10/9 - Egyszerűen zseniális, Camera Obscura

A legnagyobb hibáink

Van az úgy, hogy rádöbbenünk: hibáztunk. A legnagyobb hibáink pedig sosem azok, amiket azonnal észreveszünk, amiket ismerünk, de elmismásoljuk. Azok a hibáink szólnak a legbrutálisabbat, amiket évekre visszanézve ismerünk fel, melyek alapvetően határozták meg az életünket. Persze nem ismerjük a jövőt, elképzelhető, hogy – már csak a rajtunk kívülálló körülmények összjátéka miatt is – ha ismerjük, mit hoz a jövő, akkor is így cselekszünk. De arra rádöbbenni, hogy tehettük volna másként is, nagyon durván a földhöz vág.

rb

Ilyen földhöz vágó film a Good Will Hunting, mely amúgy lassú, néhol nyálas, máshol viszont kifejezetten erőteljes. Olyan kérdésekkel bombáz, hogy mi az értékrended, mit akarsz elérni az életben, mit akarsz kezdeni magaddal. Lehet csupán úszni az árral, vagy hagyni magunkat befolyásolni mások által és olyan életet választani, amelyet később megbánunk. De a lényeg nem a döntés, nem a választás. Nem az a kérdés, hogy mihez kezdesz pontosan. A kérdés és a figyelem arra kell, hogy irányuljon, hogy előbb felismerd: cselekedned kell; aztán ráébredj, pontosan mi a te életed célja, mi az ami téged boldoggá tesz, mi az amiért képes vagy minden nap újra és újra felkelni.

A Good Will Hunting talán pont arra képes, ami az egyik legfontosabb: nem megmondja, hogy mit tegyél, hanem arra sarkall, hogy nézz szembe önmagaddal és légy az aki leginkább szeretnél lenni, úgy, hogy teszel is érte. Ez a jövőd kulcsa. Jó töprengést!

Értékelésem: 10/9