School Obscura

Öljük ki a gyerekekből a kreativitást

És rúgjunk még beléjük párszor. Annyira fájdalmas látnom, egyesek mennyire szűklátókörűen értelmezik azt, mit jelent tanítani. Mit jelent diákokkal, gyerekekkel, kamaszokkal, fiatalokkal, tudásvágyókkal vagy épp alulmotivált “mindenbebeleszarok alakokkal” együtt tölteni 45 perceket. Elképesztően sok, magát pedagógusként aposztrofáló “tanár” van a pályán, akik képtelenek megérteni, hogyan működnek a tanítványaik, hogyan működik a világ és hogyan lehet KÖZÖS értéket teremteni. Már sokszor ott elakadnak, ha azt mondom, hogy az összes diákom értékes és érdemes a figyelemre, a törődésre, a jó szóra. Az. Összes. Érdemes. Rá.

111

Igen, még az is, aki képes egy eleve erre készült könyvet végighúzni a padlón és valami egyedit alkotni! Aki új szemszöget keres a hétköznapi dolgoknak. A “Rombold le ezt a könyvet” a 2016-os év slágertermékévé avanzsált, a könyvesboltok úgy ontották magukból ezt a furcsa, torzszülött naplót, mint a nyomdák november végén a nyugdíjasoknak szánt Erzsébet-utalványokat. E napló semmi magasztosat nem mond, csupán minden lapján ad egy-egy feladatot, amit ha megteszel, nos, alapvetően levezeted a stresszt, nevetsz egy nagyot és “elrontod a könyvet”. A kreativitást és fantáziát beindító “sikerkönyv” kapcsán most, január 11-én bombát robbantottak az “online tanári szoba” Facebook csoportban (fél év késés nem számít) és újra bizonyították, hogy egyesek mindenre alkalmasabbak lennének, csak tanárnak nem. Na jöjjön a burleszk, a komédia és az elborzadás!

Az alapfelvetés már megadja a rangját a dolognak. Ha egy könyvre valaki rátapos, az már bűn, szentségtörés, hogy tehet ilyet! Hát ez egy NYOMDAIPARI TERMÉK! Tökéletes példa mit jelent a demagógia.

112

Mindennek a megszabott rendben kell lennie elvtársak, mindennek! Nem engedhetünk a liberalista eszmék beáramlásának! Hát ha ezzel megteszi, akkor mire lesz képes később! Minden könyv szamárfüles lesz és felborul a világrend! Ugye ezt nem gondoljuk komolyan? Nem lehet, hogy pont azért feszegeti minden gyerek a határokat, mert olyan szűkre szabjuk azokat? Nyilván kell a rendezettség, a törődés és a megfelelő eszközhasználat, na de nem királyfikat meg királykisasszonyokat nevelünk, hogy minden legyen tökéletes. Nem, a világ nem tökéletes, mi sem vagyunk azok, azáltal pedig, hogy mégis ezt a látszatot akarjuk kelteni, önmagunkat csapjuk be. Na de folytatódik ám a móka…

113i

Mondom én, emberiség elleni bűntett. Megyek és sírok egy sort én is… Egyébként itt jegyezném meg, nem vagyok a könyv támogatója, engem nem érintett meg különösebben olyan érzés, hogy ez kell, hogy ez jó. De az, hogy mennyire mélyen megbotránkoztat egyeseket, képmutatásnak tartom. És hozzátenném, többek között könyvtárosi végzettségem is van és imádom a könyveket, könyvtárpedagógusként számtalan esetben használtam fel az irodalmi műveket nevelési-oktatási munkám során.

114

“Legalább ne könyvként!” Hát hogy? E-book formában? És akkor a tabletet törjük össze? Vagy az jobb lenne, ha foglalkoztató-újság lenne? Graffitizzük rá a házak falára és legyen a graffiti neve, hogy “Rombold le ezt a házat!”??? Te jó ég, vajon mit szólnának a “Howtobasic” videókhoz, ahol a rosszullét határáig dobálnak össze mindenféle ételszármazékot, hogy jó kis polgárpukkasztással kinyírják a gyomrunk? (Érdemes megnézni milyen volt más felnőttek reakciója: VIDEÓ.) Na de jöjjön a személyes kedvencem:

115

KIAKADT MINDENKI!!! Ejnye-bejnye jár a szülőnek, hogy engedheti ezt meg! Hát megfelelő szociális körülményt teremt az ilyen? Aztán csodálkozunk amikor majd felnőttként elindul a zebrán akkor, amikor már villog a lámpa! Viccen kívül, elképzelem a szituációt, ahogy a diák megy haza és közli, hogy alá kéne íratni az ellenőrzőt. A szülő a szívéhez kap: hát mit csináltál már megint? Nem tudom. Jön a válasz. Nagy félelmek, kinyitja a kis füzetet és meglátja az ellenőrzői beírást: “Gyermeke romboló magatartása ön- és közveszélyes, káros cselekedeteivel példátlanul kellemetlen módon viselkedett. Ennek oka nyilvánvalóan ez a rombolós könyv. Kérném, hogy az iskolába többet ne hozza magával, otthon tombolja ki a benne szunnyadó őrültet. Most még megúszta egy figyelmeztetéssel. Köszönettel: Ildi néni.”

116

A szomorú ezekben a hozzászólásokban, hogy nem a trollok, nem a szupersztráda-nyuggerhad és nem is a “mindenhezhozzászóló népcsoport” írta egy noname site noname cikkéhez, hanem egy konkrétan pedagógusokból álló, pedagógiai jellegű Facebook-csoportban. Komolyan ők tanítják a gyerekeinket? Aki képes lehülyézni kollégáit, diákjait és más, ismeretlen felnőtteket? Aztán meg csodálkozunk, hogy nem becsülik meg a tanárokat.

Az egyébként mindenképp jó hír, hogy nem a többség véleményéről van szó, a hozzászólók fele védi azokat a tanulókat, akik ezt a formáját választják a véleménynyilvánításnak, alkotásnak. Egy kiragadott részlet egy hsz-ből: Én is értelmetlennek találom, végiglapoztam kétfélét (miért van több féle.. na mindegy) és nem villanyoz fel. A gyerekeket viszont igen. Közösséget teremtő erő lesz, 5-7-es gyerekek egy órán át beszélgettek az egyikük naplókinyírási élményeiről. Nívós beszélgetés volt, érzések kerültek szóba olyan fesztelenül, hogy én tanárbácsiként meghallhattam. Csak azért kárhoztatni, mert könyvnek néz ki… ne haragudjatok, de nekem szűklátókörűségről beszél. Tanárként az a dolgom, hogy a gyerekeim lelkével törődjek. Úgy próbálom értelmezni ezt a művet, hogy azt nézem, a lelkükkel mit csinál. És van, akinek jót tesz. Tovább megyek, van, akinek jót tesz egy olyan keretekkel, falakkal teli világban, amilyet az iskola épít köréjük. Egy picike ellenszer a sok ridegségre, amit tőlünk is kapnak. Szerintem nem kell féltékenynek lennünk.

122