10/6 - Jó alkotás, Game Obscura

Smart Bingo

A Sagrada az Azul, a Santorini, a Photosynthesis és a Patchwork után a következő a letisztult, áramvonalasított taktikai játékok sorában. Mégis, a négy játék közül ennél érzem egyedül azt, hogy olyan gyökerekhez nyúlt, mely semmiképp nem válik a dicséretére. De ez talán senkit sem érdekel, mert a játék egyszerű, szórakoztató, könnyed, mégis okos, egyszóval “smart”. Mik ezek a gyökerek és milyen játékmechanizmussal működik a Sagrada? Erről szól e társasjátékos bejegyzés.

A Sagrada hátrányból indul. A “háttértörténet” szerint ablaküvegesek vagyunk, akik most katedrálishoz készítünk ablakot, ki-ki a sajátját. 10 kör múlva megnézzük, melyikünk építette az elvárásoknak leginkább megfelelő ablakot és az lesz az ablakmester. Érted? Ablakmester! Fenstermeister, vagy – maradva a spanyol nyelvterületnél – Ventanamaestro! Nem hangzik valami izgalmasnak, igaz? Természetesen egy taktikai játéktól nem is feltétlenül várunk többet (mondjuk a Santorini vagy a Photosynthesis jó ellenpélda), de akkor adódik a kérdés, mitől olyan extrém jó játék ez? Hát attól, hogy egy olyan mechanizmust használt fel, ami mindig is vonzott mindannyiunkat. A címben már lelőttem, a Bingóról van szó! És nehogy félreértsetek, ez egyáltalán nem baj. A mostani bejegyzésem pont arra hivatott, hogy bemutassam, hogyan érhette el mégis a Sagrada a sikerét.

A Bingo lényege (van aki ne tudná?), hogy mindenki kap egy számokkal teleírt lapot. A játékvezető számokat sorsol ki egymás után. Ha olyan számot sorsol, ami szerepel a lapodon, bejelölöd. Mindez addig zajlik, amíg valakinek ki nem gyűlik egy sorban/oszlopban egymás mellett 5 bejelölt szám. A nyertes jutalma az öröm, a többieké a bosszúság, hogy nem nekik kedvezett a szerencse. Mi ebben a játékban a jó? Az égvilágon SEMMI! Mégis, milliók játsszák a mai napig, boldog együgyűségben, remélve, hogy nyernek. Mi a bingó? Egy szerencsejáték. Miért? Mert semmilyen befolyásod nincs a játékra. Egyetlen előnye (például az ötöslottóval szemben), hogy valaki előbb vagy utóbb nyerni fog. A megfoghatatlan szerencse örökös üldözése a bingot az amerikai nyugdíjasotthonok kötelező napirendjébe illesztette. Nem kell hozzá gondolkozni, de kikapcsol, szórakoztat  – és, ami nagyon fontos: izgalmas!

Miért tartom “okos bingo”-nak a Sagradát? Mert nagyon hasonló módon működik, mégis jó játékként funkcionál – és fizetek egy sört/csokit annak, aki egy játék után észrevette, hogy milyen alapokon nyugszik a Sagrada. Kapunk egy 5×4-es négyzetrácsot, amiben vannak előzetes feltételek, majd véletlenszerűen színes kockák érkeznek egy zsákból. A 10 kör során összesen 20-szor cselekedhetünk, minden alkalommal megpróbálhatunk egy-egy kockát tenni saját “ablakkeretünkbe”. Ha ügyesek vagyunk, és a szerencse is nekünk kedvez, nyerünk. A kockahúzások és dobások ugyanazt az izgalomreceptort kapcsolják be, mint amire a bingo hat. Minél közelebb a játék vége, annál jobban szuggeráljuk a húzót, hogy megfelelő színű kockát varázsoljon elő, majd megfelelő számot dobjon vele. Ilyen formán a szerencse alakítja a játék izgalmát, pont ugyanúgy, mint a bingoban.

Viszont a szerencsefaktor a játék többi elemében tökéletesen lett kialakítva. Gyakorlatilag mindenre van befolyásunk. No nem túlságosan nagy, de elegendő ahhoz, hogy vereségünk esetén ne a játékot hibáztassuk. Egy. Mi választunk a játék elején ablakkeretet, melyeknek láthatjuk a nehézségi fokát. Kettő. A kockák színe és értékei manipulálhatóak a három “eszközkártyával”. Három. A kockák közül történő választás draftrendszere kiválóan menedzselhetővé teszi a választás folyamatát.  Négy. Az építkezésünk szabályaira és logikai egymásutániságára figyelve úgy érhetünk a végjátékhoz, hogy nagyobb esélyt adunk magunknak a sikeres befejezésre. Öt. Megnehezíthetjük ellenfeleink építkezését, ha figyelünk rá, olyan kockát vegyünk el, amelyre hatalmas szükségük lenne.

Tehát mit is tett a Sagrada? Lenyúlta a bingo rendszerét? Nem, de megfelelően alakította át, hogy a szerencséből és a befolyásból is kellő mennyiséget kapjunk, mindezt pedig az eszköz-, cél- és ablakkeretkártyákkal újrajátszhatóvá formálta. Számomra azonban taktikai játékhoz képest még mindig túl nagy a szerencsefaktora, de ezen a ponton elérkeztünk a szubjektumhoz. Családi játékként, könnyű szórakozásként megállja a helyét, de megvannak a maga korlátai, amik felett nem érdemes elsiklani, bármennyire is kedveljük, szeretjük. Mert azért valljuk be, valahol a szívünk mélyén mindig is ablakmesterek szerettünk volna lenni! 😉

10/6

 

  • Cipó

    Köszönöm a cikket, kiderült, hogy nem nekem való, pedig már kacsingattam felé.