10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Hogyan lehetséges, hogy 20.000 évvel ezelőtt azt a görög (!) nevet adja megszelídített farkasának egy szikláról lezuhant fiú, hogy alpha? Hogyan lehetséges, hogy apja és a törzse egy sziklaperemen hagyják meghalni? A tűzgyújtást, vadászatot, kunyhóépítést ismerik, de kötélhágcsót nem tudnak fonni? Hogyan lehetséges, hogy bár a CGI technológiának köszönhetően szinte kontinensnyi területet bejárunk, amelyen a négy évszak szinte minden szélsőségét megtapasztaljuk, mégis csak egy-két jelenetben látunk fát és összesen hat állatfajt látunk, azokat is csak elszórtan? Hogyan lehetséges, hogy a törzsek középkori falukra jellemző struktúrát mutatnak? Hogyan lehetséges, hogy a jószívű fiú sem a vaddisznót, sem a bölényt nem öli meg (pedig az az életet jelenti számukra), sem a farkast (ami az életére tör), de a nyúl és a hal könnyedén bevégzi általa?

Az Alfa egy szép hazatérős-állatmegszelídítős film azoknak, akiknek a Visszatérő túl kemény, akiknek az Úton hazafelé túl gyerekes, akiknek a Szabadítsátok ki, Willy-t túl csöpögős, akiknek A Föld után túl bonyolult és akiknek a Farkasokkal táncoló túl drámai. Itt nincs túlbonyolítva semmi. És az egyébként borzalmas hangvágású és a túlságosan a látványvilágra épített filmnek talán pont ez a legnagyobb gondja: van bevezetés, van tárgyalás és van befejezés, de nincs bonyodalom. Így viszont jöhet a klasszikus kérdés: de mi hajtja? Jelentem: semmi.

10/4

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Ha vannak mondatok, amiket megjegyeztem a Harmadik típusú emberrablások sorozat után, akkor azok nem a kislány folyamatos filozófiai magaslabdái lesznek, hanem az, hogy “Te vagy nekem a világmindenség”,  illetve az, hogy “Minden nap szeretlek, vasárnap kétszer.” Ez a 10 részes minisorozat (őszintén, hogy nevezhetnek minisorozatnak egy részenként 80 perces művet?) a 2000-es évek elején, “az”idegenek elrabolják az embereket” láz záró hullámainak egyikét igyekezett meglovagolni. Már túl voltunk a ’80-as és ’90-es évek minden UFO történetén (ami akkoriban azért elég menő is volt), az X-akták pedig gyártósorra vitte a sci-fi szerű, hátborzongató történeteket. 2002 volt az az év, ahol a Jelek és a Taken (ez a kritikámban tárgyalt sorozat eredeti címe) még egy utolsó pohárnyit felhajtott ebből a különös világból, majd átadta a helyét az új generáció történeteinek és műfajváltásainak (Marvel filmek, és Netflix).

Olvasd tovább!

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Kik vagyunk? Hol vagyunk? Miért vagyunk? Hol a vége mindennek és van-e kezdete? A Szellem/Világ, azaz A Ghost Story ugyanarról szól, mint az anyám! című film, csak míg az Anyám a film végére óriási feszültséget kelt és leordítja rólad az összes létező külsőséget, hogy bejusson a lelkedbe; addig a Szellem/Világ csendes magányba száműz. Mintha csak egy zajtalan gumiszobában ébrednél, és a “megvilágosodásig” nem engednének ki onnan. Persze könnyű a dolgod, szabadon távozhatsz, bármikor (rád gondolok, pités jelenet), mintha csak egy pszichológushoz feküdnél be terápiára. De amíg meg nem nézted az utolsó másodpercét, a terápia nem fog hatni. Ha pedig nem vagy befogadó, utána sem.

A Szellem/Világ művészfilm, a létről szőtt története nem is igazán történet, inkább csak “életérzés”. Egy halott életérzése.

10/6

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

2017 két életrajzi drámát is tartogatott számunkra, mely a 20. század eseményeiből két olyan részletet elevenít fel és emel ki, mely egy-egy rablás köré épülnek. A viszkis egy talán csak hazánkban ismert történet egy budapesti bankrablóról, aki az évszázadokkal ezelőtt elfelejtett betyár-módit hozta vissza. A világ összes pénze viszont nem egy szegény fickóról szól, hanem a leggazdagabbról. Az unokáját rabolják el, ő pedig nem hajlandó kifizetni a számára egyébként aprópénznek tűnő milliókat.

