10/5 - Átlagos, Camera Obscura

Rablás és pénz – dupla kiadás

2017 két életrajzi drámát is tartogatott számunkra, mely a 20. század eseményeiből két olyan részletet elevenít fel és emel ki, mely egy-egy rablás köré épülnek. A viszkis egy talán csak hazánkban ismert történet egy budapesti bankrablóról, aki az évszázadokkal ezelőtt elfelejtett betyár-módit hozta vissza. A világ összes pénze viszont nem egy szegény fickóról szól, hanem a leggazdagabbról. Az unokáját rabolják el, ő pedig nem hajlandó kifizetni a számára egyébként aprópénznek tűnő milliókat.


Mindkét történet érdemes az elmesélésre és érdemes arra, hogy beszélgessünk az élet értékéről, a pénz iránti vágyról és arról, hogy mindenki maga irányítja az életét – kérdés, hogyan. A filmek kapcsán is ez volt a fő kérdés, már ami a megvalósítást illeti: hogyan lenne a legjobb? Legyen akciódús történetmesélés? Legyen dokumentarista és tényszerű? Legyen drámai és érzelemdús? Mennyire szakad majd el a valóságtól, annak érdekében, hogy a rendező hatással legyen ránk? És ami a legfontosabb: milyen végkövetkeztetéssel, tanulsággal szolgál majd, egyáltalán megpróbál-e egyértelműen elhelyezkedni a szereplők mellett vagy ellen? Képes-e több lenni, mint egy elmesélt történet?

Nem véletlen, hogy mindkét filmről egyetlen véleményt fogalmazok meg. Ugyanis egyik sem volt képes több lenni egy elmesélt történetnél, egyik sem bírta ki, hogy ne lépjen át a valóság küszöbén, egyik sem hatott igazán az érzelmekre, egyik sem foglalkozott a történet következményeivel, a karakterek valódi érzelmeivel. Csak bábukat láttam a vásznon, de az egész, valahogy nem állt össze. Alapos iparosmunka lett mindkettő, szó se róla. A viszkis jelenetei nagyon visszaadják a hangulatot és a bevágott hírek is jobbá teszik.  A világ minden pénzének gazdag muksója pedig mindenkit lever a vászonról. Mégsem képesek kiteljesedni. A karakterek nem kötődnek hozzánk, a cselekményeik ok-okozatisága nem jól bemutatott és a lezárásnál sem generál érzelmeket. Nem sajnálom, akit sajnálni kellene, nem örülök, akinek örülni kellene. Egyik film sem tanít, és nem is határozza el magát, hogy kinek a pártján áll, melyek voltak a karakterek helyes és helytelen döntései.

Ez pedig csak egyetlen esetben lenne megbocsátható. Ha Ridley Scott, illetve Antal Nimród maximálisan egy dologra törekedett volna: a valóság minél objektívabb és történethűbb visszaadására. Ha szándékosan elhatárolódnának és mutatnának egy igazi életrajzi drámát, akkor mindkét film értékesebb lenne. De az objektivitás és a valóságtól való óriási elszakadások miatt végül is mindkettő csalódás.

A világ összes pénz: 10/5
A viszkis: 10/5