Game Obscura

Mosolygós szép napot kívánok minden kedves horrorrajongónak! Több mint fél év és 20 kultista kellett ahhoz, hogy életre hívjuk a gigaprojektet, ami a mai nappal végre beteljesedhet. A mítoszismeretünkre támaszkodva megalkottuk ezt a monstrumot, méghozzá véráldozatok nélkül! A világunkat elpusztítani nem fogja ugyan, de tesz róla, hogy ne érezzétek magatokat biztonságban. Legalábbis akkor, ha az applikációvezérelt Mansions of Madness társasjáték második  kiadásával úgy játszanátok, hogy mindent magyarul olvasnátok. Letöltéshez tekerj a cikk aljára!

Olvasd tovább!

10/4 - Gyenge, Game Obscura

A Magnastorm jó mintapéldánya a félkész játékoknak. Amik akár még élvezetesek is lehetnek, de semmit nem tudnak felmutatni, ha azt kérdezem: miért ezzel a játékkal játsszak? A mechanizmusai semmilyen izgalmat nem tartogatnak, a háttértörténet erőltetett és a játék közben egyáltalán nem jön át, a játékrendszere tele van lyukakkal és ad-hoc megoldásokkal. Mégis sikerült úgy összerakni, hogy játszható legyen, hogy kellően izgalmas legyen és kellemesen megtornáztassa stratégiai képességeinket. Mégis, mi a baj vele?

Olvasd tovább!

10/7 - Élvezetes, Game Obscura

A Deep Madness 2016-os Kickstarter projekt egészen elképesztő mennyiségű támogatót szedett össze. Bár a kiadó első dobása volt, a játékmenet pedig első ránézésre egy tipikus Mansions of Madnesst képvisel; mégis, a figurák, az atmoszféra, a jól összegyurmázott világok és a számtalan exkluzív tartalom miatt az eredmény egy bitang nagy hatos lett. A számtalan kiegészítő eszméletlen mennyiségű figurát (200+) és tartalmat szolgáltat az alapdoboz mellé, ami önmagában akkora mint a Star Wars Rebellion. Lássuk, a két évnyi várakozás megérte-e, vagy megy a többi “többet ígért mint amit végül adott” Kickstarter játék közé?

Olvasd tovább!

Game Obscura

Társasjátékdíjból tele a padlás és a pince. Többségük azonban vagy túlságosan szűk keresztmetszetet használ (pl. csak a családi, belépő szinten képviseltetik magukat, vagy csak a magyar kiadásokra fókuszálnak), vagy megkérdőjelezhető hozzáértéssel és módszerekkel hozzák meg a végső ítéletet. Ezek a díjak csak fokozták azt a kíváncsiságomat, vajon a gémerebb, társasjátékokkal napi szinten foglalkozó magyar játékosok mely játékokat emelnék ki a tömegből?

Olvasd tovább!

10/6 - Jó alkotás, Game Obscura

A Sagrada az Azul, a Santorini, a Photosynthesis és a Patchwork után a következő a letisztult, áramvonalasított taktikai játékok sorában. Mégis, a négy játék közül ennél érzem egyedül azt, hogy olyan gyökerekhez nyúlt, mely semmiképp nem válik a dicséretére. De ez talán senkit sem érdekel, mert a játék egyszerű, szórakoztató, könnyed, mégis okos, egyszóval “smart”. Mik ezek a gyökerek és milyen játékmechanizmussal működik a Sagrada? Erről szól e társasjátékos bejegyzés.

Olvasd tovább!

10/4 - Gyenge, Game Obscura

Sok szék közül a földre huppanni. Ezt teszi velünk a Fog of Love, amit tényleg, de tényleg szeretni akartam. Párunkkal játszható, romantikus-könnyed, kétszemélyes társasjáték, letisztult, fantasztikus modern designnal, kicsit sims-es beütéssel, döntésekkel, titkokkal, karakteralkotással – ejj, de jól hangzik! Még tutorialt is kapunk hozzá, a szabályai nem bonyolultak (bár a tutorial igyekszik azzá tenni), sok történet, mind újrajátszható. Mégsem működik jól. Miért? Lássuk!

