10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Van az úgy, hogy rádöbbenünk: hibáztunk. A legnagyobb hibáink pedig sosem azok, amiket azonnal észreveszünk, amiket ismerünk, de elmismásoljuk. Azok a hibáink szólnak a legbrutálisabbat, amiket évekre visszanézve ismerünk fel, melyek alapvetően határozták meg az életünket. Persze nem ismerjük a jövőt, elképzelhető, hogy – már csak a rajtunk kívülálló körülmények összjátéka miatt is – ha ismerjük, mit hoz a jövő, akkor is így cselekszünk. De arra rádöbbenni, hogy tehettük volna másként is, nagyon durván a földhöz vág.

rb

Ilyen földhöz vágó film a Good Will Hunting, mely amúgy lassú, néhol nyálas, máshol viszont kifejezetten erőteljes. Olyan kérdésekkel bombáz, hogy mi az értékrended, mit akarsz elérni az életben, mit akarsz kezdeni magaddal. Lehet csupán úszni az árral, vagy hagyni magunkat befolyásolni mások által és olyan életet választani, amelyet később megbánunk. De a lényeg nem a döntés, nem a választás. Nem az a kérdés, hogy mihez kezdesz pontosan. A kérdés és a figyelem arra kell, hogy irányuljon, hogy előbb felismerd: cselekedned kell; aztán ráébredj, pontosan mi a te életed célja, mi az ami téged boldoggá tesz, mi az amiért képes vagy minden nap újra és újra felkelni.

A Good Will Hunting talán pont arra képes, ami az egyik legfontosabb: nem megmondja, hogy mit tegyél, hanem arra sarkall, hogy nézz szembe önmagaddal és légy az aki leginkább szeretnél lenni, úgy, hogy teszel is érte. Ez a jövőd kulcsa. Jó töprengést!

Értékelésem: 10/9

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Az Alien történetek sora nem állhat le, a 4. rész, a Feltámad a halál pedig egy nagyon különös koncepciót vázol fel. Az eddigi Alien-filmek egyik legkeményebb jelenete mellett egymás után érnek minket a meglepetések, a záró képsorok zsenialitása pedig megkérdőjelezi mindazt az önfeláldozást, amit részeken keresztül láthattunk Ripley-től.

Az anya-gyermek kapcsolat, az egyéni önfeláldozás, a világ változása, a robotika lélektana mind-mind jelentős szerepet kap az egyébként talán leggyengébb megvalósítású részben. A már-már B-kategóriás színészválogatás és vágás, a béna szörny-imitáció CGI semmi ahhoz képest, hogy a filmben a “terroristák” rémképével is játszanak, a karakterek gonoszságával/jóságával pedig még úgy sem sikerül jól játszani a rendezőnek, hogy az előtörténetük alapján ez alapvető elvárás lehetne.

Az is könnyen szemet szúrhat, hogy maga ez a Resurrection rész sem veszi halálosan komolyan önmagát. Már a nyitójelenet is erre hajaz, de a szereplők különböző, morbid-vicces stílusú megnyilvánulásai, oda-oda mondogatásai is mindig emlékeztetnek róla: ne vedd komolyan, ez az egész rész csak egy forgatókönyvíró szörnyű álma.

Az Alien sorozat “befejező” része viszont nem rémálom. Különc, de megfelelően illeszkedik az eddigi művek sorába és számos emlékezetes jelenetet tartogat számunkra!

Értékelésem: 10/6

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Ejjha, nagy lemaradásban vagyok. Ez a hétvégi Nymphomania durván kicsinált. Örültem is neki, amikor kiderült: Men in Black szűztelenítésre van szükség kedves családtagjaim körében. Az általam már milliószor látott, zseniális magyar címmel büszkélkedő Sötét zsaruk pedig engem is meglepve, ismét szórakoztatott.

Sok-sok év után, ismét képes volt mosolyra késztetni, megnevettetni, tényleg kikapcsolni. Néhány eszement, kreatív ötlet, brutálisan jó színészi játék, és egy jó filmes gondolat. Nem kell több hozzá. Lehetne itt beszélni a nyálkás-undormányos-csúszómászók és az emberi szerelem közti különbségekről (vagy hasonlóságokról?), lehetne néhány mondatot szentelni az “egy fecske tücsök nem csinál nyarat” közmondásnak, vagy ódákat lehetne zengeni a tökéletesen passzoló köznapi utalások özönéről, de ehelyett csak azt tudom mondani: nézzétek meg, egy porcikájában sem érezni, hogy lassan 20 éves évfordulóját ünnepelhetjük!

Értékelésem: 10/9

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Élvezhető B kategória? Igen, ilyen is van. De azért sokat segít a dolgon, ha nem öncélú, hanem mondanivalóval is megspékelt alkotásról van szó. A Csillagközi invázió márpedig ilyen. Ironikus, gunyoros, a fasizmust és a náci Németországot kifigurázó film azonban önreflektáló is. A szereplő tini-bálványok széttrancsírozódása, az állampolgárság, mint a leginkább vágyott fogalom egyszerre reflektál önmagára és világítja meg azt: nem biztos, hogy az amerikai katonaközpontúság nem egy leányvállalata a Hitleri érának.

Huh, komoly gondolatok. Mégis ezt váltja ki belőled, ha megnézed a Csillagközi inváziót, a sci-fit, mely olyan rossz, hogy az már jó.

Értékelésem: 10/6

10/8 - Kötelező darab, Camera Obscura

gattaca_620x349

A Gattaca igazi sci-fi. A lehetséges jövő egy kis szelete ez, mely döntéseinkről és az önmagunkba vetett hitről, álmainkról szól. A futurisztikus, de a technikai kütyüket nélkülöző képi világ alapján a legminimalistább sci-fi amit valaha láttam – de ettől lesz igazán “kortalan” az alkotás: a cselekmény tulajdonképpen bármikor megtörténhetne. A lassan, de izgalmasan, az űrhajók kilövéséhez hasonló tökéletességgel megvágott filmbe krimit csempésztek, de ez is az elviselhető határon belül van (a Szárnyas fejvadászhoz képest ez is teljesen minimalista – sőt igazán nem is tesz kíváncsivá, hogy mégis ki volt a gyilkos, ez itt teljesen másodlgaos – mégis állandóan a ‘82-es klasszikus jutott róla eszembe). Mondanivalóját nem sablonosítja le: ezernyi kérdés, téma és lehetőség jön felszínre. Sci-fi rajongóknak alapmű!

Értékelésem: 10/8