10/9 - Egyszerűen zseniális, Game Obscura

Bizonyára ti is találkoztatok már civilizációs játékokkal, akár táblás-, akár videojáték formájában. Az 1990-es években Sid Meier PC-s Civilization játéka etalonnak számított, amit azóta nem csak újabb PC-s játékok (tavaly már az 5. “kiadása” jelent meg), hanem társasjátékok is követtek; közülük a legújabb a Civilization Board Game (hamarosan magyar nyelven is elérhető lesz a hazai társasjátékboltok polcain). Azonban párhuzamosan az eltelt két évtizedben egyre-másra jelentek meg újabb és újabb hasonló felépítésű és szellemiségű játékok. Csak hogy a másik klasszikust is megemlítsem: Age of Empires sorozat (melynek szintén van táblajátékos verziója). Ezeknek a játékoknak a lényege az, hogy egy nomád faluból (tulajdonképpen a semmiből) létrehozzunk egy birodalmat, ami nem csak fennmarad az idők során, de eléri a XXI. századot, amikorra ő válik a világ vezető civilizációjává.

Többször elhangzott már ez az érdekes “civilizáció” fogalom. Igen nehéznek találtam saját szavaimmal megfogalmazni, így az Idegen szavak gyűjteményét (virtuálisan) fellapoztam és ezt találtam: társadalmi, gazdasági és szellemi műveltség. A most bemutatott játékban ennek megfelelően az lesz a győztes, akinek a birodalma a legműveltebb. De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen még el sem mondtam, hogy a Through the Ages (magyarul talán a “Korokon át” név lenne a helyes fordítás) játék mai bejegyzésem főszereplője. A 2006-ban megjelent, cseh Vlaada Chvátil szerző játéka igen komoly helyen áll a www.boardgamegeek.com ranglistáján, ahol jelenleg a 4. pozíciót foglalja el! De mitől is olyan sikeres a játék? A következő sorokban megpróbálok rá válaszolni, de a következő kifejezés jól összefoglalja: mert tökéletesen működik!

Continue Reading

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Ejjha, nagy lemaradásban vagyok. Ez a hétvégi Nymphomania durván kicsinált. Örültem is neki, amikor kiderült: Men in Black szűztelenítésre van szükség kedves családtagjaim körében. Az általam már milliószor látott, zseniális magyar címmel büszkélkedő Sötét zsaruk pedig engem is meglepve, ismét szórakoztatott.

Sok-sok év után, ismét képes volt mosolyra késztetni, megnevettetni, tényleg kikapcsolni. Néhány eszement, kreatív ötlet, brutálisan jó színészi játék, és egy jó filmes gondolat. Nem kell több hozzá. Lehetne itt beszélni a nyálkás-undormányos-csúszómászók és az emberi szerelem közti különbségekről (vagy hasonlóságokról?), lehetne néhány mondatot szentelni az “egy fecske tücsök nem csinál nyarat” közmondásnak, vagy ódákat lehetne zengeni a tökéletesen passzoló köznapi utalások özönéről, de ehelyett csak azt tudom mondani: nézzétek meg, egy porcikájában sem érezni, hogy lassan 20 éves évfordulóját ünnepelhetjük!

Értékelésem: 10/9

10/6 - Jó alkotás, 10/9 - Egyszerűen zseniális, Game Obscura

Két Spiel des Jahres díjas játékról lesz szó. Mindkét játékot kedvelem, mindkettőnek komoly sikere volt nálunk. E két játék komoly hasonlóságokat mutat, mégis, mindkettő Év játéka lett, így érdemes mindkettővel megismerkednünk! Thurn und Taxis és Ticket to Ride!

Continue Reading

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Érthető, hogy sokaknak nem volt szimpatikus a Csillagok háborúja előzménytrilógiájának záró része, A Sith-ek bosszúja. Hosszú volt, túl nagy időt és túl sok cselekményt ölelt fel, Anakin átállása viszonylag hirtelen következett be, a vége nemcsak szomorú és komor volt, de döbbenetesen fájó, a zene pedig túl sok újdonságot hozott – hallom/olvasom ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt.

Számomra mégis épp ezen indokok miatt vált az egyik legnagyobb SW filmmé! Egyetlen perc holtidő nélkül, állandó akció és dráma, tökéletesen egybecsengő nyitó és záróképek: fantasztikus űrcsata, majd mester-tanítvány találkozó a Mustafar bolygón. Anakint megkörnyékezi a gonosz és sosem állt volna át, ha nem félti úgy Padmét, mégis, ahogy ezt felépíti az egész trilógia, bámulatos. Mert átérezhető Anakin cselekedete és elhiteti: ezt bármelyikünk megtette volna az adott helyzetben. A sokkolás mégsem Anakintól érkezik igazán, hanem az engem sokkal jobban lenyűgöző kancellár részéről. És most nem is elsősorban a Windu-féle párbajra gondolok, ami végül saját magát is elsorvasztotta, hanem arra, hogyan lavírozott állandóan úgy, hogy bármi történjék a világban, ő jöjjön ki jól belőle – és végül a birodalom teljhatalmú vezérévé váljon.