Olvasd tovább!

10/8 - Kötelező darab, Game Obscura

Ott ültök öten az asztal közül. Megkevertétek paklijaitokat, amiben a hozzátok tartozó ikonok vannak többségben, no meg néhány egyedi varázslat. Készen álltok belépni a kazamatába, a föld alá, legyőzni a gonoszt. A mindent átható sötétség komorrá kellene, hogy formálja arcotokat, ehelyett viszont csillog a szemetek. Tudjátok, hogy ez a ti pillanatotok. Megnyomjátok az indulást jelző gombot, 3, 2, 1… Kezdődik!

5 percetek van átrágni magatokat megannyi fenyegető veszélyen, kijátszani a kezetekből a legjobb lapokat. Elemezni, statisztikázni, kiszámolgatni, egymásra várni nincs idő. Minden beadott lap közelebb visz titeket a barlang gonoszához, de minden beadott lappal csökken az életetek is. Ha vesztettetek? Nyugi, higgadjatok le kicsit, beszéljétek át, mit csináltok másképp. Ha nyertetek? Hurrá, jöhet a következő, még ádázabb ellenség!

Olvasd tovább!

10/6 - Jó alkotás, Game Obscura

A Far Cry 5 nem csak történetében mutatja be egy szekta működését, az énkép torzulását és az antikrisztus szerepét egy amerikai vidéken, hanem bennünk, játékosokban is hasonló élményeket, érzéseket kelt. Magával ragad, bevonz, elhiteti, hogy ez mekkora királyság, hogy ide akarsz tartozni, hogy többé más nem is érdekel – és végül vagy átmossa ezzel az agyad és “Far Cry 5 hívővé” válsz, vagy rájössz, hogy ez is mekkora egy pimasz átverés volt.

A Far Cry 5 ugyanis nem jó játék. Jó az átvezető animációkban, jó az effektekben, a nyílt tér érzetében, a grafikában, a karakterekben, a háttértörténetben. De a játékélmény, amikor már én irányítok, kevésbé frankó. Ugyanazt megkapjuk, amit már korábban, repetitív feladatok, gyilkolászás, robbantgatás meg duma, duma és duma, meg valami össze-vissza fejlődésrendszer. Brutálisan nagy a terep, így ha azt gondolod, te csak a fő sztorival haladsz, rossz hírem van: nagyon lassan fogsz haladni. Közben pedig ezernyi bug fog irritálni. Amikor épp küldetés közben megcsinálsz egy mini-questet, és hirtelen nincs ott, akit megmentettél, vagy amikor hidroplánnal kell úgy végigszáguldanod egy folyó felett, hogy beleőszülsz mire sikerül, mert a játék mindent megtesz, hogy szívasson. (Pl. nekiütközöl a levegőnek. Igen, a levegőnek.) Amikor épp harcolsz és a semmiből ott terem melletted egy enemy. Amikor bebújsz egy lyukba, ahonnan mindenkit kilősz, de az ellenfél megkergül és körbe-körbe rohangál. Amikor hiába választod ki a fegyvered, a játék másikat ad a kezedbe. Amikor az AI hirtelen brutálisan sebezhetetlen lesz, vagy épp lükébb a fűszálnál is…

Nem jelenteném ki, hogy a Far Cry csalódás, mert nem az. Sőt, rendkívül vonzó szépség. De csak az fogja élvezni, akit nem zavar az ismétlődés, aki nem érzi úgy, hogy ezt már eljátszatták vele korábban többször is, aki el tud merülni úgy egy open-world világban, hogy igazán jó fejlődés és craftrendszert nem kap. A Far Cry 5 – hiába a jó háttértörténet – csupán egy akciójáték a sok közül. Ne gondolj többet annál, mert csalódás lesz. Nálam továbbra is a Far Cry 3 az, ami mindent visz!

