10/5 - Átlagos, 10/6 - Jó alkotás, Game Obscura

Lobo-gó

A Solo játékot úgy vélem, sokan ismeritek. Az elmúlt két évtized kihagyhatatlan kelléke volt a nyári táborozások, a haverokkal eltöltött esték során és még most is sokszor látom mamáját, az Uno-t előkerülni itt-ott. Emlékszem, milyen mély, már-már mámoros koncentrációban figyeltük, vajon 9-es lapot rakott-e ki játékostársunk és jót nevettünk amint tenyerek csapódtak a kártyára – boldogtalanná téve a leggyorsabb játékost (hiszen mindenki az ő kezére csapott), no meg a leglassabbat (őt meg a játékszabály büntette). Egy alkalommal több, mint 25-en játszottuk egy asztal körül több paklit összekeverve… Talán az egyetlen olyan játékok voltak, ahol nem is igazán számított ki nyer, a játékélmény mindenért kárpótolt minket. És bár mai szemmel, a stratégiadús, minimalizált szerencsefaktorú “eurogém”-ek és a hangulatos, csodás estéket adó “ameritress”-ek korában nem érzek nagy késztetést rá, hogy ismét elővegyem őket, mégis jó visszagondolni a régi időkre és talán nem véletlenül népszerű kártyajátékok még ma is. De ma nem ezekről a játékokról lesz szó. 🙂

De véletlenül éppen némi kapcsolatot vélek felfedezni köztük és mai választottam között, ami szintén egy hasonló kaliberű, 1993-as, főleg nagyobb társaságok számára (2-8 fő) kialakított kártyajáték. A BGG-n egyébként ezen kártyajátékok valamiért nem túl sikeresek, a fent említett Solo a 7500. helyet súrolja, míg az Uno – amit egyébként 1971-ben, 20 évvel a Solo megszületése előtt adott ki bizonyos Merle Robbins – majdnem 1000 helyezettel van mögötte… Számomra az is kicsit anomália, hogy az Uno vízálló változata a 3813. helyen áll…

No de térjünk rá a Lobo 77 kártyajátékra. Hát persze, ez a neve, nem mondtam volna? Gyorsítsunk: a Solo-val párhuzamosan szintén 1993-as játék, és szintén Thomas Pauli a szerzője a jelenleg 6522., nem túl előkelő helyen ténfergő alkotásnak. A viszonylag gyorsnak mondható Lobo 77 akár 10 perc alatt is véget érhet, de akár 45 percesre is húzódhat (szintén hasonló vonás a Solo-val), átlagosan azért 30 perc alatt lejátszható.

A játék tartozékait képezi kb. 60 db kártya, illetve 8×3 zseton. Utóbbiak jelképezik a játékosok életeit. Ha valaki mindegyiket elveszti, és utána sem jön ki neki jól a lépés, kiesik. A játékosok megegyezésén múlik, hogy ez esetben rögtön új parti kezdődik, vagy addig játszanak, amíg csak egyvalaki marad a játékban. Utóbbi esetben jóval hosszabb, és a kiesők számára unalmas játékpercek fognak következni, így előbbit javaslom. Egyébként is akkora a szerencse szerepe, ami épp ésszel már nehezen kezelhető.

Szóval ha Lobo 77, akkor kártyahúzások a pakliból, úgy hogy a kezünkben mindig 5 lap legyen. A kártyák nagy részén számok találhatóak 0-10 között (1-es nincs, de van -10-es), 11, 22, 33, 44, 55, 66, 76, illetve a Solo-ból már ismert visszafordítóból is találunk párat, valamint egy kétszerezőt, ami után a következő játékosnak két kártyát kell kijátszania. Ennyi. Tehát az 5 lapunkból kell egyet-egyet kijátszani a középen elhelyezkedő egyre gyűlő paklira. Bármilyen kártyát lerakhatunk (akár véletlenül is húzhatnánk azokat egyesével, de annak nem sok értelme lenne, viszont működne a játék úgy is, he-he…), viszont az addig lerakott kártyák értékeit össze kell adni (aki nem tud számolni 1-100 között azt bizony diszkriminálja Pauli mester) és hangosan bemondani. Az egyetlen dolog amire figyelni kell: soha ne rakj le úgy kártyát, hogy az általad kimondott érték 11, 22, 33 … 77, vagy 77-nél nagyobb legyen! Ha mégis megtörtént az eset (mert nem figyeltél, vagy csak nem volt jó lapod), veszítesz egy életet, így jártál.

Elsőre egyszerűnek tűnik, a gyakorlatban azért meg kell küzdeni a hirtelen 27+34, 12+55, 27-10, stb. összeadásokkal (illetve adott esetben kivonásokkal) és vigyázunk, nehogy kellemetlen meglepetés érjen minket egy dupla szám formájában. Pedig nem vagyok rossz összeadásból, az izgalom viszont komolyan befolyásoló hatású (Halljátok, sofőrök??). A másik bonyodalom 70-76 között indul be. A sok nullás, visszafordító, kétszerező lap bizony elnyújtja a fordulók végjátékát, de minél hosszabb ideig tart ezen intervallumban a kártyák lerakosgatása, annál jobban válik élvezhetővé a játék.

Ennyi? Ennyi. Ez tipikusan az a játék, amit jó társasággal, megfelelően vicces kedvünkben érdemes elővenni, aztán a könnyed játék közben jókat lehet nevetni azon, hogy nem tudunk számolni, vagy azon, hogy sehogy sem sikerül használható lapokat szereznünk. De a gyors játékmenet, a többiek megfricskázása és a hasonló játékok miatt érzett nosztalgia-hangulat sem utolsó szempont, ha valaki késztetést érezne egy Lobo 77 partira!

Solo / Uno: 10/5
Lobo 77: 10/6