10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Változás nélkül nem megy

A kérdés, hogy a változás jó-e. A Remény rabjai nem csak azért nagyszerű film, mert a kiváló történetmesélése mellett kiválóan ragadja meg a figyelmet és az együttérzéssel, igazságtalansággal könnyen megszeretteti velünk a karaktereket. E filmet én leginkább azért szeretem, mert a főhős mérhetetlen kínokat kell elviseljen folyamatosan, és ahhoz, hogy ezektől a kínoktól megszabaduljon pontosan azzá kell válnia, mint “kínzói”. Bűntelenül csukják börtönbe, és gyakorlatilag bűnösen kell megpróbálnia a lehetetlent, a szabadulást. Mert a bűnösök között senki sem lehet ártatlan. Ha létezik olyan, hogy “alapfilm”, akkor ez az.

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

agy

Az agy bonyolult hely, akár kisbabáról, akár tiniről, akár kamaszról, akár felnőttről beszélünk. Más vágyak, más érzések, más információfeldolgozás, más külső hatások. Erről mesét készíteni? Őrültségnek hangzik. Mégis, az Agymanók úgy képes csupaszív mondanivalót csempészni a nappalinkba, hogy elfogadtatja a bánat és a harag lényeges személyiségformáló erejét és nem válik cukormázzá a szemünk előtt. Az élet boldogabb pillanatai mellett megmutatja a nehezeket is és a kisebbek számára is teljességgel érthető, aranyos animációval igyekszik izgalmassá tenni: milyen belső harc zajlik minden pillanatunkban.

Nem vártam tőle sokat, mégis megvett kilóra – és ezt nem a karaktereinek, a sokszor gyermekien leegyszerűsített jeleneteinek köszönheti, hanem annak, hogy a végére összeáll egy teljes egésszé és fontos gondolatokat kíván átadni. Ezt pedig azzal tetézi, hogy mindezt jól teszi. Nem lehet nem szeretni!

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Game Obscura

XCOM: magasszintű stratégia

Az XCOM: Enemy Within nem akármilyen PC-játék. Elődjei sem voltak felejthető alkotások, de az, amit a 2013-as megjelenésű legújabb rész tartogat, minden képzeletet felülmúl. Egy katonai bázis kiépítésével és taktikai-katonai ütközetekkel kell ellátnunk a “világmegmentő” szerepét egy ufoinvázió kellő közepén. Stratégiai-taktikai, sokszor idegtépő, körökre osztott játék az XCOM, amit nem csak a játékstílus kedvelőinek, hanem a történetalapú végigjátszásokat fontosnak tartó gamereknek is ajánlom. (Ráadásul okoseszközökön is játszható!) Olvasd tovább!

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Már előre félek attól, hogy mit kapok majd ezért a kritikáért. Már előre félek, pedig most nem arról van szó, hogy valamit, ami a tömegigény számára kielégítő, azt lepontoznám és valamiféle borzadálynak titulálnám. Most arról van szó, hogy a Crimson Peak, azaz a Bíborhegy film a sok lesújtó kritika ellenére igenis zseniális a maga nemében. Rejtett kincseit kevesen fedezhetik fel, mert ahhoz nyitott elme és mélyrelátás szükséges. Arról is lehetne beszélgetni, vajon a film hibája-e, hogy nehezen nyílik meg a tömeg számára, vagy arról is, hogy szerintem igazából annyira nagy filmes gurunak tényleg nem is kellene lenni ehhez. De e felvezető után hadd beszéljek arról, miért is olyan HIHETETLENÜL JÓ ez a Guillermo del Toro romantikus dráma.

c5a

Mert gyönyörű képekkel elbeszélt mese. Egy leányka fejlődéstörténete kastélyokon, kísérteteken, szerelmeken át. Mert lebilincselő a történet. Igenis, Del Toro mester a mesélés XXI. századi királya és ez most is igazolódik. Bár semmi különlegeset nem mutat (azért valljuk be, egyediséget elég nehéz is alkotni), mégis tökéletesen tálalja az események sorát. Igenis el tudtam mélyedni a jelenetekben és magával ragadott az egész. A színészek pedig fantasztikusak. Egytől egyig hihető, nem zökkent ki egy másodpercre sem; Tom Huddleston-ról pedig most sem tudtam eldönteni, kinek az oldalán áll, ami újabb plusz pont.

