School Obscura

Fejlesztés vagy gyakoroltatás

A tegnapi nap folyamán egy sportesemény alkalmából vert szöget a fejembe a gondolat: vajon mi számít fejlesztésnek? A sok-sok kompetencia meg dokumentáció közötti dagályos útvesztőben is olyan szépen hangzik a “fejlesztő pedagógia”, ami, ha betölti igazi szerepét, valóban rendkívül értékes tanítói munka. A mai, némileg költői kérdésem így hangzik: vajon nem nevezzük-e sokszor fejlesztő pedagógiának azt, amikor a diákjainkat, tanulóinkat csupán gyakoroltatjuk?

Végezd el újból meg újból ezt meg ezt a gyakorlatot. Írd le helyesen 10-szer, hogy gólya, és akkor majdcsak megmarad, hogy a gólya “ellipszilonos jé”. Üsd le azt meg azt a billentyűt százszor egymás után. Végezz el 20 felülést. Számold ki, hogy mennyi 10+5, 6+3 és 9+4. Programozd le, hogy, ha “x” ennyi és “y” annyi, akkor hogyan változik a “z”. Kiadjuk a feladatot, jó esetben elmagyarázzuk, hogy így meg így kell megcsinálni, aztán figyeljük, hogy ki az, aki elsőre, másodjára igen, vagy huszadjára sem képes végrehajtani a feladatot. Aztán osztályozunk és jöhet a következő témakör, a következő feladat.

Félreértés ne essék, NEM a gyakoroltatás ellen vagyok. Az egyik legfontosabb feladata az lenne mindenkinek, aki tudását erősítené: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. De vajon elegendő-e pedagógusként az előbb felvázolt eseménysort megtennem óráról órára? Én úgy vélem, ha FEJLESZTŐ pedagógiáról beszélünk, akkor ez édeskevés. A fejlesztésnek folyamatosnak, állandónak kell lennie. Észlelnem kell, hol a hiba? Hol akad meg a diák? Hol van az a pont, ami miatt nem képes megfelelően végrehajtani a feladatait? Ehhez pedig differenciálás, egyéni odafigyelés, egyéni tanácsadás szükséges. Alapos, a tanulás teljes folyamatát átlátó és átadni képes, felkészült pedagógusra van szükség. Aki képes meglátni, hogy miért akad el a diák, mi az, ami nehézséget okoz, és ezeket a nehézségeket hogyan tudná kiküszöbölni, átlépni és sikerélményt adni. Talán ez lenne a legfontosabb feladatunk.

Csibu

Megjegyzés: az írás egyéni gondolatokat tükröz, nem dolgozza fel a téma szakirodalmát és nem is kíván szakirodalomként funkcionálni. Csupán az elgondolkodtatás a célja.