10/6

10/6 - Jó alkotás, Game Obscura

A CMON rátalált az aranytojást tojó tyúkra. És ezt nem azért mondom, mert épp húsvét közeleg, hanem azért, mert elképesztő összegeket szed ki a társasjáték közösségtől. Csupán az első 30 nap több mint 4 millió dolláros összeget szedett össze a Rising Sun játékára, mely a bolti verzióval és a sok kis apró extrával a végére gyakorlatilag simán elérheti az egy milliárd forintos összbevételt is. Egyetlen társasjáték. Hogy ér-e akár ez, akár más játék 30 ezer forintot, vagy a kiegészítőkkel együtt 60 ezer forintot, talán nem is fontos (vagy ha fontos is, rendkívül szubjektív). Abban azonban biztos vagyok, hogy a gyönyörű design, a modellhadsereg, a jól megírt KS-kampány, a hatalmas hype és a rendkívüli marketinggépezet nélkül ez a játék nem lenne top100-as a BGG-n.

Olvasd tovább!

10/6 - Jó alkotás, Game Obscura

Irány az Északi-tenger, irány a Valhalla! A Vikingar Kickstarteres játék megérkezett, magával hozva egy könnyed családi mókát, amiről leggyorsabban a Théba, vagy (a hosszú harcrendszerét kivéve) a Birodalom bajnoka juthat eszünkbe. A hajóinkkal kalandozunk, hogy váratlan események sokasodjanak körénk, izgalmat csempészve a mindennapokba. Fejlődhetünk békés úton is, de ki ne vágyna falvak, városok, szenthelyek, no és persze mitológiai lények felégetésére? Ha pedig ezek sikeréhez rúnákkal kell dobálóznunk, az is királyul hangzik – és az is. A mögötte meghúzódó sok szerencsével pedig nem érdemes foglalkozni, ebben a játékban nem kell elmélyedni, nem kell stratégiázni, csak a kikapcsolódás a lényeg. Olyan, mint a jó fagyi: ellazít, kellemes ízt ad, de valójában csak megfagyott, ízesített víz, melyre igazából nem volt szükségünk.

Vagy mégis? Kérem a fagyipénzt! 10/6

10/7 - Élvezetes, Game Obscura

A Twilight Struggle nem véletlenül a háborús játékok koronázott királya. A hidegháborúval foglalkozó mély kétfős stratégiai-taktikai játék azonban nagyon mély játéktudást és hosszú partikat tartogat. Aki szeretné magába szívni a játék sava-borsát, de nincs kellő ideje, vagy nem tudna elmélyülni benne, annak kapóra jöhet a kistestvér, a 13 Days: The Cuban Missile Crisis. 45 perc, egyszerű szabályok, könnyed játékmenet, mély stratégiázás, nagyon hasonló játékrendszerben.

Az érdekessége mindkét játéknak, hogy megtörtént események kártyáit kapjuk meg, és ezeket kell kijátszanunk. Hiába vagyunk az oroszokkal, az amerikaiak kártyáját is kaphatjuk és bizony azt is ki kell majd játszanunk. Az időzítésen viszont hatalmas hangsúly van, a térnyerésről nem is beszélve. A kártyavezérelt mechanizmus és a térkép, valamint a befolyás-skálák minden játékban máshogy alakulnak, ezzel izgalmassá téve minden alkalmat. A rakétaválság minden komoly izgalmát átélhetjük villámgyorsan. Történelmileg kiváló, játékmenetében pedig lebilincselő alkotásról beszélünk, amit bátran ajánlok pároknak, a történelem iránt érdeklődőknek és azoknak, akik szeretnek taktikázni, de nem kedvelik a hosszú játékokat.

10/7