Persze az talán el is várható, hogy mindez rendben legyen. Ettől még önmagában nem tartanám zseniálisnak. Egy átlagosan jó, semmi extrát nem mutató film lenne a Bíborhegy, némi ijesztgetéssel fűszerezve. És szinte minden kritika vagy vélemény eddig a pontig jut el. Mintha ennél nem látnának tovább (vagy nem akarnának tovább ellátni). Pedig a megoldás, a fűszerezés végig ott van az orrunk előtt. Ha még nem láttad a filmet, most ezt ne olvasd tovább. Nézd meg és próbáld meglelni a történet nyitját…

c5b

…mely egyik segédeszköze nem más, mint a prológus és epilógus képei. Egy könyv kinyíik, egy könyv bezáródik. A film során 5 percenként könyvekről, könyvírásról beszélnek. És ezek a jelenetek egy az egyben a film eseményeire utalnak. Sőt, a végére az is egyértelművé válik: a csaj által írt könyvben vagyunk, mely folyamatosan alakul az írás során, és mindaz amit íróként problémaként felvet, leíródik. Választ keres. És választ ad. Amikor leszidják, hogy a kísértet nem elég egy jó könyvhöz, tegyen bele romantikát, megjelenik a szerelem. Amikor a szerelem már túl rózsaszín, megkapja, hogy ez így szentimentális. Amikor a főhős megkérdezi, mi lesz a könyv főhősével, a válasz gyorsan érkezik: majd ő maga dönt sorsáról. Ezek a párhuzamok pedig óriási szerepet töltenek be, hiszen többször elhangzik: a kísértet csak metafóra. A történetnek nem az a lényege, hogy léteznek-e szellemek. A történetnek van egy belső ereje, egy brutális kohéziója, ne csak a külcsínt nézzük! Az egész film csak egy metafóra, mely nem csak a könyv-film kapcsolatra utal, hanem a mi életünknek is tökéletes metaforája, melyre az utolsó mondatok adnak kegyetlenül őszinte lökést: az erős érzelmek amiket átélünk, azoktól sosem szabadulhatunk, legyenek azok szerelmek, életcélok, halálok, tettek… Ezek a mi kísérteteink: az érzelmeink.

És ez az ami miatt azt mondom: Guillermo del Toro nem lőtt mellé, nem benne van a hiba. Csak a nem csak néző, hanem látni akaró, tudatos filmélményre vágyóakat fogja elvarázsolni. Azokat, akik a stáblista előtti záró képsorokat is végignézik és nem egyből rohannak ki a moziból, kipipálva saját kis listájukon: na ez is letudva.

Okos, zseniális, fantasztikus film a Bíborhegy a legmélyén. Hiba talán, hogy az igazi erejét csak keveseknek mutatja meg? De jó lenne, ha a filmeknek nem csak a külcsínét, hanem a lelkét is megvizsgálnánk. Ez esetben a Bíborhegynek csodálatos, bár igen törékeny lelke van. Szerintem pedig így a legjobb!

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Van az úgy, hogy rádöbbenünk: hibáztunk. A legnagyobb hibáink pedig sosem azok, amiket azonnal észreveszünk, amiket ismerünk, de elmismásoljuk. Azok a hibáink szólnak a legbrutálisabbat, amiket évekre visszanézve ismerünk fel, melyek alapvetően határozták meg az életünket. Persze nem ismerjük a jövőt, elképzelhető, hogy – már csak a rajtunk kívülálló körülmények összjátéka miatt is – ha ismerjük, mit hoz a jövő, akkor is így cselekszünk. De arra rádöbbenni, hogy tehettük volna másként is, nagyon durván a földhöz vág.

rb

Ilyen földhöz vágó film a Good Will Hunting, mely amúgy lassú, néhol nyálas, máshol viszont kifejezetten erőteljes. Olyan kérdésekkel bombáz, hogy mi az értékrended, mit akarsz elérni az életben, mit akarsz kezdeni magaddal. Lehet csupán úszni az árral, vagy hagyni magunkat befolyásolni mások által és olyan életet választani, amelyet később megbánunk. De a lényeg nem a döntés, nem a választás. Nem az a kérdés, hogy mihez kezdesz pontosan. A kérdés és a figyelem arra kell, hogy irányuljon, hogy előbb felismerd: cselekedned kell; aztán ráébredj, pontosan mi a te életed célja, mi az ami téged boldoggá tesz, mi az amiért képes vagy minden nap újra és újra felkelni.

