School Obscura

Önállóságot a diákoknak

IKT eszközök így, innováció úgy, 2017-ben pedig még mindig nem jutottunk el odáig, hogy az oktatás kihasználja a digitális világot, a mobiltelefonokat, az internetet, a multimédiát és sorolhatnám. Megdöbbennénk, hogy az elképesztő összegekért beszerzett okostáblákat milyen százalékban használják a tanárok arra, amire kitalálták őket (nem, az okostáblát alapjáraton nem arra használjuk, hogy prezentációt, meg filmet vetítsünk rá). Megdöbbennénk, ha a pedagógusokkal készíttetnénk egy országos informatikai tudásmérőt, pedig az elmúlt években a legtöbben elég komoly portfóliót kellett összeállítsanak (ami persze alapkövetelmény).

A mai gondolatsoromnak ez csak bevezetője, és csak a külső látszata. Ugyanis az ezekre való fókuszálás és merengés jelentős veszteséget okoz: már megint nem a diák van a középpontban. Mert nyilván fontos, hogy beszéljünk az okoseszközökről, ezek bevonásáról az oktatásba, de még ha ezt el is érjük, nem fogunk egyről a kettőre jutni. Éppen az okostáblák a legjobb példái ennek. Vagy az előtte istenített CD-s tankönyveknek. Vagy az azelőtti szuper videókazettás anyagoknak, vagy az azelőtti mikrofilmeknek… de már biztos értitek, hová szeretnék kilyukadni.

A diákok tudása nem az eszközök használatától fog változni. Nyilván fontos szempont ez is, hiszen ha még ebben is lemarad az oktatás, egyáltalán miben jár majd élen? De nem azon kell töprengenünk és vitatkoznunk, használhatják-e a tanulók órán a mobiltelefonjukat. (Szerintem igen, minél jobban be kellene vonni az órába, de mint mondtam, nem ez a lényeg.) Azon kell töprengenünk és gondolkoznunk, hogy mivel érjük el, hogy a diák ÖRÖMMEL, MOTIVÁLTAN, BOLDOGAN, és ami a legfontosabb, ÖNSZÁNTÁBÓL tanuljon?

Hiszen készíthetek én szuper óravázlatot, vagy applikációt, vagy játékosíthatok az órán a digitális tábla előtt; ha a diákot nem tudom megmozgatni, ha nem tudom bekapcsolni nála azt a gombot, aminek következtében az óra végén is a tárgyalt témán gondolkozik és próbál előrejutni, akkor majdhogynem értelmetlen volt az a 45 perc amit velük töltöttem és az a sok-sok óra amiben minderre előkészültem. Nem az okostelefon váltja meg a világot. Kell róla beszélnünk, modernizálnunk kell az oktatást, de ne ez legyen az elsődleges kérdés, hanem az: többé vált-e a diák és a tanulási folyamatát segítettem-e?

A XXI. század az internettel modernizálta, magasabb szintre emelte az autodidakta módszert. Nem lehet, hogy a tanároknak csak az lenne a dolga, hogy segítse őket e módszer használatában és megadjon minden segítséget ahhoz, hogy működőképes és céltudatos legyen a diák? Nem kellene nagyobb önállóságot adnunk nekik, ha már a tudásuk nagyobb részét úgy sem az iskolában, hanem az interneten szerzik? Erről kellene beszélgetnünk, mert mintha sokan képtelenek lennének felfogni, hogy az internet nagyobb erő az iskolánál, a tanárnál, sokszor a szülőnél és a barátoknál is. Nem elzárkózni kell előle, hanem megtanulni és megtanítani használni!

(Bejegyzésem az eduline-on megjelent, “A diákok többsége előbbre jár mint az oktatás” cikke ihlette.)

Csibu