Az akciójelenetek és párbajok már-már túlontúl profik, és lélegzetelállítóak – még a droidok idétlen visítozását is képesek feledtetni, a hangtechnika, az effektek pedig brutálisan szólnak. A zene pedig tökéletesen illeszkedik a jelenetekhez, melyek ráadásul képesek végig magukon hordozni az eredeti trilógia egyedi vonásait. Anakin átalakulása pedig lenyűgözően komor és hiteles.

Vérbeli Star Wars film és szinte tökéletes lezárása ez a rész a bukdácsoló Baljós árnyaknak és a Klónok támadásának.

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Amikor először vége lett A Pankrátornak, azt mondtam: elgondolkodtató, komoly dráma. Aztán amikor újból és újból megnéztem, akkor láttam meg csak igazán, mennyi mindenről, az élet milyen sok önálló kis részéről képes értelmesen, reálisan és brutálisan nyilatkozni. Nem belemagyaráz, nem vetíti eléd a rózsaszín ködöt, csak hagyja, hogy azt láss meg belőle amit te akarsz. Mintha a háttértörténet, maga a pankráció nem is lenne igazán fontos. Mert ami igazán fontos: az az ember maga.

Mickey Rourke a főszereplőhöz hasonlóan megjárta korábban a poklot, alakítása így tökéletesre sikeredett, de az egész koncepció remek: az enyhén kézikamerás felvételek, vágások és erre emlékeztetően kicsit szürkés-kopottas színek összhangja mesteri. Ha drámát, de nem szenvedős jajveszékelős és érzelemmanipulálós sok-napig-sírós drámát, hanem elgondolkoztató és megérintő filmet néznél, akkor is tedd meg, ha a pankráció hidegen hagy. Mert ez jóval több, mint szimpla pankráció… nem, mégsem. Inkább azt mondom: az élet maga egy igazi pankráció!

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

A Walking Dead első évada szó szerint belecsapott a lecsóba. Semmi kecmec, ez a legjobb zombis “legütősebb posztapokaliptikus emberi viselkedés- és személyiségvizsgálat húsevőkkel megspékelt” /by Petra/ sorozat, mely elsődlegesnek tekinti az emberi drámák bemutatását. Mert nem akciófilm, vagy horror ez, hanem olyan lélekdráma, amit csak két dolog tesz elviselhetővé: az egyik a zombikkal szembeni brutalitás (valahogy muszáj kiadni a gőzt), a másik pedig a jelenetek dinamikus váltakozása. Sikerült olyan ütemben váltogatni a cselekményeket, a megrázó jelenetek pillanatait, hogy azok valóban megrázóak legyenek, és eltöprengjünk róla mi is az élet, mit is jelent helyesen dönteni egy olyan helyzetben, amikor nincs helyes döntés; eközben azonban nem hagy időt a szomorkodásra, a “depresszióra”, mert a zombik sosem állnak le, egyszerűen muszáj továbblépni…

1tumblr_n4hegnuWKd1sn6gt7o1_540

A nyitás a megszokott amnéziás-feléledős történetek közhelyét veszi elő, azonban ezt követően semmi nem a hollywoodi trendeket követi. Nincs üresjárat, szó szerint pezseg a vér, és sokszor nehéz eldönteni, hogy a zombik, vagy inkább a még élő emberek “embertelenebbek”… Ehhez tökéletes zene, darkos-képregényes hangulat társul, a színészi játék pedig fantasztikus, a vágási munkával együtt.

Ha valaki még nem ismeri a járkálók históriáját, bátran kezdjen hozzá!

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

A Trónok Harca a 3. évadra forrott ki igazán. Mostanra szinte minden karakter sajátos hangulatot képes teremteni csak azzal, ha megjelenik. A cliffhangerek (váratlan fordulatok) tökéletes összhatást hoznak létre, mert jóval több ilyen esemény történik mint más filmekben, sorozatokban, mégsem válik általánossá, így sosem lehet tudni (amennyiben még nem olvastuk a regényfolyamot), vajon mit tartogat számunkra a következő jelenet.

