10/5 - Átlagos, Camera Obscura

A Nolan esszencia

Nehéz úgy írni egy filmről, hogy tudod: még egyszer látnod kellene ahhoz, hogy teljes képet kapj az egészről. Aztán a film mondanivalója helyett csak azon morfondírozok: vajon az én hibám, hogy nem érzek késztetést az újbóli megnézésre, vagy ez egyértelműen a mű hiányossága?

Nolan 1998-as rendezése (gyakorlatilag az első nagyvásznú rendezése) tipikus low-budget. 2-3 szereplő, 2-3 helyszín, meg az utca forgataga. Ettől függetlenül a Nolan esszencia már itt is megjelenik, de ezeket a későbbi alkotásokban sikerült igazán tökélyre vinni. Kicsit olyan érzésem volt A csapda (vagy inkább Követés) című, meglepően rövid (70 perc) alkotásnál, mintha a két évvel későbbi Memento vázlata lenne mindez. De mint minden vázlat, ez sem igazán tett magáévá.

A vásznon egy fickó elevenedik meg, akinek a szórakozása, hogy követ embereket. Egy ilyen követés viszont balul üt ki és cseberből vederbe, majd gyakorlatilag csapdába esik. Ennek története ez a kis alkotás, mely minimalistább szinte nem is lehetne. Fekete-fehér képi világával, zenének ritkán nevezhető háttérmuzsikával, mára már egyre kihalóbban lévő narrációval és leegyszerűsített színészi játékkal operál; a film végi stáblista írógépes megjelenése pedig szintén ezt erősíti. Mintha csak a 70-es évekből pottyant volna ide a Following.

Azoknak ajánlom, akik szeretik Nolan munkásságát és szívesen megnéznék egy korai munkáját, mint a jövőbeli önmaga vázlatrajzát. Lehet szeretni a különleges atmoszférája miatt, de én sajnos nem tudtam, nekem felejtős.

Értékelésem: 10/5