10/3 - Nem ajánlott, Camera Obscura

Céltalan andalítás

A magány nyomozó Ben Stillerrel és Bill Pullmannal nem lett igazi nyomozós krimi. Erről egyáltalán nem az 1998-as évjárata tehet (már csak azért sem, mert ezen években meghatározó, hasonló témájú filmek készültek), sőt, még csak nem is Ben Stiller, akinek ez még csak amolyan szárnypróbálgatás (de már itt is érződik, hogy nem ilyen komoly filmekbe való). Sokkal inkább Pullman túljátszása; a szokásos E/1-es, elaltató narráció (ami a 40 perces sorozatokban működik, vagy nagyobb filmek elején végén, az nem biztos, hogy így fog működni egy átlagos, két órás alkotásban); és a tipikus ‘90-es éveket felidéző szaxofonos-andalító zene, ami egyáltalán nem illett a történethez.

1tumblr_n0xh30oFGh1sn6gt7o1_1280

Na igen, a történet a másik dolog, ami nagyon lehúzza az egészet. A kiindulópont, hogy van a világ legjobb magánnyomozója (a film során semmi nem utal arra, hogy ő a legjobb, max. a kiváló szó jut eszembe) és egy segédje, akinek herótja van a láthatóan jól kereső munkától, csak mert nem lehet egész álló nap a szerelmével, akinek a kedvéért még felmondani is képes. Az ellentmondások folytatódnak, amikor a film elején valamiért kimegy a világba az egyébként a nap 24 órájában otthonról dolgozó nyomozó (nem értettem, miért pont ennél az ügynél, ami semmi megkülönböztetett érdeklődésre nem adott okot), majd a film közepén megoldódik (!) a nyomozás. Itt jön képbe egy csaj, és a nyomozó magánakciója, ami a fordulatokhoz és további logikátlanságokhoz és a film végének teljes kidolgozatlanságához vezet.

1tumblr_n0xh30oFGh1sn6gt7o2_1280

Életszerűtlen, céltalan és unalmas, ráadásul azért az egy-két film végi csavarért nem éri megnézni. Ja igen. Kitaláljátok mi ennek a világ legjobb magánnyomozójának filmbéli neve? Daryl Zero. Ugye, hogy komolyan vehető? 🙂

Értékelésem: 10/3