A Good Will Hunting talán pont arra képes, ami az egyik legfontosabb: nem megmondja, hogy mit tegyél, hanem arra sarkall, hogy nézz szembe önmagaddal és légy az aki leginkább szeretnél lenni, úgy, hogy teszel is érte. Ez a jövőd kulcsa. Jó töprengést!

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Ha van olyan film, amelynek címét többen hallották, mint amennyien látták, akkor A Jó, a Rossz és a Csúf méltán indulhat e képzeletbeli címért. Vagy csak magamból indulok ki? Mindenesetre most pótoltam hiányosságom és egy remek kis este kerekedett a dologból.

Merthogy ez az olasz-spanyol-NSZK (!) western (komolyan, olyan érzésem van, mintha mi magyarok készítenénk egy filmet az óceánjárókról, vagy a Föld legnagyobb hegységeinek meghódításáról) olyan körültekintően és alázatosan nyúl az amerikai polgárháborúhoz, miközben egy klasszikus kalandfilm élvezeti értékének kétszeresét nyújtja, hogy méltán tartják a téma egyik legragyogóbb alkotásának. Ugyanis a Jó, a Rossz és a Csúf csupán három szereplő, akiknek sorsa összegabalyodik, miközben körülöttük dúl a harc. És hiába mesések olykor a körülmények, az emberi természet hol kedélyes, hol alantas, hol ironikus, hol morbid, hol könyörületes, hol önző mivoltát kreatívan, okosan, ötletesen és magával ragadóan mutatja be. Hiába a sok lassú járat, hiába a néhol mismásolt karakterizáció, hiába a “szép befejezés”, ez a film biztosan megmozgatja még az olyan magamfélék emócióit is, akit egyébként sem az amerikai polgárháború, sem az amerikai aranyláz, vagy a vadnyugat nem különösebben vonz.

Mert a Jó, a Rossz és a Csúf lehet, hogy nem is igazán három szereplőről szól, hanem sokkal inkább a film önreflexiója saját magáról, sőt, tovább megyek, magáról az emberi életről! Mely egyszerre jó, rossz és csúf.

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Vissza a ‘80-as évekbe. A Kung Fury nem más mint a 80-as évek teljes megerőszakolása fél órába sűrítve. És bármilyen hihetetlen, működik. Az aktus során ezernyi könnyre fakasztó utalást találunk: hangulatában tökéletesen visszaadja mindazt, amiért szerettük, vagy éppen utáltuk ezt az időszakot.  Az epikus fight végén pedig még egyszer betesszük a kazettát, mert rájövünk: ennyire zseniális alkotással már jó rég nem találkoztunk.

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

td1

True Detective: valószerűbb, reálisabb, élethűbb, magába szippantóbb nyomozós sorozatot/filmet nehéz lenne találni. A törvény nevében (pfuj a magyar címre) első évada egy teljesen különálló, egyben lévő történetet mesél el 8 részen keresztül. Persze vannak benne holttestek, nyomozás, krimi, kis misztikum, ahogyan annak lennie kell. De valójában két teljesen hétköznapi nyomozó életéről szólnak a képkockák. Két problémás, tévelygő, borongó nyomozó keseríti meg saját családjuk és saját életük mindennapjait, mert ugyanolyan bűnösök, mint azok, akiket üldöznek. Vagy nem. Ki tudja és ki ítélkezhet erről egyáltalán?

td3  td5

Mélyre ható, erős dráma, fantasztikus színészi teljesítménnyel, erőteljes képi világgal és nyomasztóan valószerű sorsokkal.

Értékelésem: 10/9

td2

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

A nemzetközi helyzet egyre fokozódik, ennek tudatában pedig főleg elnézéseteket kérem, betegség miatt kimaradt posztjaim miatt. De legalább megnéztük A tanút, ezt a ‘69-es csodát, melyről rosszat mondani nem is nagyon lehet, minden benne van ami a kapitalistaellenes szocializmust jellemzi. Merthogy ellenség kell, arra tanú kell, ahhoz pedig nemzeti érdek kell. Ha meg valami nincs, akkor megcsináljuk!

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Elkerekedett szemek, kiszáradt ajkak, meghűlt vér az erekben, sápadt arc, meredt tekintet. Varázslat, boszorkányság, színjáték, vagy betegség jele? Meddig vagy hajlandó elmenni azért, hogy mentsd magad és meddig vagy hajlandó elmenni azért, amit a szíved diktál?

