Game Obscura

Mosolygós szép napot kívánok minden kedves horrorrajongónak! Több mint fél év és 20 kultista kellett ahhoz, hogy életre hívjuk a gigaprojektet, ami a mai nappal végre beteljesedhet. A mítoszismeretünkre támaszkodva megalkottuk ezt a monstrumot, méghozzá véráldozatok nélkül! A világunkat elpusztítani nem fogja ugyan, de tesz róla, hogy ne érezzétek magatokat biztonságban. Legalábbis akkor, ha az applikációvezérelt Mansions of Madness társasjáték második  kiadásával úgy játszanátok, hogy mindent magyarul olvasnátok. Letöltéshez tekerj a cikk aljára!

Olvasd tovább!

10/4 - Gyenge, Game Obscura

A Magnastorm jó mintapéldánya a félkész játékoknak. Amik akár még élvezetesek is lehetnek, de semmit nem tudnak felmutatni, ha azt kérdezem: miért ezzel a játékkal játsszak? A mechanizmusai semmilyen izgalmat nem tartogatnak, a háttértörténet erőltetett és a játék közben egyáltalán nem jön át, a játékrendszere tele van lyukakkal és ad-hoc megoldásokkal. Mégis sikerült úgy összerakni, hogy játszható legyen, hogy kellően izgalmas legyen és kellemesen megtornáztassa stratégiai képességeinket. Mégis, mi a baj vele?

Olvasd tovább!

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Hogyan lehetséges, hogy 20.000 évvel ezelőtt azt a görög (!) nevet adja megszelídített farkasának egy szikláról lezuhant fiú, hogy alpha? Hogyan lehetséges, hogy apja és a törzse egy sziklaperemen hagyják meghalni? A tűzgyújtást, vadászatot, kunyhóépítést ismerik, de kötélhágcsót nem tudnak fonni? Hogyan lehetséges, hogy bár a CGI technológiának köszönhetően szinte kontinensnyi területet bejárunk, amelyen a négy évszak szinte minden szélsőségét megtapasztaljuk, mégis csak egy-két jelenetben látunk fát és összesen hat állatfajt látunk, azokat is csak elszórtan? Hogyan lehetséges, hogy a törzsek középkori falukra jellemző struktúrát mutatnak? Hogyan lehetséges, hogy a jószívű fiú sem a vaddisznót, sem a bölényt nem öli meg (pedig az az életet jelenti számukra), sem a farkast (ami az életére tör), de a nyúl és a hal könnyedén bevégzi általa?

Az Alfa egy szép hazatérős-állatmegszelídítős film azoknak, akiknek a Visszatérő túl kemény, akiknek az Úton hazafelé túl gyerekes, akiknek a Szabadítsátok ki, Willy-t túl csöpögős, akiknek A Föld után túl bonyolult és akiknek a Farkasokkal táncoló túl drámai. Itt nincs túlbonyolítva semmi. És az egyébként borzalmas hangvágású és a túlságosan a látványvilágra épített filmnek talán pont ez a legnagyobb gondja: van bevezetés, van tárgyalás és van befejezés, de nincs bonyodalom. Így viszont jöhet a klasszikus kérdés: de mi hajtja? Jelentem: semmi.

10/4

10/4 - Gyenge, Camera Obscura

Ha vannak mondatok, amiket megjegyeztem a Harmadik típusú emberrablások sorozat után, akkor azok nem a kislány folyamatos filozófiai magaslabdái lesznek, hanem az, hogy “Te vagy nekem a világmindenség”,  illetve az, hogy “Minden nap szeretlek, vasárnap kétszer.” Ez a 10 részes minisorozat (őszintén, hogy nevezhetnek minisorozatnak egy részenként 80 perces művet?) a 2000-es évek elején, “az”idegenek elrabolják az embereket” láz záró hullámainak egyikét igyekezett meglovagolni. Már túl voltunk a ’80-as és ’90-es évek minden UFO történetén (ami akkoriban azért elég menő is volt), az X-akták pedig gyártósorra vitte a sci-fi szerű, hátborzongató történeteket. 2002 volt az az év, ahol a Jelek és a Taken (ez a kritikámban tárgyalt sorozat eredeti címe) még egy utolsó pohárnyit felhajtott ebből a különös világból, majd átadta a helyét az új generáció történeteinek és műfajváltásainak (Marvel filmek, és Netflix).

Olvasd tovább!

