School Obscura

MTB Túrabeszámoló #1.

Lehet ez lesz az első és egyben utolsó túrabeszámolóm. Nem mintha nem akarnék több ilyet írni, de ki tudja, milyen túrákon járok majd, no és persze lesz-e hozzá elég digitális pennám és lelkesedésem, hogy megírjam az élményeket, tapasztalatokat. Az viszont biztos, hogy bő lére ereszteni nem akarom. Célom, hogy alternatív túraútvonalakat ajánljak, vagy éppen elkerülésre javasoljak. Lássuk az elsőt!

Bemelegítésként, még annyi szót ejtenék magamról, hogy fél életem kerékpáron töltöttem, megkerültem hazánk összes nagyobb tavát, feleségemmel letekertünk Sátoraljaújhelyről Szekszárdra az Alföldi Kéktúra útvonalán és bejártam az Alföld összes zegét-zugát. Az elmúlt években azonban az autó lustábbá tett, no meg kerékpárjainkat is szép sorban ellopták, így maradt a négykerék. Idén nyáron, megvalósítva régi álmomat, egy használt, de nagyon jól szerelt Merida MTB-t vásároltam, két célra: munkába járni és hétvégi kiruccanásokhoz, 20-40-60-100 km-es távolságokhoz. Így kezdésnek a munkába járás 6 kilométere is kellemes fáradtságot okoz (bár megvan negyed óra alatt), úgyhogy előbb egy 12-es, majd egy 20-as távot választottam, Debrecen délkeleti környékén, többnyire erdőségekben. Ezt követően jöhetett az első nagyobb vállalkozás, amit már tényleg lehet túrának nevezni.

1. Túra: Debrecen-Gáborján-Debrecen

Tervezett táv: 70 km.
Nehézség: 2/5.
Szintkülönbség: nem számottevő.
Cél: meglátogatni a családtagokat Gáborjánban, az út közel 100%-át földúton, mezőkön, erdőkben megtéve.

Különösebben sokat nem készültem a túrára. Megterveztem a merretekerjek.hu-n a lehető legegyszerűbb, földutas útvonalat, aztán másnap indulás.  A Vekeri-tóig szuper kis erdei ösvényeket találtam, aztán a merretekerjek olyan útra vitt, ahonnan csak a vissza volt az előre, 2 kilométer többlettel mentem tovább. Egy hosszabb akác- és fenyőfákkal sűrűn benőtt terület végén, az erdőből előbukkanva gyönyörű kilátás fogadott Hajdúbagostól 1 km-re. Dombos legelők, mezők, kis erdőcsoportokkal, működő (!) gémeskúttal, tehéncsordával. Itt meg is pihentem, amit a kulacskupakom bánt. A sűrű fűbe kiesett kupakot nem találtam meg, népmesei kifejezéssel élve, tényleg úgy éreztem, hogy elnyelte a föld.

A Hajdúbagos – Konyár közötti szakasz meglepően sima, sokáig aszfaltozott volt, ezt nevezhetjük akár a túra  leggyorsabb szakaszának is. Sok látnivaló nincs, forgalom nincs, csak nyílegyenesen előre. Konyár kellemes, de nagyon szegény község benyomását keltette, a Nagy-éren átívelő híd már sokat megélt, jó volt itt megejteni a második pihenőt. Kellett is az energia, mert innen Gáborjánig olyan girbe-gurba, nehezen járható, mély nyomvonalú, végeláthatatlan útszakasz következett, amit csak a földből pattanásszerűen ágaskodó Hegyes-halom megtekintése miatt ajánlok. Ez a mesterséges halom temetkezési hely, határ-, vagy jelzőpontként szolgálhatott sok száz évvel ezelőtt. Célom 2 óra 30 perc alatt értem el, ahonnan pár órányi szusszanás után indultam is vissza.

Bár párhuzamosan más útvonalakat választottam visszafelé, az eltérés nem volt jelentős, inkább csak annak köszönhető, hogy kedvelem a változatosságot. Egyedül a Konyár-Hajdúbagos és a Vekeri tótól a városig tartó szakaszt hagytam meg muszájból, de nem bántam, más-más okból mindkettő kedvemre való volt. Kisebb-nagyobb őzcsapatok, de madárrajok, gémek, gólyák, ölyvek is tucatszám keresztezték útvonalam. Aki szereti a természet ilyen közelségét, annak nagyon javaslom ezt a területet.

Az utolsó 10-15 kilométert már kínkeservesen tettem meg, valahol a 65. km után eljött a holtpont, ahonnan már inkább csak a kihívás teljesítése motivált, nem pedig a kellemes érzések és a gondtalan kerekezés. Végül 3 óra lett a visszaút, de nem verseny volt ez. Átlagosan 19-20 km-es sebességgel haladtam, de a táv – mely a végére átlépte a 80 km-t – teljesítésén túl nem volt előzetes elvárásom.

A végére jöjjön a térkép gpx formátumban és képeken:

 

Jó utat nektek, ha van olyan útvonal, amit szívesen megosztanátok másokkal, vagy ezt végigjártátok, vagy épp előttetek áll egy, szóljatok! 😉

Csibu