10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Világmindenség

Ha vannak mondatok, amiket megjegyeztem a Harmadik típusú emberrablások sorozat után, akkor azok nem a kislány folyamatos filozófiai magaslabdái lesznek, hanem az, hogy “Te vagy nekem a világmindenség”,  illetve az, hogy “Minden nap szeretlek, vasárnap kétszer.” Ez a 10 részes minisorozat (őszintén, hogy nevezhetnek minisorozatnak egy részenként 80 perces művet?) a 2000-es évek elején, “az”idegenek elrabolják az embereket” láz záró hullámainak egyikét igyekezett meglovagolni. Már túl voltunk a ’80-as és ’90-es évek minden UFO történetén (ami akkoriban azért elég menő is volt), az X-akták pedig gyártósorra vitte a sci-fi szerű, hátborzongató történeteket. 2002 volt az az év, ahol a Jelek és a Taken (ez a kritikámban tárgyalt sorozat eredeti címe) még egy utolsó pohárnyit felhajtott ebből a különös világból, majd átadta a helyét az új generáció történeteinek és műfajváltásainak (Marvel filmek, és Netflix).

16 év távlatából különös élmény volt végignézni ezt a töménytelen mennyiségű baromságot. És mondom ezt a legnagyobb tisztelettel, mert Spielberg papa igyekezete meglátszik a sorozaton, mely annak idején tuti, hogy lidérces álmokat okozott. Mostanra azonban a sorozat műfaja és a történetmesélés minősége akkora fejlődésen ment át, ami kézzel fogható, ha ilyen régimódi sorozatok elé ülünk le. A színészi játék pocsék, a karakterek nem kedvelhetőek meg, nincs igazán karakterfejlődés. Mindenkinek van egy célja és mindenáron meg akarja valósítani. Ahogy a rendező is, ezért gyakorta logikátlanul vezetik a cselekményt. Kedvencem, amikor két szereplő eljátssza, hogy nem szereti egymást, összekapnak, közben átad az egyikük a másiknak egy kulcsot, majd két perccel később kettesben beszélgetnek egy kocsiban. Szóval akkor miért is volt az egész hűhó a kulcssal?

A karakterek azért is távol maradnak tőlünk, mert a sorozat időléptéke igazán epikus. Egy-egy részben hónapok, évek telnek el, egy-egy rész között pedig akár évtizednyi szakadék is húzódhat. A második világháborúban kezdünk és a 2000-es évek elején hagyjuk ott a történetszálat, mely szappanoperai fordulatokat is tartogat. Az egész ugyanis nem szól másról SPOILER, minthogy az idegenek földi és űrhajóban köttetett szexsorozatok útján létrehoznak egy űrlény-ember hibrid gyereket és ehhez évtizedek és nemzedékek kellenek. Az ellenpólus a kormány és hű emberei, akik meg azt sem tudják mit akarnak, és valójában azt keresik a 10 rész alatt, hogy ők (mármint az emberek) mit is akarnak tulajdonképpen az űrlényekkel. Olyan válaszokat keresnek, amire még a kérdést sem tudják.

Mégis egyben marad a sorozat, ezt pedig a téma feldolgozásának és egy-egy jól kiválasztott jelenetnek köszönheti. Mindig épp időben dobnak be valami új misztikumot, vagy valami kis izgalmat, hogy aztán megint lapos legyen az egész. Mai szemmel nem ajánlom megtekintésre. Egyszerűen fárasztó, sokszor unalmas, és nem szerethető. A kislány bölcselkedései eleinte nagyon jók, de aztán azokra is ráununk, ha pedig ráununk, az egész átmegy kicsit nevetségesbe. Egy-két meglepetést tartogat ugyan nekünk a forgatókönyvíró, de a végeredmény nagyjából borítékolható: épp annyit tudunk meg, ami elég a sorozat lezárásához, és épp annyi mindent övez tovább a misztikum, hogy a megtekintést követően kiüljünk a verandára és nézzük a csillagos égboltot hintaszékünkben és olyan dolgokról ábrándozzunk, AMI SZÍNTISZTA MARHASÁG. Legalábbis abban a formában, ahogy a sorozat tálalta.

Nagyon nehéz az értékelés, mert ami a sorozat célja (megborzongatni, gondolkodóba ejteni, misztikumokról elbeszélgetni) azt végrehajtja. Csak maga a kivitelezés tűnik rettentően gyengének, vontatottnak és lassúnak. Pedig annak idején én is borzongva hallgattam kortársaim történeteit a villódzó fényű csészealjakról és szívesen ámultam el a csillagos égbolton és valami belső kis titkos fantáziálásom biztos volt arról, hogy rajtam is kísérleteket végeznek el, amiktől szuperképességeim lesznek. Szóval nem arról van szó, hogy engem hidegen hagyna a téma, sőt. Csak egyszerűen a világ továbbhaladt. Szóval én is továbbhaladok.

A végső pontszám pedig 10/4, azaz Gyenge. A nem ajánlott túlzás lenne, mert akit vonz a téma és nem sajnál 800 percet az életéből egy átlagos elrablós sci-fi sorozatra, annak talán még ajánlanám is. De ami tény, az tény. A megvalósítás gyengére sikerült. Ez van. Úgyhogy hiába írta át a gondolataim, nem tudom rá azt mondani, hogy “Te vagy nekem a világmindenség”.