A helyszínek váltogatása ritkább lett, így a sorozat is követhetőbb, a drámaiság pedig jóval erősebb hatásokat gerjesztve teszi elviselhetővé a még mindig – de talán már ritkábban – megjelenő erotikus és erőszakos tartalmakat. A zene fantasztikus légkört teremt ehhez a középkori fantasy világhoz, mely remélhetőleg még számos emlékezetes pillanattal örvendezteti meg a nézőket a következő évadok során – és ennél alább sosem adja!

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

A Hold nem azért jó, mert végre ismét igazi sci-fiként tűnik fel. A Hold nem azért jó, mert Sam Rockwell fantasztikus alakításával végig izgalomban tart. A Hold nem azért jó, mert oda-oda szúr a klasszikusoknak (lásd: emotikonos robot). A Hold nem azért jó, mert már-már naturalisztikusan hiteles. A Hold nem azért jó, mert olyan gondolatokat ébreszt bennünk, amire számtalan alkotás képtelen. A Hold nem azért jó, mert modern köntösbe helyezi Robinson Crusoe kalandjait.

A Hold azért jó, mert mindezt hideg profizmussal, tökéletes rendezéssel és zseniális történetvezetéssel teszi. Mert egyszerűen itt minden a helyén van!

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

 

A Forma-1 világa mindig is érdekes, változatos, bámulatos – és veszélyes volt. Az 1970-es évek különösen a hatkerekű autócsodákról, az emberi tényezőkről, az életveszélyes száguldásról szól – no és néhány kivételes pilótáról.

r1

Az erről az időszakról, Niki Laudáról és James Huntról készített filmdráma határozottan jó film lett. Ennek oka pedig egyszerű: minden elemében a minőségre törekedtek. Ron Howard rendező jelenléte garantáltan érzelmes, de valósághű, eseménydús drámát ígért, a szereplők kiválogatása során pedig talán még sosem volt olyan film, melynél ennyire ügyesen rátaláltak volna a tökéletes színészekre. Hihetetlen, mennyire hozza mindenki, még a csak pár percig vászonra kerülő színészek is, az eredeti figurát. Azt is tudjuk, hogy az ördög a részletekben rejlik – és most bizony minden részlet a helyén volt. A vizuális effektusok (nem erre épít a film, amit eleinte sajnáltam is, de a végére azért kaptunk ebből is szépen) minden elemükben hitelesek voltak.r2

Nagyon rizikós vállalkozás volt a Rush, azaz a Hajsza a győzelemért, hiszen még sokan emlékeznek, sőt élnek az akkori formaegyes világból, és egyszerre kellett megfelelni az autósportok szerelmeseinek és a még ez irányban nem elköteleződött nézőknek is (akik mit sem tudnak arról, mi fán is terem ez a száguldó cirkusz). De jelentem, a cél sikerült. Érzelmes, mondanivalóval teli, hatásos, ugyanakkor élethű alkotás kerekedett ebből. Már-már felejthetetlen is. Szép volt fiúk!

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Game Obscura

Ez a játék nem csak azért kedves a szívemnek, mert történelmi témájú, nem csak azért szeretem, mert szép (egyszerűen jó ránézni a játékra), nem csak azért, mert nagyon könnyen bele tudjuk élni magunkat az „arénaigazgató” szerepbe, hanem azért is, mert megunhatatlan, minden benne van, ami egy remek társasjátékból nem hiányozhat! Ez a Colosseum.

Continue Reading

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Van a nyomasztó filmeknek egyfajta varázsereje. Mert utána sokáig nem enged el, magába szippant és utána nem vagy képes szabadulni tőle. A Rekviem egy álomért is egy ilyen nyomasztó film. A végkifejletet olyan folyamatosan spirálozó örvény készíti elő, melyből az utolsó 20 percben hiába szabadulnál, nem enged el, lenn tart, lehúz és katarzis-közeli állapotot teremt.

1tumblr_mw60lcFdNx1sn6gt7o1_500

Nem egy szokásos “ne drogozz” filmről van itt szó, hanem úgy általában a céltalanságról, és az álmaink által hordozott függőségről. Mert igenis, lényeges miről ábrándozunk és az álmodozást megfelelő tettek is követik-e…

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Kik az Életrevalók a mai világban? Akik a segély miatt tesznek úgy, mintha állást keresnének? Akik mindent megtesznek, hogy fenntartsák a látszatot? Akik a művészeteknek szentelik magukat? Vagy inkább azok, akik elfogadják a másikat olyannak, amilyen? És ha a pénz nem boldogít, akkor micsoda? A baráti és családi kapcsolataink! Nincs annál fontosabb…

1tumblr_muz70oMBBu1sdyuy6o1_500

A franciák igaz történet alapján alkotott filmje vicces, megindító, drámai és fantasztikus. Egy újabb film, amit látnod kell!

Értékelésem: 10/9