10/6 - Jó alkotás, Camera Obscura

Kik vagyunk? Hol vagyunk? Miért vagyunk? Hol a vége mindennek és van-e kezdete? A Szellem/Világ, azaz A Ghost Story ugyanarról szól, mint az anyám! című film, csak míg az Anyám a film végére óriási feszültséget kelt és leordítja rólad az összes létező külsőséget, hogy bejusson a lelkedbe; addig a Szellem/Világ csendes magányba száműz. Mintha csak egy zajtalan gumiszobában ébrednél, és a “megvilágosodásig” nem engednének ki onnan. Persze könnyű a dolgod, szabadon távozhatsz, bármikor (rád gondolok, pités jelenet), mintha csak egy pszichológushoz feküdnél be terápiára. De amíg meg nem nézted az utolsó másodpercét, a terápia nem fog hatni. Ha pedig nem vagy befogadó, utána sem.

A Szellem/Világ művészfilm, a létről szőtt története nem is igazán történet, inkább csak “életérzés”. Egy halott életérzése.

10/6

10/5 - Átlagos, Camera Obscura

2017 két életrajzi drámát is tartogatott számunkra, mely a 20. század eseményeiből két olyan részletet elevenít fel és emel ki, mely egy-egy rablás köré épülnek. A viszkis egy talán csak hazánkban ismert történet egy budapesti bankrablóról, aki az évszázadokkal ezelőtt elfelejtett betyár-módit hozta vissza. A világ összes pénze viszont nem egy szegény fickóról szól, hanem a leggazdagabbról. Az unokáját rabolják el, ő pedig nem hajlandó kifizetni a számára egyébként aprópénznek tűnő milliókat.

Olvasd tovább!

10/2 - Katasztrófa, Camera Obscura

Az elmúlt időben kicsit leálltam a filmekkel, a kevesebb, de minőségibb tartalomra vágytam. Ez azonban pláne ritkán valósult meg, köszönhetően a filmipar piackövető magatartásának és biztonsági játékának. A Szörnyszülők azonban ennél is lejjebb adta. Azt hitte, egy jó ötlet, amin nevetünk a haverokkal, jó lesz egy film alapjához. Azt hitték, ha szülőket mutatnak, amint saját gyerekeikre támadnak és teszik el őket láb alól, az elég vicces lesz. Nem lett az. Azt hitték, ha szülőket mutatnak vérben fetrengve a gyerekeik életére törni, az majd jó analógia lesz arra, “milyen nehéz is a szülők élete”. Nem lett az. Azt hitték, ha a családok egymást lemészárolják, az milyen drámai lesz. Nem lett az. Azt hitték, ha túlfűtött családon belüli erőszakot mutatnak be, az eléggé horrorisztikus lesz. Nem lett az.

Minden tekintetben értelmetlen, összecsapott sületlenség, amin sem elborzadni, sem sírni, sem nevetni nem lehet. Na jó. Olyan pocsék, hogy sírni lehet, de még arra sem érdemes.

10/2

10/7 - Élvezetes, Game Obscura

A Deep Madness 2016-os Kickstarter projekt egészen elképesztő mennyiségű támogatót szedett össze. Bár a kiadó első dobása volt, a játékmenet pedig első ránézésre egy tipikus Mansions of Madnesst képvisel; mégis, a figurák, az atmoszféra, a jól összegyurmázott világok és a számtalan exkluzív tartalom miatt az eredmény egy bitang nagy hatos lett. A számtalan kiegészítő eszméletlen mennyiségű figurát (200+) és tartalmat szolgáltat az alapdoboz mellé, ami önmagában akkora mint a Star Wars Rebellion. Lássuk, a két évnyi várakozás megérte-e, vagy megy a többi “többet ígért mint amit végül adott” Kickstarter játék közé?

Olvasd tovább!

Game Obscura

Társasjátékdíjból tele a padlás és a pince. Többségük azonban vagy túlságosan szűk keresztmetszetet használ (pl. csak a családi, belépő szinten képviseltetik magukat, vagy csak a magyar kiadásokra fókuszálnak), vagy megkérdőjelezhető hozzáértéssel és módszerekkel hozzák meg a végső ítéletet. Ezek a díjak csak fokozták azt a kíváncsiságomat, vajon a gémerebb, társasjátékokkal napi szinten foglalkozó magyar játékosok mely játékokat emelnék ki a tömegből?

Olvasd tovább!

School Obscura

Két alföldi túra után jöjjön egy igazi MTB kihívás, az ország egyik legkedveltebb túra- és kerékpáros hegységében, a Bükkben. Ketten határoztuk el magunkat, hogy a pénteki napon kihajtjuk magunkból, ami bennünk van, és meg kell valljam, ha előre tudom, hogy ekkora a szintkülönbség, kétszer is meggondolom, hogy nekivágjak-e.

Olvasd tovább!