10/3 - Nem ajánlott, Camera Obscura

Az már önmagában elég komoly kritika, ha a stáblista alatti zene színvonalasabb, mint a film előtte. Nos, az AC DC-vel nem tudta most felvenni a ritmust Bruce Willis, hiába a Bosszúvágy. Bár eleve nagy dolog lett volna, ha egy ilyen faék egyszerű remake színvonalas, de itt még Bruce sem tudott semmit hozzátenni a film 100 percéhez. Persze abszolút nézhető akciófilmről van szó, a megszokott amcsi stílussal. Van egy drámai pillanat, a főszereplő pedig úgy bosszút áll, hogy minden jó, ha jó a vége. DE! Én azért nem tudom elfogadni érvként az ilyen filmek után, hogy “nézhető volt”, mert az ég adta világon senkinek nem volt róla fogalma, miért készül el ez a film. (Nyilván, a remélt meggazdagodáson túl, amihez viszont a hype-vonatot nem sikerült beindítani.)

Mi célja volt a filmnek, az alapvető “szórakoztassunk” slágertémán túl? (Megjegyzem, szórakoztatni úgy is lehet, hogy közben van értelme az eltöltött 100 percnek.) Miről szólt egyáltalán? Mit akart nekem üzenni? Hogy jó, hogy bárkinek lehet fegyvere? Hogy jó, ha önbíráskodunk? Hogy egy doki ügyesebben “nyomoz”, mint a zsaruk? Hogy az amerikai igazságszolgáltatás egy kalap trutyi? Hogy vegyek elégtételt a saját sérelmeimért? Hogy mindent meg lehet úszni? A film kiindulópontja eleve béna volt, de ami utána történt, az is a nonszensz kategóriába tartozik. Egy film igenis akarjon engem, mint nézőt. Vonatoztassa meg az agyam, ejtsen rabul, hasson az érzelmeimre, mutasson meg valamit egy másik oldalról. Ez viszont csak popcornt nyom a kezedbe, majd azt mondja: “Nesze, zabáld, ennyit érsz.”

Gyenge, fantáziátlan, unalmas – Bruce pedig ennél még a Hell reklámban is hitelesebb alakítást nyújtott. Úúúúgyhogy…

10/3

10/6 - Jó alkotás, Game Obscura

A Sagrada az Azul, a Santorini, a Photosynthesis és a Patchwork után a következő a letisztult, áramvonalasított taktikai játékok sorában. Mégis, a négy játék közül ennél érzem egyedül azt, hogy olyan gyökerekhez nyúlt, mely semmiképp nem válik a dicséretére. De ez talán senkit sem érdekel, mert a játék egyszerű, szórakoztató, könnyed, mégis okos, egyszóval “smart”. Mik ezek a gyökerek és milyen játékmechanizmussal működik a Sagrada? Erről szól e társasjátékos bejegyzés.

Olvasd tovább!

10/4 - Gyenge, Game Obscura

Sok szék közül a földre huppanni. Ezt teszi velünk a Fog of Love, amit tényleg, de tényleg szeretni akartam. Párunkkal játszható, romantikus-könnyed, kétszemélyes társasjáték, letisztult, fantasztikus modern designnal, kicsit sims-es beütéssel, döntésekkel, titkokkal, karakteralkotással – ejj, de jól hangzik! Még tutorialt is kapunk hozzá, a szabályai nem bonyolultak (bár a tutorial igyekszik azzá tenni), sok történet, mind újrajátszható. Mégsem működik jól. Miért? Lássuk!

Olvasd tovább!

School Obscura

Szirmai Gergő az ATV vendége volt, ez pedig tökéletes alkalmat teremtett rá, hogy megmutassam, hogyan gyártanak a tv-csatornák szemetet, hogyan veszik figyelembe a tv csatornák saját vendégeiket és nézőiket egyaránt.

School Obscura

Lehet ez lesz az első és egyben utolsó túrabeszámolóm. Nem mintha nem akarnék több ilyet írni, de ki tudja, milyen túrákon járok majd, no és persze lesz-e hozzá elég digitális pennám és lelkesedésem, hogy megírjam az élményeket, tapasztalatokat. Az viszont biztos, hogy bő lére ereszteni nem akarom. Célom, hogy alternatív túraútvonalakat ajánljak, vagy éppen elkerülésre javasoljak. Lássuk az elsőt!

