School Obscura

9 fő probléma a mobil pedagógiai felhasználásakor

A mai magyar oktatási rendszert (ha ennek nevezhető egyáltalán) egyre több irányból támadják – nem ok nélkül. Az elmúlt hetekben a mobiltelefonok kérdésköre merült fel számos médiumban (2016-ban durva, hogy még mindig ez a téma, és az eltelt 10 évben kvázi asztal alá volt söpörve és valószínűleg ez most is így lesz). Ezzel kapcsolatban fogalmazódtak meg bennem az alábbi sorok, melyet most itt is leközlök.

phone2

Amikor a mobiltelefonok tanórába történő bevonásának elmaradását nehezményezzük, kérdések sokasága merül fel, melyre a jelenlegi oktatásban nagyon nehéz válaszolni (az nyilván probléma, hogy még a válaszadást és az azon való töprengést is inkább kerülni akarjuk/akarják, és a szőnyeg alá söprés sosem megoldás, csak a probléma későbbi fokozottabb megjelenése köszönhető neki). Azért nehéz válaszolni, mert a kérdéskör sokrétű, bármilyen központi döntés valamely réteget nehéz helyzetbe hozna – azt pedig nem várhatjuk el, hogy minden oktatásban résztvevőnek kétévente készüléket adjon az állam, még ha ez olyan jól is hangzik. A kérdések, melyek útját állják a modern világnak és talán más, hasonló oktatásügyi fejlődéssel is behelyettesíthetőek:

1) Mi a helyzet az általános- és középiskolásokkal? Kell-e köztük e téren különbséget tenni (értsd: mobilhasználat iskolában: mely korosztálynak szabad, mely esetén ítéljük kártékonynak).
2) Ha kell különbséget tenni, akkor melyik az az osztály, ahol már engedett, vagy ahol még elvétellel szabályozott mindez?
3) Rendben, emeljük be a tanítási folyamatba a mobilokat, de minden jelenlegi pedagógus képes lenne erre? A 692. feladatként most már a mobiltelefonok világában is legyen képes elhelyezkedni mondjuk egy középkorú történelemtanár?
4) Rendben, hogy emeljük be a tanításba, de van bármilyen segédanyag, megfelelő, ingyenes és mindenki által elérhető applikáció, aminek használata hosszútávon is segíti a tanítási folyamatot? Ha van is, ez vajon minden tantárgy kapcsán, minden tananyaggal kapcsolatban elérhető?
5) Mit tehetünk akkor, ha a diák olyankor is a telefonján babrál, amikor épp nem ez lenne a feladata, vagy ha a feladat helyett más applikációt használ?
6) Megengedhető, hogy mobilba jegyzeteljen órán (szerintem a kérdések közül ez a legégetőbb)?
7) Rendben, hogy emeljük be a tanítási folyamatba az okoseszközök használatát, de mi van akkor, ha egyes diákoknak nincs telefonja szülői kérés, vagy anyagi helyzet miatt? Az emiatt így is kritikákat kapó diákot még inkább letaszítjuk a kiközösítés talajára?
8) Rendben, hogy emeljük be, de mi van azzal, hogy egyes diáknak fapados készüléke van, az egyiknek Android, a másiknak Apple termék áll rendelkezésére; az egyiknek van mobilnete, a másiknak nincs? Ismét üzenjük azt, hogy akinek van pénze az többet elér az életben? (No és a pedagógus készüléke?)
9) Vajon mennyire csak ideig-óráig tart az így szerzett lendület?

Nyilván könnyű külsősként dobálózni azzal, hogy XXI. század és modern világ. Kreatív, innovatív, aktív informatikatanárnak tartom magam, eléggé liberális szemlélettel (nálam szabad mobilozni órán bizonyos feltételek betartásával, és nagyon gyakran olyan példákon és feladatokon szemléltetek, melyek a modern eszközökhöz köthetőek), de a jelenlegi oktatási rendszerben nem ez a legfontosabb szempont és nem ad-hoc bekiabálásokra van szükség ahhoz, hogy pozitív irányba tolódjon minden.

Amíg az iskoláinkban tanuló diákok 2/3-a céltalanul bolyong és kilátástalannak érzi az életet, az iskolát egy olyan fárasztó nyűgnek tartja, ahol 6-7-kor kel, hogy kifacsarva hazaérjen délután 4-5 óra között, amíg az átadandó tananyag 60-80%-a száraz tényközlés és nem a gondolkodásra, hanem csupán a tárgyi tudásra összpontosít, amíg a buktatási ráta alacsonyan tartása miatt nem érzik a súlyát a tanulók az iskolának, amíg a családok többsége azt várja az iskolától, hogy megnevelje a gyermekét (miközben persze minden nevelési szándékú eszközt kivesz a kezéből), addig elmondható: a mobilhasználat és annak szabályozása eltörpül az igazi problémák mellett. Amíg nem a diák van a középpontban, hanem minden más, addig vakvágányon vagyunk – és a mi gyermekeink fogják megenni a levét, hiszen mi tesszük őket azzá, akik…