10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

“Még szerencse, hogy sisakot visel, uram!“ – mondja a főparancsnok Lord Helmetnek miután sikerül elképzelhetetlen sebességre kapcsolni. Az Űrgolyhók tökéletesen mutatja be, hogyan kell egyetlen alkotást (Star Wars) teljes egészében kifigurázni, úgy, hogy az valójában is vicces, emlékezetes legyen. Bár ehhez sokat merítenek az angol humorból, ami miatt azért fárasztó jelenetekre kell készülni, de ha átengedjük a hülyeséghatárunkon a marhaságokat, kegyetlenül jól érezhetjük magunkat. A film célja pedig éppen ez!

Értékelésem: 10/7

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Nem is tudom mi a rosszabb: ha a szüleid gyerekként eltiltanak attól a mesétől amit legalább tízszer megpróbáltál végignézni, de már csak a vágy és néhány képkocka halvány emlékképe él emlékezetedben (meg az a tv amihez még nem létezett távirányító, csak egy hatalmas gomb az elején); vagy az, ha felnőttként megnézve a filmet hatalmasat csalódsz benne (ráadásul még az is kiderül, hogy szüleidnek igaza volt…)?

Én mindkettőt átéltem, legalábbis a G.I.Joe – A mozifilm kapcsán. Ez az 1987-es amerikai rajzfilm egy halom fura katonát állít szembe egy másik halom fura szerzettel, akik inkább emberszerű állatok, mint állatszerű emberek. A rajzfilmsorozatot egyébként nagyon jól kiegészítő, sőt, Kobra-parancsnokkal kapcsolatban komoly csavart is tartogató egész estés animáció azonban nem szól másról, mint a zsírkirály fegyverekről, a még királyabb járgányokról és a még királyabb csatákról (amik előtt persze mindig kiabálni kell, hogy Kommandóóóó). Ööö asszem értem mit szerettem benne gyerekként. Mai fejjel viszont nem igazán tudott lázba hozni. Ahhoz túl üres. Ez van.

Értékelésem: 10/4