Olvasd tovább!

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

A szolgálólány meséje egy új világot teremt azáltal, hogy megfogja a létezésünk mozgatórugójának alapját (gyermeknemzés, családbővítés) és “kivonja a forgalomból”. Nemes egyszerűséggel azt mondja, hogy az emberek többsége képtelen lesz gyermeket nemzeni. Ez a helyzet “városállamokra” szabdalja a világot és új közösségeket teremt. Főhősnőnk egy olyan közösség része lesz, melyben az Istenbe vetett spirituális hitet használják fel nemes egyszerűséggel arra, hogy a város vezetői szolgálólányukkal háljanak (ha már a feleség alkalmatlan a szülésre) és így jussanak gyermekhez.

Olvasd tovább!

10/8 - Kötelező darab, Game Obscura

Ott ültök öten az asztal közül. Megkevertétek paklijaitokat, amiben a hozzátok tartozó ikonok vannak többségben, no meg néhány egyedi varázslat. Készen álltok belépni a kazamatába, a föld alá, legyőzni a gonoszt. A mindent átható sötétség komorrá kellene, hogy formálja arcotokat, ehelyett viszont csillog a szemetek. Tudjátok, hogy ez a ti pillanatotok. Megnyomjátok az indulást jelző gombot, 3, 2, 1… Kezdődik!

5 percetek van átrágni magatokat megannyi fenyegető veszélyen, kijátszani a kezetekből a legjobb lapokat. Elemezni, statisztikázni, kiszámolgatni, egymásra várni nincs idő. Minden beadott lap közelebb visz titeket a barlang gonoszához, de minden beadott lappal csökken az életetek is. Ha vesztettetek? Nyugi, higgadjatok le kicsit, beszéljétek át, mit csináltok másképp. Ha nyertetek? Hurrá, jöhet a következő, még ádázabb ellenség!

Olvasd tovább!

10/6 - Jó alkotás, Game Obscura

A Far Cry 5 nem csak történetében mutatja be egy szekta működését, az énkép torzulását és az antikrisztus szerepét egy amerikai vidéken, hanem bennünk, játékosokban is hasonló élményeket, érzéseket kelt. Magával ragad, bevonz, elhiteti, hogy ez mekkora királyság, hogy ide akarsz tartozni, hogy többé más nem is érdekel – és végül vagy átmossa ezzel az agyad és “Far Cry 5 hívővé” válsz, vagy rájössz, hogy ez is mekkora egy pimasz átverés volt.

A Far Cry 5 ugyanis nem jó játék. Jó az átvezető animációkban, jó az effektekben, a nyílt tér érzetében, a grafikában, a karakterekben, a háttértörténetben. De a játékélmény, amikor már én irányítok, kevésbé frankó. Ugyanazt megkapjuk, amit már korábban, repetitív feladatok, gyilkolászás, robbantgatás meg duma, duma és duma, meg valami össze-vissza fejlődésrendszer. Brutálisan nagy a terep, így ha azt gondolod, te csak a fő sztorival haladsz, rossz hírem van: nagyon lassan fogsz haladni. Közben pedig ezernyi bug fog irritálni. Amikor épp küldetés közben megcsinálsz egy mini-questet, és hirtelen nincs ott, akit megmentettél, vagy amikor hidroplánnal kell úgy végigszáguldanod egy folyó felett, hogy beleőszülsz mire sikerül, mert a játék mindent megtesz, hogy szívasson. (Pl. nekiütközöl a levegőnek. Igen, a levegőnek.) Amikor épp harcolsz és a semmiből ott terem melletted egy enemy. Amikor bebújsz egy lyukba, ahonnan mindenkit kilősz, de az ellenfél megkergül és körbe-körbe rohangál. Amikor hiába választod ki a fegyvered, a játék másikat ad a kezedbe. Amikor az AI hirtelen brutálisan sebezhetetlen lesz, vagy épp lükébb a fűszálnál is…

Nem jelenteném ki, hogy a Far Cry csalódás, mert nem az. Sőt, rendkívül vonzó szépség. De csak az fogja élvezni, akit nem zavar az ismétlődés, aki nem érzi úgy, hogy ezt már eljátszatták vele korábban többször is, aki el tud merülni úgy egy open-world világban, hogy igazán jó fejlődés és craftrendszert nem kap. A Far Cry 5 – hiába a jó háttértörténet – csupán egy akciójáték a sok közül. Ne gondolj többet annál, mert csalódás lesz. Nálam továbbra is a Far Cry 3 az, ami mindent visz!

