10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Bizarr és felemás gondolatokkal fogadtam a tényt: David Lynch 1980-as Elefántembere nem csekély helyen áll az IMDB-n. Bár nem gondolom magam Lynch rajongónak, tudtam, ezt nekem is látnom kell. És ezzel valószínűleg ugyanígy voltak azok, akik másfél évszázaddal ezelőtt olvastak vagy hallottak erről az eldeformálódott testtel világra jött személyről. Ahogy minket, nézőket érdekel az elefántember arca és teste, ugyanúgy működik ez a valóságban is. És a két óra elteltével szomorú végkövetkeztetés is levonható: az ilyen személy mindig az érdeklődés tárgya lesz. Hol épp szánakozó, hol épp csodálkozó, hol épp megvető, hol épp megtisztelő arcok százai fogják megbámulni, Ahogyan tették azt az elefántemberrel.

Mert elefántemberek ma is léteznek, az pedig rendkívül nehéz, hogy bebizonyítsák: emberek ők, s nem állatok. Nagyjából ez az, amire ez a fekete-fehér film felhívja a figyelmet. Klasszikus módon megírt darab, nincs túljátszva, túlgondolva, már-már egyszerűnek is mondhatnánk. Vagy épp vizsgadarabnak. Egy jól megírt vizsgadarabnak, ahol minden a helyén van. Ettől függetlenül nem igazán értem azt a fanatikus lelkesedést, ami a filmet övezi, nem érzem kiemelkedő, vagy fantasztikus munkának. De ez az én véleményem, ami mint tudjuk, szubjektív.

10/7

10/3 - Nem ajánlott, Camera Obscura

Nem szoktam televíziót nézni, egyedül a sport miatt tartom ezt a matuzsálem elefántot, mely néha bekapcsolva marad a meccsek után. Így esett tegnap is, így végül megnéztem a Benjamin közlegényt, melyet korábban már részleteiben azért itt-ott láttam. Van egy elég erőteljesen drámai nyitány: az ifjú férj a nászéjszakán szívrohamot kap. De dráma helyett az egész nagyon gyorsan átmegy könnyed vígjátékba, ami már csak azért sem érthető, mert túlságosan drámaian van ahhoz tálalva, hogy csak úgy elfeledjük mindezt. A morbid alapszituáció aztán még morbidabb folytatást hoz: a csajszi beáll a hadseregbe, miután egy rádiós betelefonáló műsornak hála találkozik egy vadidegennel. A hadsereg meg persze kemény és látjuk, miként teszi próbára a csajszit, de hiába az ötlet, a megvalósítás nem okoz igazi gyönyört. Nevetni nem nevettem, szánakozást annál gyakrabban éreztem. Volt egy-két csettintős, “ez tetszett” jelenet, de ennyi. Egy teljesen átlagos film volt mindaddig, amíg meg nem érkezett az új szerelme és nem csak a leányzót vitte el más irányba, hanem a filmet is.

bk

Az utolsó fél óra merő unalom és értelmetlenség, pláne a lezárást látva. Nem függ össze azzal, mi történt előtte a film nagy részében, logikailag totál érdektelen (főleg az a jelenet, ahol kiderül, LEHET, hogy kommunista a vőlegény). Kidolgozatlan, de még vázlatnak is gyenge. Így pedig a film is az, ami hazánkban valamiért különösen népszerű, kedvelt alkotás. Én viszont nem kegyelmezek.

10/3