10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

A szerelem nyűgös verem. Egyrészt ott van az állandó vágy a kiszemelt után, másrészt folyton ott a mardosó kín: mi van, ha nem kölcsönös az érzelem? Így inkább magunkkal folytatjuk a küzdelmet és inkább nem lépünk egyet előre, hogy legalább a vágyainkban, álmainkban megjelenjen a kedves, ha már a valóságban nem is ez történik…

Az Annie Hall is egy hasonlóan egyet-előre-egyet-vissza, különös se-veled-se-nélküled kapcsolatot mutat be bájosan, kedvesen, humorosan. És életszerűen. Merthogy a romantikus felhők helyett a valódi, “big-world-problem”ként megjelenő párkapcsolati problémákat tárja fel. Vajon megfelelek-e neki, vajon megtehetem-e, vajon egyezik-e az ízlésünk… Tény: a világ 1977 óta gyökeresen megváltozott, és ez a film teljes egészében a felnőtteknek szól, a felnőtteket látja el szállóigékkel, életszagú beszélgetésekkel, drámával és szerelemmel. Ez már nem az a tinis dolog, itt már tényleg azt az egyetlen, földi kis életet próbálják beosztani és megosztani egymással az emberek. És azért valljuk be: azért ennek van súlya.

És pont az a szép az Annie Hallban, hogy ezzel a súllyal is tökéletesen játszik. Bár a történetvezetés a mai filmeken felnövőknek furcsa lehet, néhány párbeszéd lassíthatja a történést és talán túl földhöz ragadt a cselekmény – ami miatt nekem is vannak fenntartásaim iránta -, mégis rendkívül értékes film és rendkívül értékes filmélmény: az Annie Hallt látni kell.

Értékelésem: 10/7