10/6

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

A magyar filmek sorsa elég mostoha, jól tudom. Egyes alkotásokkal kínozni lehetne, mások viszont fantasztikusak – még akkor is, ha sokan csak előbbit ismerve előítéletekbe esnek. Van azonban egy harmadik típus, aminek elhelyezése sokkal kevésbé egyértelmű. Ilyen film a Kojot is (aki nem tudná, a név prérifarkast jelent), mely csak azért kapott visszhangot, mert botrányba fulladt, hogy mozi helyett az internetet választva lehet csak megnézni (bár onnan legalább ingyenesen). Ha viszont már visszhangot kapott, úton-útfélen arról lehetett olvasni, milyen kár, hogy ez nem került moziba, végre egy újabb jó magyar filmhez van szerencsénk, igazi western hangulat, stb.

Olvasd tovább!

10/6 - Jó alkotás, Game Obscura

A CMON rátalált az aranytojást tojó tyúkra. És ezt nem azért mondom, mert épp húsvét közeleg, hanem azért, mert elképesztő összegeket szed ki a társasjáték közösségtől. Csupán az első 30 nap több mint 4 millió dolláros összeget szedett össze a Rising Sun játékára, mely a bolti verzióval és a sok kis apró extrával a végére gyakorlatilag simán elérheti az egy milliárd forintos összbevételt is. Egyetlen társasjáték. Hogy ér-e akár ez, akár más játék 30 ezer forintot, vagy a kiegészítőkkel együtt 60 ezer forintot, talán nem is fontos (vagy ha fontos is, rendkívül szubjektív). Abban azonban biztos vagyok, hogy a gyönyörű design, a modellhadsereg, a jól megírt KS-kampány, a hatalmas hype és a rendkívüli marketinggépezet nélkül ez a játék nem lenne top100-as a BGG-n.

Olvasd tovább!

10/2 - Katasztrófa, 10/3 - Nem ajánlott, 10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A Fűrész első két része megérdemelte, hogy önálló bejegyzésben foglalkozzak vele, a franchise azonban olyan kínlódást mutat be az ezt követő 5 (!) részben, amely inkább egy gyilkosos szappanoperába illene.  Viccen kívül, ha ezek a részek nem önálló filmként akarnának működni, hanem 45 perces sorozatként, amelynek csak a legelső része 90 perces, akkor egy átlagos, normális, néhol izgalmas, néhol gyomorforgató 18+ -os sorozatot kapnánk, összesen 1+12 résszel. Mert minden részben vannak nagyon jó eszmefuttatások (bár a vége felé közelítve ezek egyre erőltetettebbek), jó csavarok (az elképesztően borzasztó, önmaga paródiájává váló 7. részt csak a viszonylagos csavar menti meg), nagyon jó feladatok és nagyon jó mini-történetek (kedvenceim azok, melyek kirakósról szólnak).

A filmes megvalósítás, az eleve elrendeltetett kínhalál és a szándékosan a szenzációhajhászásra törekvés elrontja mindazt, ami pozitívum. A vért és a szenvedést nem eszköznek, hanem célnak tekinti. Ez a legnagyobb hiba, amelyet elkövethet horror film, itt pedig szinte mindegyik részben ezzel találkozunk. A belső morbiditásunk és erőszakos vágyaink testet ölthetnek, hogy kiélvezhessük a legbrutálisabb gondolatainkat, talán sosem ismert vágyainkat. Csak az a baj, hogy ez pont ellentmond Kirakós elveivel, no meg az alkotások értelmével. Ha valami öncélú, az sosem sül el jól.

Sorozatként a Fűrészt 10/5-ösre értékelem.

Fűrész 3: 10/5 (az utolsó értékelhető rész)
Fűrész 4: 10/3
Fűrész 5: 10/3
Fűrész 6: 10/3
Fűrész 3D: 10/2