csapatok. Minden játékos megpróbál egy-egy határkőhöz erősebb csapatokat kiállítani, mint ellenfele. Ha már biztosan erősebb a csapata, a határkő az övé! Ha valaki három egymásmelletti határkövet, vagy 5 különböző helyen levő határkövet birtokol, nyert! A csapatok erősségének eldöntése hasonló a pókerhez, melyre nem térnék ki, itt egy kép (a kecskeméti társasjátékos weboldalról származik), amin látható a különböző csapatok erőssége és felállása.

A játék inkább taktikai, mint stratégia kártyajáték, nehéz előre gondolkozni, mert a szerencse szerepe elég nagy, nem tudjuk, milyen kártyák kerülnek hozzánk. Az aktuális állapotnak megfelelően kell minél jobb döntést hoznunk. Csendes, gyors, izgalmas menetek jellemzik a Schotten-tottent, mely kiváló felvezető, vagy levezető játéknak!

10/6

10/9.9 - Szinte tökéletes, Camera Obscura

Küzdelem az élet?

Az ember az egyedüli lény a földön, mely úgy éli le életét, hogy tudja: egy napon véget ér a földi pályafutása. Hogy aztán hogyan tovább, van-e tovább, az csak hit kérdése. Ettől függetlenül egy biztos: valahogyan de el fog jönni a vég. Mi mégis, ennek dacára képesek vagyunk boldogan élni, képesek vagyunk mosolyogni, nevetni, megbántani másokat, olyan dolgokon filozofálni, merengni, rengeteg időt tölteni, ami pár nap, pár év múlva a teljes feledés homályába vész. Mint egy ködfátyol, úgy borul életünkre mindez. Hogyan lehet együtt élni ezzel, hogyan lehet feldolgozni? Jogos kérdések.

A Halálsoron filmben is folyamatosan meg kell küzdenünk velük. Jobbnál jobb jelenetek, sajnálható, szerethető, gyűlölhető karakterek. Tom Hanks és Stephen King gondoskodtak róla, hogy ezek után átértékeld az emberi lét minden percét. Azt kell mondanom: ezt a filmet mindenkinek LÁTNI KELL!

Értékelésem: 10/9.9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Miért félünk egyedül a sötétben?

Nem hiszek abban, hogy az emberek haláluk után itt járkálnak közöttünk és különböző módokon kommunikálhatunk velük. Nem hiszek abban, hogy vannak különleges képességű emberek, akik ilyesmikre lennének képesek. Ha azonban kétségek gyötörnének e nézetemben, csak meg kellene néznem a Hatodik érzéket. Ahogyan a Mátrix megmagyarázza a Déja vu-t, úgy magyarázza meg Bruce Willice filmje azt, hogy miért félünk egyedül a sötétben, miért van olykor hidegebb a szokásosnál, vagy miért tűnik el néhány dolgunk…
Ha szeretnénk klasszikus horrort nézni, ahol nem öncélú a történet, ahol nem a vérengzés a lényeg, ahol nem csak egy szokatlan sztorit mesélnek el, hanem egy hátborzongató, nyomasztó, de közben komoly kérdéseket felvető és hatalmas pofonokat leosztó filmet szeretnénk nézni, ami egyszerre megható, bűbájos és taszító, akkor ez tökéletes választás. Figyelem! Filmtörténeti klasszikussal van dolgunk! És ha valakinek nem tetszik a műfaji meghatározásom a “horrorra”, akkor kisegítem: 1999-ben, ez még annak számított – ma már sajnos más utakon jár ez az egyébként komoly létjogosultságokkal büszkélkedő stílus…

Értékelésem: 10/9