Olvasd tovább!

10/2 - Katasztrófa, Camera Obscura

Az elmúlt időben kicsit leálltam a filmekkel, a kevesebb, de minőségibb tartalomra vágytam. Ez azonban pláne ritkán valósult meg, köszönhetően a filmipar piackövető magatartásának és biztonsági játékának. A Szörnyszülők azonban ennél is lejjebb adta. Azt hitte, egy jó ötlet, amin nevetünk a haverokkal, jó lesz egy film alapjához. Azt hitték, ha szülőket mutatnak, amint saját gyerekeikre támadnak és teszik el őket láb alól, az elég vicces lesz. Nem lett az. Azt hitték, ha szülőket mutatnak vérben fetrengve a gyerekeik életére törni, az majd jó analógia lesz arra, “milyen nehéz is a szülők élete”. Nem lett az. Azt hitték, ha a családok egymást lemészárolják, az milyen drámai lesz. Nem lett az. Azt hitték, ha túlfűtött családon belüli erőszakot mutatnak be, az eléggé horrorisztikus lesz. Nem lett az.

Minden tekintetben értelmetlen, összecsapott sületlenség, amin sem elborzadni, sem sírni, sem nevetni nem lehet. Na jó. Olyan pocsék, hogy sírni lehet, de még arra sem érdemes.

10/2

10/3 - Nem ajánlott, Camera Obscura

Az már önmagában elég komoly kritika, ha a stáblista alatti zene színvonalasabb, mint a film előtte. Nos, az AC DC-vel nem tudta most felvenni a ritmust Bruce Willis, hiába a Bosszúvágy. Bár eleve nagy dolog lett volna, ha egy ilyen faék egyszerű remake színvonalas, de itt még Bruce sem tudott semmit hozzátenni a film 100 percéhez. Persze abszolút nézhető akciófilmről van szó, a megszokott amcsi stílussal. Van egy drámai pillanat, a főszereplő pedig úgy bosszút áll, hogy minden jó, ha jó a vége. DE! Én azért nem tudom elfogadni érvként az ilyen filmek után, hogy “nézhető volt”, mert az ég adta világon senkinek nem volt róla fogalma, miért készül el ez a film. (Nyilván, a remélt meggazdagodáson túl, amihez viszont a hype-vonatot nem sikerült beindítani.)

Mi célja volt a filmnek, az alapvető “szórakoztassunk” slágertémán túl? (Megjegyzem, szórakoztatni úgy is lehet, hogy közben van értelme az eltöltött 100 percnek.) Miről szólt egyáltalán? Mit akart nekem üzenni? Hogy jó, hogy bárkinek lehet fegyvere? Hogy jó, ha önbíráskodunk? Hogy egy doki ügyesebben “nyomoz”, mint a zsaruk? Hogy az amerikai igazságszolgáltatás egy kalap trutyi? Hogy vegyek elégtételt a saját sérelmeimért? Hogy mindent meg lehet úszni? A film kiindulópontja eleve béna volt, de ami utána történt, az is a nonszensz kategóriába tartozik. Egy film igenis akarjon engem, mint nézőt. Vonatoztassa meg az agyam, ejtsen rabul, hasson az érzelmeimre, mutasson meg valamit egy másik oldalról. Ez viszont csak popcornt nyom a kezedbe, majd azt mondja: “Nesze, zabáld, ennyit érsz.”

Gyenge, fantáziátlan, unalmas – Bruce pedig ennél még a Hell reklámban is hitelesebb alakítást nyújtott. Úúúúgyhogy…

10/3

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

A szolgálólány meséje egy új világot teremt azáltal, hogy megfogja a létezésünk mozgatórugójának alapját (gyermeknemzés, családbővítés) és “kivonja a forgalomból”. Nemes egyszerűséggel azt mondja, hogy az emberek többsége képtelen lesz gyermeket nemzeni. Ez a helyzet “városállamokra” szabdalja a világot és új közösségeket teremt. Főhősnőnk egy olyan közösség része lesz, melyben az Istenbe vetett spirituális hitet használják fel nemes egyszerűséggel arra, hogy a város vezetői szolgálólányukkal háljanak (ha már a feleség alkalmatlan a szülésre) és így jussanak gyermekhez.

Olvasd tovább!

