10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Az éretté cseperedő fiatalok egyik legnagyobb gondja, hogy mintha ezt a világ nem akarná észrevenni. Sem a szülők, sem a tanárok, sem a haverok, egyszóval: senki. És mindegy, hogy épp Anakinról, a Z-generációról, vagy az 1950-es évek Amerikájáról van szó: ez mindig is így lesz.

Ezt mutatja be kicsit túlozva, kicsit drámaian, kicsit életidegen módon, a Haragban a világgal. Az 1955-ös (!) színes tekercs képkockáit elnézve az eisenhoweri világ azonnal magába szippant, a filmtörténeti múlttal találkozik a történeti kor. Hiába a furcsábbnál furcsább párbeszédek:

SPOILER ON
Hazamegy a srác miután meghal egy társa egy “párbajban” az éjjel és hazamenve rögtön elmondja szüleinek kifakadva:
Fiú: …meghalt, és ezt nem bírom megemészteni.
Erre az apa: – Beszélj csak fiam, attól megkönnyebbülsz.
SPOILER OFF

Szóval hiába a számtalan furcsa párbeszéd (melyek azért az első bekezdésben említett problémára is utalnak), hiába a vágások miatt néha jelentőset ugró történet, mégis végig lendületben marad és bár túlozva (a szerelmi szál enyhén szólva röhejes), mégis érdekesen mutatja be a kamaszkori lázadást. Ha pedig abba is belegondolunk, hogy a kamaszkori lázadás alapból eltúlzott és végletes, máris kevésbé zavar minket ez a tényező. Szóval a Haragban a világgal régi, ronda, de finom.

Értékelésem: 10/6