A salemi boszorkányok nem csak egy szimpla boszorkányhistória. Nem csak a történelem egyik brutális túlkapása. Nem csak néhány szerencsétlen esemény találkozása. A salemi boszorkányok az ember igazi arca. Az, amit állandóan rejteget. Az, amit nem mer elővenni. Amit nem szabad elővenni. Ami tabu. Salemben megdőltek a tabuk – és ezzel a boszorkányok életre keltek…

Erről  a filmről egyszerűen csak szuperlatívuzsokban lehet beszélni. Egyszerre elevenedik meg benne a történelem egy kis szelete, egyszerre elevenedik meg benne mindaz, ami emberré tesz minket. És ez szívbemarkolóan fájdalmas. Vagy inkább szívbemarkolóan gyönyörű. A semmiből toppant elém, megtekintése pedig hatalmas, pozitív csalódás volt. Ismét egy film, amit LÁTNI KELL!

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Az emberségesség, az empátia, a másikért való szolgálatkészség és önkéntesség valahogy mindig szép történeteket eredményez. Érdekes módon, ezek között gyakran megjelenik a sport is, mely varázslatos erejével sokakat képes magához ragadni. Így van ez a fogyatékossággal küzdő Rádió életében is (akit csodálatosan alakít Cuba Gooding Jr.), akit csak a rádiók és az amerikai foci érdekel. Életébe egy “tornatanár”, Harold Jones (Ed Harris) visz változást. Kettejük történetéről szól a 2003-as, szívet melengető, néha már-már túl csöpögőssé is váló Rádió, mely nem mellesleg, valós eseményeket dolgoz fel… És szintén nem mellesleg: IGAZI ÉRTÉKEKET KÖZVETÍT.

Értékelésem: 10/9

10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

Grandiózus, epikus, felejthetetlen. A Csillagok között a 2001: Űrodüsszeia és a Tarkovszkij féle Solaris, valamint az 1997-es Kapcsolat (és még sorolhatnánk más hasonló felépítésű filmeket dögivel) látványossá tett, extended verziója. Nem más, mint az emberi élet, az emberi viselkedés, az emberi érzelmek a gondolkodó embert belülről szétfeszítő kérdései.

in2

Emlékezetes film ez, amit többször is látni kell. Ettől függetlenül nagy része hozott anyagból dolgozott (nem volt kimondottan újdonságszaga), és túlságosan globális helyzetre mutatott rá, ami a hétköznapokba csöppenve nem igazán nyújt támpontot, segítséget. Értsd: talán fontosabb lenne azt közölni, hogy jó lenne vigyázni saját bolygónkra, mint gyáván elmenekülni egy idegen világba lakható bolygók után kutatva, féreglyukakon át. Ettől függetlenül az emberi érzelmek, gondolkodásmódok terén otthonosan mozog, de némi hiányérzetet mégis kelt (amellett, hogy örömteli módon kihagyta a szerelmi szálat, ami pedig végig ott lógott a levegőben).

in1

Viszont ami jó, az jó… a zene 10/10, a látvány 10/10, a dráma 10/10 (éppen nem csúszik át a giccsbe), a csupán feltételezésekig jutó tudásunkon kívüli jelenetek megvalósítása (féreglyuk, feketelyuk, stb.) is szinte hibátlan. A színészi játék néhol hagy kívánnivalót maga után (Anne Hathaway abszolút nem hozta a tudósnő feelinget), és az egyértelműen a nézők számára szolgáló “magyarázat-kommunikációk” (tudjátok, amikor azért beszélgetnek a szereplők, hogy azzal minket tanítsanak, pl. arról, hogy a féreglyuk miért gömbölyű) is rontottak az összképen. Viszont válasszal szolgált, nem hagyott a semmiben, lezárta amit elkezdett.

in3

Nehéz is írni az Interstellarról, hiszen ez tipikusan az a film, ami után csak elmélyedünk magunkban és a világűr csendjével versenyző belső űrbe mélyedünk. Az emberiség megmentése, civilizációnk jövője elképzelhetetlen önfeláldozások nélkül (lásd: kereszténység). Talán pont ez a legnagyobb kérdés: te mekkora önfeláldozásra lennél képes bolygónkért, az emberiségért, a “fajunkért”, a családodért?

Értékelésem: 10/9