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

A magyar filmek sorsa elég mostoha, jól tudom. Egyes alkotásokkal kínozni lehetne, mások viszont fantasztikusak – még akkor is, ha sokan csak előbbit ismerve előítéletekbe esnek. Van azonban egy harmadik típus, aminek elhelyezése sokkal kevésbé egyértelmű. Ilyen film a Kojot is (aki nem tudná, a név prérifarkast jelent), mely csak azért kapott visszhangot, mert botrányba fulladt, hogy mozi helyett az internetet választva lehet csak megnézni (bár onnan legalább ingyenesen). Ha viszont már visszhangot kapott, úton-útfélen arról lehetett olvasni, milyen kár, hogy ez nem került moziba, végre egy újabb jó magyar filmhez van szerencsénk, igazi western hangulat, stb.

Olvasd tovább!

10/2 - Katasztrófa, 10/3 - Nem ajánlott, 10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A Fűrész első két része megérdemelte, hogy önálló bejegyzésben foglalkozzak vele, a franchise azonban olyan kínlódást mutat be az ezt követő 5 (!) részben, amely inkább egy gyilkosos szappanoperába illene.  Viccen kívül, ha ezek a részek nem önálló filmként akarnának működni, hanem 45 perces sorozatként, amelynek csak a legelső része 90 perces, akkor egy átlagos, normális, néhol izgalmas, néhol gyomorforgató 18+ -os sorozatot kapnánk, összesen 1+12 résszel. Mert minden részben vannak nagyon jó eszmefuttatások (bár a vége felé közelítve ezek egyre erőltetettebbek), jó csavarok (az elképesztően borzasztó, önmaga paródiájává váló 7. részt csak a viszonylagos csavar menti meg), nagyon jó feladatok és nagyon jó mini-történetek (kedvenceim azok, melyek kirakósról szólnak).

A filmes megvalósítás, az eleve elrendeltetett kínhalál és a szándékosan a szenzációhajhászásra törekvés elrontja mindazt, ami pozitívum. A vért és a szenvedést nem eszköznek, hanem célnak tekinti. Ez a legnagyobb hiba, amelyet elkövethet horror film, itt pedig szinte mindegyik részben ezzel találkozunk. A belső morbiditásunk és erőszakos vágyaink testet ölthetnek, hogy kiélvezhessük a legbrutálisabb gondolatainkat, talán sosem ismert vágyainkat. Csak az a baj, hogy ez pont ellentmond Kirakós elveivel, no meg az alkotások értelmével. Ha valami öncélú, az sosem sül el jól.

Sorozatként a Fűrészt 10/5-ösre értékelem.

Fűrész 3: 10/5 (az utolsó értékelhető rész)
Fűrész 4: 10/3
Fűrész 5: 10/3
Fűrész 6: 10/3
Fűrész 3D: 10/2

10/7 - Élvezetes, Camera Obscura

Star Wars VIII – Az utolsó Jedik. Most nem írott véleményt, hanem egy markáns, ámbár a jövőben még változóképes véleményt hallgathattok meg tőlem arról, miért rossz és miért jó film egyszerre az eposz legújabb része! Teljesen Spoilermentes a hanganyag!

Röviden: 10/7

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

A Fűrész kettőn még csak apránként érződik, hogy el fog csúszni a franchise. Azt azonban, ami az első részt elképesztően jóvá tette, megpróbálták továbbvinni és ez mindenképp értékelhető. Itt kapunk egy rendőr apát, aki elfogja a kirakóst. Persze annak ez szándékos terve volt. Én mindig azokat az eseményeket tekintem fő szálnak, ahol a kirakós is szerepel. Ahol közelebbről szemügyre vehetjük ezt a sorozatgyilkost, aki próbálja bemagyarázni a nézőknek, hogy az, amit tesz, jó ügyet szolgál. És basszus, közel jár hozzá, hogy sikerüljön. Hogy végül miért nem sikerül neki, arról a vágás tehet – mindig átvált a “melléksztorira”, hogy valaki (vagy itt épp valakik) hogyan “játszanak”. Ami ráadásul elképesztően agyament sületlenség- és vértenger. Persze ezt is akarja kiváltani. Mindenki kap egy-egy olyan jelenetet, amitől szaltózik a gyomra, amitől a falat kaparja és ahol nem akar odanézni (de persze úgyis odanéz).

Jelen helyzetben egyébként az alapszituáció az, ami kevésbé fog meg, a főszereplő vergődése nem igazán jön át, sem őt, sem a fiát nem tudjuk sajnálni. A befejezésre azért összekapták magukat az alkotók (a tipikus fűrész receptnek ez kötelező eleme), de összességében nem érzem azt, hogy egy átlagos horrornál többet tudna. Abból meg tele a padlás.

10/6