10/9.9 - Szinte tökéletes, Camera Obscura

1957. Az évszám, amikor a filmipar filmművészet majdhogynem lehúzhatná a rolót, hiszen a 12 dühös ember olimpiai aranyérmes súlyzósokat ver kenterbe amint a vászonra emeli ezt a másfél órás ólomnehezékű gyönyört. Pedig a 12, kicsit középkorú, kicsit idősödő férfi látványa nem valami felcsigázó.

Viszont akkora intelligens sakkjátszma az egész, hogy attól 1957-ben tuti felrobbant volna az internet, ha lett volna olyan. És nem csak elméletben: gyakorlatban is. Itt ez a 12 fickó, akiknek döntésre kell jutniuk, úgy, hogy egyikük nagyobb troll mint a másik. Van itt minden, kérem: mindent leszaró Bajner Bálint, nagyokos Vágó István, mindenbe kötözködő Magdi anyus, óriási megfigyelő Sherlock Holmes; a sportőrültről, a “hóhérról”, a rasszistáról, a “mélyből jövőről” és a “gőzöm nincs hol vagyok és mi ez de élvezem” típusról nem is beszélve. Amit ezek 12-en összehoznak egyetlen szobában, ahogyan képesek személyes (!) drámát csempészni egy délután eseményeibe, az fenomenális. A pontszám nem is lehet kérdés:

Értékelésem: 10/9.9